Antonio Sciacca (1957) - Marina






Művészet- és kultúraszervezés mesterszak, tíz év tapasztalat olasz művészetben.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 124522 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Antonio Sciacca Marina című műve egy egyedi, kézzel aláírt eredeti munka 2000-ből, vegyitt technikával vászonra festve, 70 x 50 cm, Olaszország, absztrakt tengerparti témával.
Leírás az eladótól
Művész: Antonio Sciacca
Cím: Absztrakt Marina (Koncepcionális horizont)
Időszak: a 2000-es évek eleje
Technika: zománc vászonra
Méret: 70 x 50 cm
Egyedi mű, az eredetiben aláírva a művész által (jobb alsó sarokban).
Kompozíció és Hangulat
Az 2000-es évek eleji műben Antonio Sciacca feltárja az informális absztrakció és a tájérzet közti határt. A vászon vízszintesen két domináns mezőre van osztva, amelyek az ég és a homokos föld, illetve a tenger primordiális találkozását idézik. A mű nem fizikai helyet ábrázol, hanem annak színbeli és fénybeli esszenciáját adja vissza egy rendkívüli szintézissel.
A vászonra szánt lakk okos használata itt más érzékenységgel nyilvánul meg Burri tiszteletadásaihoz képest:
Campitura Inferiore (Il Blu): A kék zománc élénk, hullámzó gesztusokkal készül. A fehér visszaverődések úgy bukkannak fel, mint a tenger habja, a zománc természetes fényességét kihasználva, hogy a víz mozgását és törését utánozza.
Campitura Superiore (L'Ocra/Oro): A felső rész sűrű és rétegzett felületű, arany, okker és homok árnyalataiban. A textúra szemcsés és gazdag, olyan benyomást keltve, mintha a nap közvetlen fénye lenne, vagy egy sivatagi síkságot idézne, amely az óceánba tükröződik.
L'Orizzonte: A határvonal nem éles, hanem szabdalt, dinamikus feszültséget teremtve, amely arra készteti a szemlélő szemét, hogy a két színfolt között billegjen.
Ez a „Marina Astratta” bizonyítja Sciacca sokoldalúságát abban, hogy a koncepcionális szigorból líraiabb és kifejezőbb festészet felé haladjon. Bár a megközelítés informális, az arányok egyensúlya és a meleg tónusok kiválasztása, amelyek a hideg tónusokkal szemben állnak, mély ismeretét mutatják a színelméletnek és a klasszikus kompozíciónak.
Ez egy nagyszabású mű, amely képes átadni a szemlélődés contemplatív nyugalmának érzetét, miközben a zománcok vastagsága anyagszerű energiát kölcsönöz, mintha azok a vásznon szinte rezegnének.
Az eladó története
Művész: Antonio Sciacca
Cím: Absztrakt Marina (Koncepcionális horizont)
Időszak: a 2000-es évek eleje
Technika: zománc vászonra
Méret: 70 x 50 cm
Egyedi mű, az eredetiben aláírva a művész által (jobb alsó sarokban).
Kompozíció és Hangulat
Az 2000-es évek eleji műben Antonio Sciacca feltárja az informális absztrakció és a tájérzet közti határt. A vászon vízszintesen két domináns mezőre van osztva, amelyek az ég és a homokos föld, illetve a tenger primordiális találkozását idézik. A mű nem fizikai helyet ábrázol, hanem annak színbeli és fénybeli esszenciáját adja vissza egy rendkívüli szintézissel.
A vászonra szánt lakk okos használata itt más érzékenységgel nyilvánul meg Burri tiszteletadásaihoz képest:
Campitura Inferiore (Il Blu): A kék zománc élénk, hullámzó gesztusokkal készül. A fehér visszaverődések úgy bukkannak fel, mint a tenger habja, a zománc természetes fényességét kihasználva, hogy a víz mozgását és törését utánozza.
Campitura Superiore (L'Ocra/Oro): A felső rész sűrű és rétegzett felületű, arany, okker és homok árnyalataiban. A textúra szemcsés és gazdag, olyan benyomást keltve, mintha a nap közvetlen fénye lenne, vagy egy sivatagi síkságot idézne, amely az óceánba tükröződik.
L'Orizzonte: A határvonal nem éles, hanem szabdalt, dinamikus feszültséget teremtve, amely arra készteti a szemlélő szemét, hogy a két színfolt között billegjen.
Ez a „Marina Astratta” bizonyítja Sciacca sokoldalúságát abban, hogy a koncepcionális szigorból líraiabb és kifejezőbb festészet felé haladjon. Bár a megközelítés informális, az arányok egyensúlya és a meleg tónusok kiválasztása, amelyek a hideg tónusokkal szemben állnak, mély ismeretét mutatják a színelméletnek és a klasszikus kompozíciónak.
Ez egy nagyszabású mű, amely képes átadni a szemlélődés contemplatív nyugalmának érzetét, miközben a zománcok vastagsága anyagszerű energiát kölcsönöz, mintha azok a vásznon szinte rezegnének.
