carmine antonio carvelli - Dei

Dei
134x66 cm
Vegyes technika
2025

Készítettem ezt a művet, mert tudom, hogy fény vagyok, de néha elfelejtem.
Ez mindenkire vonatkozik: mindenki előbb-utóbb elveszíti kapcsolatát saját lényével.
Ez egy olyan mű, amely emlékeztet, nem magyaráz.
Egy kedves felhívás, hogy visszatérjünk belsőnkbe, hallgassuk meg újra önmagunkat.
A test a középpontban nem rendelkezik pontos arccal, de tele van jelekkel. Ez egy szent tér, egy lény, amely a átalakulásra nyitott. Fölül, a homlokon van egy szem: a tudatosság, a belső látás szimbóluma.
Egy vékony sugár köti össze a mellkasban lévő háromszöggel, a szív helyével és a spirituális erővel.
Ez a kapcsolat a függőleges irányt jelenti, a dívín és a földi közötti párbeszédet.
Körülöt, a háttér él:
• A holdfázisok: az idő múlása, a nőiesség, a láthatatlan ciklusok, amelyek uralkodnak rajtunk.
• Két villám: a rázkódtatás, a váratlan, de akár az energiát, amely megtöri.
• Alul egy ajtó található: a átjárás, a választás és a lehetőségek szimbóluma. Át lehet lépni vagy maradni. Szabad akarat.
Az alkimikus szimbólumok a testen szóródnak, mint megfejtendő kódok.
Ábrázolják az elemeket (levegő, víz, föld, tűz), az egységet (körök), az egyensúlyt (ellentétes háromszögek) és a transzformációt (spirál).
Nincs véletlenül elhelyezve: mindegyik finom, ősi és univerzális nyelvet beszél.
Aztán a legemberibb rész:
egy szív, amelyet a valós ujjlenyomataink és a kutyáink tappancsnyomai formálnak.
Ez nem csupán érzelmi gesztus: ez a szeretet kijelentése, az én szent körmöm.
Minden összekapcsolódik egy mondattal, amely a keretre van vésve, mintha belső megművelt lenne:
„Neked, aki fény vagy, de elfelejtetted.”
Nem egy szomorú mondat.
Ez egy emlékeztető. Egy gyengéd érintés. Egy kedves módja annak, hogy azt mondja: „Emlékezz, ki vagy.”
Ez a mű középpont.
Olyan hely, ahová vissza lehet térni.
Nem azért, hogy eltévedjünk, hanem hogy felismerjük önmagunkat.