Masini Daniele - Nella stanza accanto

A mű a metamorfózist létezési állapotként ábrázolja, nem mint rendkívüli eseményt. A figura nem úgy van ábrázolva, hogy változik: már megváltozott, vagy talán tovább változik, egy olyan folyamatban, amelynek nincs kezdete és vége. A szoba mentális színházzá válik, egy olyan helyszínné, ahol a test instabil, törékeny, szinte folyékony anyaggá válik. Az olvasható arckifejezés hiánya a testtartásra, a belső feszültségekre, azokra a redőkre tereli a figyelmet, amelyek többet mesélnek, mint bármilyen kifejezés. Ez a mű racionálisan illeszkedik Masini ábrázolás és absztrakció közti küszöbének kutatásába, de bevezet egy további elemet: a test drámaírása mint pszichés tárgy, nem csupán formális.