Camilo - Umbral de Papel

Camilo műve intimitást épít egy olyan területet, ahol a hétköznapi dolgok érzelmi menedékké válnak. Festményei arra hívnak, hogy megállítsuk az időt, és otthonos jeleneteket élhessünk át, csenddel, harmóniával és az élet iránti nyugodt elmélkedéssel.

Olyan macskák, amelyek nyugvóan hevernek nyitott ablakok mellett, nők, akik olvasnak, várakoznak vagy virágokat tartanak a kezükben, asztalok gyümölcsökkel, kancsókkal és bortablettákkal: ezek a elemek egy hétköznapias univerzumot alkotnak, amely nem a valóságot szó szerint írja le, hanem emlékek, nyugalom és érzékenység szemszögéből újra értelmezi.

A szín az egyik legfontosabb főszereplő a festői nyelvben. Camilo a fényes fauvist hatású színpalettával dolgozik, ahol az élénk árnyalatok — vörösök, sárgák, zöldek és élénk kékek — a leíró funkciótól megszabadulva az érzelem szállítóivá válnak. A szín nem utánoz: kifejez. Nem árnyal: dobbant.

Formailag a figurák elegáns szintézissel, meghatározott körvonalakkal és leegyszerűsített tömegekkel jelennek meg, ami erősíti a rend és egyensúly érzetét. Ez a formamegkötés nem ad mélységből, hanem növeli az egészként megfigyelt kifejezőerőt, megengedve minden egyes jelenetnek, hogy lélegezzen és a nézővel a nyugalomból párbeszéljen.

A macskák — állandó jelenlét a műveiben — az önreflexió, a szabadság és a közös háztartási élet jelképeiként működnek. Nem egyszerű állatok: a családi otthon őrei, belső élet gazdag és nyugodt tanúi. A női alakok viszont finomság és elmélkedés légkörében tűnnek fel, harmonikusan integrálódva abba a térbe, amelyben élnek.

Camilo a Las Tunas, Kuba városában végzett Művészeti Instruktori cím birtokosa, amely képzettségét technikai érettségében és koncepcionális összhangjában is érezzük. Jelenleg Havannában és Oroszországban él és dolgozik, ez a tapasztalat gazdagította a szemléletét és bővítette a kulturális párbeszédet. Számos csoportos kiállításon vett részt Kubában és külföldön, művei pedig magángépekben jelennek meg Oroszországban és Európa több országában.

Egy felgyorsult és harsány képekben túltelített világban Camilo festészete éppen az ellenkezőjét ígéri: szünetet, melegséget és nyugodt szépséget. Művészete nem a zajból akar ütni; inkább az érzelemből marad meg.

A művészet neo-fauvista stílushoz tartozik, amely a szín kaotikus és érzelmi használatára támaszkodik a naturalista ábrázolással szemben. Akril- vagy olajfestékkel, oldott ecsetvonásokkal és matériára építve a művész erőteljes színkontrasztokat használ a tér kitöltésére; a talaj meleg tónusai (sárgák és narancsok) összecsapnak a mélykék falakkal. A kompozíció a kép belső keretét a nyitott ablakon keresztül hozza létre, szimbolikus átmenetet teremtve az olvasás intim menedékje és a külvilág hatalmas volta között. A festő olyan érzést akar átadni, amely kiterjedő nyugalmat sugall; a szemlélőre háttal álló női alak a nyugalom horgonyaként működik, bizonyítva, hogy az olvasás aktusa egyszerre ad otthont egy meleg fizikai térnek és egy végtelen intellektuális horizontnak.