Ambrosio Paolo - Paesaggio





| 29 € | ||
|---|---|---|
| 20 € | ||
| 15 € | ||
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 127526 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Paolo Ambrosio, Paesaggio, kevert technika, Eredeti, 1965, 35 × 50 cm, Olaszország, kortárs tájkép, jó állapotban, kézzel aláírt, a Galleria által értékesítve.
Leírás az eladótól
A 35×50 cm-es mű kiváló példája Paolo Ambrosio (1938-ban született) munkásságának, egy olasz művésznek, akinek kutatása mélyen a jel, a gesztus és az anyag viszonyára koncentrált.
1. Történeti és stilisztikai keretek
1965-ben Ambrosio a poszt-akadémiai teljes érésének fázisában találja magát. Bár későbbi művei (a 70-es évektől fogva) gyakran az „Image-Art” fogalmával azonosíthatók, ez a hatvanas évek közepi munka tükrözi az Informel és az Absztrakt Expresszionizmus hatását. Ebben az időszakban az művész a jelnek a vászonon való „testté válásának” képességét vizsgálja, miközben egy tiszta absztrakció és egy bizonytalan organikus vagy táj szuggesztiója közötti határterületen mozog.
Il Gesto-Segno: Az elem domináns a piros vonal, folyékony és ideges, amely átszeli a kompozíciót. Nem kontúr, hanem autonóm entitás. Ambrosio gyakran úgy írja le munkáját, mint egy „nyelvtan nélküli ábécé”: itt a piros jel látszólag ösztönös mozgást húz, mintha automatikus írás lenne, amely végigvezeti a szemét a felületen.
A színpaletta meleg és földes tónusú (okker, narancs, barna árnyalatok), amelyeket égkék és szürke vékony rétegei ellenpontoznak. A szín használata nem leíró, hanem vibráló. A felhordás rétegzettnek tűnik, átlátszósági zónákkal (akvarellszerűen vagy nagyon higított állapotban), amelyek néha sűrűbb, anyagszerű felületekkel fedődnek.
Kompozíció: Nincs egyetlen fókuszpont. A mű a dinamika felhalmozódásával fejlődik ki. A formák úgy tűnnek, mintha bizonytalan térben lebegnének, és mélységérzetet teremtve nem perspektivikus, hanem pszichológiai.
Az Ambrosio műveinek kritikai elemzése gyakran hangsúlyozza, hogy a művész a vásznat „élő organizmusnak” tekinti. Az 1965-ös festményben:
Kivonás és esszenciáltság: A látszólagos káosz ellenére megfigyelhető a közvetítő eszközök gazdaságosságára törekvés. Minden jelnek megvan a maga specifikus súlya, és nincs dekorativizmus önmagáért.
A tudattalan: Ahogy néhány kritikus sugallja (utalások Tobey „fehér írására”), a jel egy mély ösztönnek engedelmeskedik. Ez egy gyomorból fakadó festmény, de a rajzoló tapasztalt szemével kontrollált.
A mű összefoglalása CM. 35x50
A festmény egy átmeneti időszakot ábrázol: a 60-as évek elemi ereje összeér a kaligrafikus érzékenységgel, amely Ambrosio védjegyévé válik a következő évtizedekben. Olyan mű, amely lassú elmélkedésre hív, ahol a nézőnek nem felismerhető alakokat kell keresnie, hanem össze kell hangolódnia a művész által rögzített mozgás energiajával.
Paolo Ambrossio az egész Európában kiállított a modern művészet nemzetközi vásárain. Google-on látható. Műve aláírt, kiváló állapotban. Ajánlott küldeményként fogják feladni, és megfelelően becsomagolva a Colissimo (Nice, Franciaország) szolgáltatással.
Az eladó története
A 35×50 cm-es mű kiváló példája Paolo Ambrosio (1938-ban született) munkásságának, egy olasz művésznek, akinek kutatása mélyen a jel, a gesztus és az anyag viszonyára koncentrált.
1. Történeti és stilisztikai keretek
1965-ben Ambrosio a poszt-akadémiai teljes érésének fázisában találja magát. Bár későbbi művei (a 70-es évektől fogva) gyakran az „Image-Art” fogalmával azonosíthatók, ez a hatvanas évek közepi munka tükrözi az Informel és az Absztrakt Expresszionizmus hatását. Ebben az időszakban az művész a jelnek a vászonon való „testté válásának” képességét vizsgálja, miközben egy tiszta absztrakció és egy bizonytalan organikus vagy táj szuggesztiója közötti határterületen mozog.
Il Gesto-Segno: Az elem domináns a piros vonal, folyékony és ideges, amely átszeli a kompozíciót. Nem kontúr, hanem autonóm entitás. Ambrosio gyakran úgy írja le munkáját, mint egy „nyelvtan nélküli ábécé”: itt a piros jel látszólag ösztönös mozgást húz, mintha automatikus írás lenne, amely végigvezeti a szemét a felületen.
A színpaletta meleg és földes tónusú (okker, narancs, barna árnyalatok), amelyeket égkék és szürke vékony rétegei ellenpontoznak. A szín használata nem leíró, hanem vibráló. A felhordás rétegzettnek tűnik, átlátszósági zónákkal (akvarellszerűen vagy nagyon higított állapotban), amelyek néha sűrűbb, anyagszerű felületekkel fedődnek.
Kompozíció: Nincs egyetlen fókuszpont. A mű a dinamika felhalmozódásával fejlődik ki. A formák úgy tűnnek, mintha bizonytalan térben lebegnének, és mélységérzetet teremtve nem perspektivikus, hanem pszichológiai.
Az Ambrosio műveinek kritikai elemzése gyakran hangsúlyozza, hogy a művész a vásznat „élő organizmusnak” tekinti. Az 1965-ös festményben:
Kivonás és esszenciáltság: A látszólagos káosz ellenére megfigyelhető a közvetítő eszközök gazdaságosságára törekvés. Minden jelnek megvan a maga specifikus súlya, és nincs dekorativizmus önmagáért.
A tudattalan: Ahogy néhány kritikus sugallja (utalások Tobey „fehér írására”), a jel egy mély ösztönnek engedelmeskedik. Ez egy gyomorból fakadó festmény, de a rajzoló tapasztalt szemével kontrollált.
A mű összefoglalása CM. 35x50
A festmény egy átmeneti időszakot ábrázol: a 60-as évek elemi ereje összeér a kaligrafikus érzékenységgel, amely Ambrosio védjegyévé válik a következő évtizedekben. Olyan mű, amely lassú elmélkedésre hív, ahol a nézőnek nem felismerhető alakokat kell keresnie, hanem össze kell hangolódnia a művész által rögzített mozgás energiajával.
Paolo Ambrossio az egész Európában kiállított a modern művészet nemzetközi vásárain. Google-on látható. Műve aláírt, kiváló állapotban. Ajánlott küldeményként fogják feladni, és megfelelően becsomagolva a Colissimo (Nice, Franciaország) szolgáltatással.

