Hubert Schöllgen (1897-1978) - Onbekend

Hubert Schöllgen (született: 1897. február 23-án Düsseldorfban; halál: 1978 Düsseldorf-Wuppertal-Elberfeldben) német festő és graffito-technikus volt. Schöllgen kezdetben az AK Düsseldorf képzését folytatta. Később Ber­linbe költözött, ahol Emil Orlik és Thorn-Prikker mellett tanult. Ezt követően főként festőként és grafikusként dolgozott Düsseldorfban és Essenben. Mivel anyagi helyzeténél fogva nem volt kiszolgáltatva a kiállításoknak, gyakran önálló, egyedi módon választotta motívumait. Számos könyv használta Schöllgen grafikus tervezésű rajzait, vignettáit és fametszeteit illusztrációként. A düsseldorfi Malkasten művésztársaság archívuma néhány művét megőrizte. Munkáinak túlnyomó többségét expresszionistának tekintik. A fametszetek rendkívül népszerűek voltak e német irányzat úttörői között (Die Brücke, Die Blaue Reiter).

A mű címe számomra ismeretlen. Valószínűleg a címe bal alsó sarokban áll, sajnálatos módon nem sikerül megfejtenem. Kézzel aláírta a művész a jobb alsó sarkában. A fametszet valószínűleg az 1918 és 1939 közötti interbelium időszakából származik. A mű kiváló állapotban van, nincsenek használat vagy elszíneződés nyomai. A bal oldalán egy igen apró gyűrődés a „fehér részben”.

Az expresszionizmus (latinul: expressio, „kifejezés”) egy modernista irányzat a 20. század eleji európai művészetben, körülbelül 1905-től 1940-ig. Az expresszionizmusban a művész igyekszik érzéseit vagy tapasztalatait a befogadó számára kifejezni, bizonyos mértékű valóság-torzítással. Az expresszionizmus stílusként elsősorban a költészetben és a festészetben ismert, de előfordul a zenében, irodalomban, építészetben, színházban és a filmművészetben.

Az expresszionizmus a művész személyes, tudatalatti reakcióját helyezi a környezetére a középpontba. Ezzel szemben állt az impresszionizmus, amely a szenzorból megélt valóság ábrázolását helyezte előtérbe. Az expresszionizmusban ez a kapcsolódás a valósághoz elvész, néha teljesen megszűnik. Így olyan korábban elképzelhetetlen, új formák kapnak esélyt. A két legfőbb kiindulópont tehát: „nincsenek törvények” és „törvényeket senkinek sem szabad rá kényszerítenie.” A festészetben ma már kiterjesztett értelemben használják az „expresszionista” kifejezést minden olyan festményre, amely kifejezi egy expresszionista hangulatot, még akkor is, ha az nem a huszadik század elejéről származik.