Francien Krieg - “Collected Tenderness”






Művészettörténetből főiskolai diplomát szerzett, és a háború utáni modern és kortárs művészetet irányította a Bonhams-ban.
| 1 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 128017 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Eredeti szürrealista AI digitális nyomaték címmel “Collected Tenderness” (2026), portré, kiváló állapotban, 40 cm magas és 30 cm széles, Hollandia származású, kézzel aláírt, közvetlenül a művész által készítve, nyomtatási dátum 2026.
Leírás az eladótól
Ezekben a művekben játszom a kép és a tárgy határával. Trompe-l’œil falpanelokat készítek, amelyek úgy viselkednek, mint kis szekrények a falon. A forma, az árnyékok és a nyitott ajtók révén olyan tér keletkezik, amely nem létezik igazán, mégis érezhető. Mintha éppen benne lehetne lépni.
A mű lényege szerint sík, de azt akarom, hogy testiesen viselkedjen. Valami, ami egyszerre hátrahúzódik és előre lép. És nem adja ki magát teljesen.
A figurákat egy védett, keretezett világba helyezem. Nem összezárva, hanem védelem alatt álló keretek között. Számomra az a szekrény mentális tér. Egy hely a belső és a külső között. A láthatóvá válás és önmagad megőrzése között.
A virágok és pillangók nem magyarázó szimbólumokként jelennek meg, hanem csendes társtársaként. A bennük rejlő valami törékeny. Valami időleges. Talán csak azért vannak, hogy gondosabban szemléljük őket.
Ami engem érdekli, az az a pillanat, amikor a közelség és a távolság egyszerre létezik. Ami közel érzetű, néha épp gondosan védett.
Az eladó története
Ezekben a művekben játszom a kép és a tárgy határával. Trompe-l’œil falpanelokat készítek, amelyek úgy viselkednek, mint kis szekrények a falon. A forma, az árnyékok és a nyitott ajtók révén olyan tér keletkezik, amely nem létezik igazán, mégis érezhető. Mintha éppen benne lehetne lépni.
A mű lényege szerint sík, de azt akarom, hogy testiesen viselkedjen. Valami, ami egyszerre hátrahúzódik és előre lép. És nem adja ki magát teljesen.
A figurákat egy védett, keretezett világba helyezem. Nem összezárva, hanem védelem alatt álló keretek között. Számomra az a szekrény mentális tér. Egy hely a belső és a külső között. A láthatóvá válás és önmagad megőrzése között.
A virágok és pillangók nem magyarázó szimbólumokként jelennek meg, hanem csendes társtársaként. A bennük rejlő valami törékeny. Valami időleges. Talán csak azért vannak, hogy gondosabban szemléljük őket.
Ami engem érdekli, az az a pillanat, amikor a közelség és a távolság egyszerre létezik. Ami közel érzetű, néha épp gondosan védett.
