Jonone - My father's keeper - 2008

Oldalszámozás nélkül.
20 × 28 cm
Kérlek, add meg a fordítandó francia szöveget, hogy elvégezhessem a fordítást magyar nyelvre.
Keményfedeles.
Kiadó: Galerie Le Feuvre
2008

Az apám őrzőjében JonOne új fejezetet nyit—mélyen személyes, mégis univerzálisan találó. Ismerős robbanékony energiája és lírai absztrakciója, amely a New York-i graffiti színterének esztétikájára támaszkodik, JonOne itt memóriával, örökséggel és identitással néz szembe nyers intimitással, amely jelzi művészi útjának fordulópontját.

1963-ban Harlemben született John Andrew Perello, a JonOne művésznéven ismert, aki neve fémjelzéssé vált a metrókocsikra és falakra firkálás révén, majd a kilencvenes évek végén Párizsba költözött, ahol tevékenysége kifejező, gesztusos absztrakcióvá fejlődött, amely egyaránt merít az utcai kultúrából és a kortárs művészetből. A vásznak színekkel, ritmussal és sürgetéssel töltődnek meg, és olyan nyomot viselnek, amely azt sugallja, hogy nem csupán azért fest, hogy lássák, hanem hogy hallják is — hogy megerősítse jelenlétét a világban.

Az újabb művekben a művész belső irányba fordul. My Father’s Keeper nem nosztalgikus elmélkedés, hanem szembesítés: a gyökerekkel, az apai hiánnyal vagy jelenléttel, az örökség súlyával. Élénk, szinte kaotikus kompozíciókon át JonOne megformál egy érzelmi állapotot — a gyász, büszkeség, dacoság, megbékélés — anélkül, hogy érzelgősségbe esne. Ezek a művek egyben tisztelgés és tanúskodás is, ahol a közönséges személyiség és a magán kiszolgáltatottság közötti határszándékosan elmosódik.

A gesztus továbbra is az igazság szállítója. Minden ecsetvonás egy pulzus, minden csepp pedig egy visszatartott vagy kifújt lélegzet. A vásznak tanúskodnak egy beszélgetésről, amely talán soha nem hangzott el hangosan— a művész és egy apafiguráról, biológiai vagy szimbolikus, valódi vagy képzelt. A festék rétegeiben érezzük az idő rétegződését, a kapcsolatok bonyolultságát, és a végtelen folyamatot, ahogyan békére találunk a gyökereinkkel.

„With My Father’s Keeper” című művével JonOne emlékeztet bennünket arra, hogy az absztrakció a biográfia teljes súlyát hordozhatja. Hogy a szín, a mozgás és a forma beszélhet a kimondhatatlanról. Hogy az utcák, amelyek nevelték őt, és a vásznak, amelyek ma őt meghatározzák, nem ellentétesek, hanem ugyanazon felmenővonal részei. Ugyanaz a történet.

Ez JonOne a legsebezhetőbb állapotában van. És talán a legnagyobb hatalmában.
A csomagot megfelelően csomagoljuk, nyomon követéssel küldjük, és aláírás ellenében adjuk át.