Margarita Sáez (1947) - Ejes internos

Pictura Subastas bemutatja Margarita Sáez tulajdonában lévő ezt a lenyűgöző műalkotást, amely az embert a saját gondolatainak és belső erejének középpontjában állóként ábrázolja, körülötte olyan szimbólumokkal, amelyek a lélek és a létezés összetettségét idézik. A festmény kiemelkedik kiváló technikájával és a közvetített magas festői minőségével.

· Keretekkel együtt: 46×35×3 cm.
Színkeret nélküli méretek: 35x25 cm.
· Kézzel aláírt vegyes technika a művész által a jobb alsó sarokban, Margarita Sáez.
A darab jó állapotban van.
A művet gyönyörű keretben, védőüveggel együtt árusítjuk (az árverésen ajándékként).

A mű egy exkluzív magángyűjteményből származik Gironában.

Fontos megjegyzés: a csatolt fényképek a tétel leírásának szerves részét képezik.

A kép professzionális módon kerül becsomagolásra egy IVEX-szakértő által (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával annak érdekében, hogy biztosítsa védelmét. A szállítás ára magában foglalja mind a professzionális csomagolás költségét, mind a szállítás díját.
A küldést nyomkövetéssel a Correos, GLS vagy NACEX végzi. Nemzetközi szinten elérhetők a szállítások.

------------------------------------------------------------------

Ez a festmény egy sémásan ábrázolt emberi figurát mutat be, amely a kompozíció középpontjában helyezkedik el, egyszerűsített formákból és inkább sejtetett, semmint meghatározott kontúrokból épül fel. A test előrenéző, szinte hieratikus, mint egy jelképpé reagálva egy valósághű ábrázolás helyett, és körülötte olyan jelzésekkel, nyilakkal és körkörös formákkal teli teret találunk, amelyek úgy tűnnek, mintha lebegnének a körülötte. Az első pillantásra a mű mély elmélkedés érzetét sugározza, mintha a szereplő mentális vagy spirituális folyamatban merült volna el.
A középső alaknak nincsenek egyedi vonásai, identitása az absztrakcióban elmosódik. Az arc alig sejthető, ami erősíti az anonimitás és az egyetemes jellegének gondolatát. A torzó finom fény- és árnyék-kontrasztokkal van jellemzően körvonalazva, térbeliséget sugall anatómiás precizitás nélkül. Ez a leegyszerűsítés a testet az emberi és a szimbolikus közös pontjává teszi, és úgy működik, mint egy tengely, körülötte szerveződik az egész vizuális beszéd.
A háttér tele van olyan grafikus elemekkel, amelyek schemákra, diagramokra vagy intuitív megjegyzésekre hasonlítanak. Több irányba mutató nyilak, hiányos körök és ismétlődő jelek keltenek folyamatos intellektuális mozgás érzetét. Ezek a jelek úgy tűnnek, nem egy explicit logikának engedelmeskednek, hanem egy érzelmi vagy koncepcionális logikának, mintha gondolatokat, impulzusokat vagy láthatatlan erőket jelenítenének meg, amelyek körülölelik és át is hatják a karaktert.
Az összkép introspektív és kissé rejtélyes hangulatú, amelyet egy lágy, tompa színvilág dominál, és körülöleli a jelenetet a csend és a titokzatosság légkörével. Nincs sem meghatározott tér, sem felismerhető idő; minden egy középtájon lebegő állapotnak tűnik a belső és a külső között. Ez a meghatározatlanság erősíti a kép szimbolikus olvasatát, és a nézőt arra ösztönzi, hogy saját értelmezését vetítse rá a jelekre és a figurára.
Az alkotás az ember és azokat az erőket közötti állandó kapcsolatra utal, amelyek meghatározzák őt, legyenek azok mentálisak, érzelmiak vagy egzisztenciálisak. A figura nem fizikai módon lép kölcsönhatásba a szimbólumokkal, de úgy tűnik, hat rájuk, mintha a gondolatok vagy energiák folyamatos áramlásának közepén állna. A mű nem ad világos válaszokat, hanem nyitott kérdéseket vet fel az identitásról, a tudatosságról és a gondolkodás irányáról.
Összességében a festmény vizuális reflexióként jelenik meg az emberről és belső világáról, az absztrakciót és a szimbólumot használva, hogy mélyen megkapó képet hozzon létre, amely nyitott többféle értelmezésre.