Camilo - Pausa en la Puerta

Camilo műve egy bensőséges területet épít fel, ahol a hétköznapi dolgok érzelmi menedékké válnak. Festményei arra hívnak, hogy megállítsuk az időt, és otthoni jeleneteket éljünk át, amelyek a csenddel, a harmóniával és az élet nyugodt szemlélésével vannak átitatva.

A nyitott ablakok mellett pihenő macskák, olvasó nők, akik vagy várnak, vagy virágokat tartanak, gyümölcsökkel, üvegekkel és borospoharakkal terített asztalok: mindezek az elemek egy kostumbrista univerzumot alkotnak, amely nem a valóságot szó szerint írja le, hanem a memória, a nyugalom és az érzékenység szemszögéből reinterpretálja.

A szín a festői nyelvének egyik fő szereplője. Camilo egy erősen fauviszta hatású palettával dolgozik, ahol a intenzív tónusok — piros, sárga, zöld és élénk kék — kiszabadulnak a leíró funkció alól, hogy érzelmek szállítóivá váljanak. A szín nem utánoz: kifejez. Nem árnyékol: dobol.

Formálisan a figurák elegáns szintézissel, határozott kontúrokkal és leegyszerűsített volumenekkel jelennek meg, ami megerősíti a rend és az egyensúly érzetét. Ez a formák gazdaságossága a mélység rovására sem csökkenti azt, hanem növeli a mű egészének kifejezőerejét, lehetővé téve, hogy minden jelenet lélegezzen, és nyugodt csendből kommunikáljon a nézővel.

A macskák — állandó jelenlét a művében — az introspekció, a szabadság és a közösen megosztott otthonosság jelképei. A női alakok pedig finomság és elmélyülés légkörébe burkolóznak, harmonikusan beilleszkedve abba a térbe, amelyben élnek.

Camilo a Kubában, Las Tunas városában szerzett művészeti oktatói végzettséget, amely munkáinak technikai jártasságában és koncepcionális koherenciájában is érezhető. Jelenleg Havannában és Oroszországban él és dolgozik, ez a tapasztalat gazdagította a nézőpontját és bővítette kulturális párbeszédét. Különféle csoportos kiállításokon vett részt Kubában és külföldön, és művei magángyűjtemények részei Oroszországban és Európa több országában.

Egy felgyorsult és harsány képektől telített világban Camilo festészete az ellenkezőjét kínálja: megállást, melegséget és nyugodt szépséget. Műve nem a zajon keresztül akar hatni, hanem az érzelemből marad meg.



Ez a festmény figuratív stílusba illeszkedik, kifejezetten expresszionista és naïf jegyekkel, ahol előtérbe kerül a formák szintézise és a telített színpaletta. Opác festéssel (akril) dolgozik, definiált kontúrokkal és sík ecsetvonásokkal a művész nagy vizuális hatást és szimmetrikus egyensúlyt ér el. A kiegészítő kontraszt az ajtó élénk narancssárga színe és a madarak, valamint a virágcserép kékje között vibrálást generál, amely életet ad a jelenetnek. A festő vendégszeretetet és hétköznapi misztikum érzetét kívánja átadni; a macska közvetlen tekintete, szinte emberi, a növények és a madarak repülésben lévő elrendezése együtt arra utal, hogy az otthon nem csupán fizikai menedék, hanem egy élő, vibráló ökoszisztéma, ahol a természet és a háztartás tökéletes harmóniában együtt élnek.