Agathe Toman - CLOUD #4 10/15

Ez a mű a művész „MEGKÖZÖLÖTT KOLLEKCIÓJÁNAK” része. Szaténfotópapír.
Művészi fotózás szemcsézett felülettel. Hossegorban, Franciaországban készült. 2021 nyara.
A fénykép feltekerve kerül elküldésre, nem keretezve, és csatlakozik hozzá egy művésztől kitöltött és aláírt igazolás a hitelességről. Kétszámozott, kézzel aláírt, előlről és hátulról.
Agathe Toman művész 2021 óta szerepel a Sotheby’s-nál.

ÉLETRAJZÁRÓL:
1989-ben született, francia, osztrák és cseh származású, Agathe Toman francia multi‑diszciplináris művész, akinek tehetsége a festészettől a költészeten át a szobrászatig, a rajz és a fényképészet felé terjed. A párizsi Szalonos Kommunikációs Kamara híres iskolájában folytatott tanulmányai után és kilenc évig Franciaországban a párizsi haute couture‑házak stylistájaként töltött éveket követően úgy érezte, hogy kizárólag a művészi alkotásra kell összpontosítania.
Ma már tizenhárom éve a Landes‑ben élve Agathe egy feltörekvő alakja a kortárs művészeti színpadnak, mind a hazai, mind a nemzetközi közönség körében kedvelt.

Sotheby’s-nál 2021 óta jegyzett, művei három aukció során is felkerültek az árverésre, ami gyors felemelkedését és a neves művészeti körökben való elismerését bizonyítja. Különösen az Art Paris kiállításon való részvétele jelentős sikert hozott neki, és világszerte számos magángyűjteménybe került be.

Agathe palettája visszafogottan mély fekete és kék árnyalatait részesíti előnyben, mozgó, diszkrét kromatikával. Festményei tiszta pigmentumokat, tintákat, olajfestéket és akrilokat használnak, amelyek hatalmas intenzitással jelentkeznek, és a látható dolgokon túli kapcsolatokat keresnek, a nézőt a látható felett lenyűgöző élménybe repítve. A vászon ereje a saját tapasztalataik visszhangját közvetíti.

A Bic tollal készített rajzai erőteljes vonzerővel bírnak. Agathe fényképei kaleidoszkópikus absztrakcióik révén nyugtató érzésekkel töltik el a nézőt, mint egy tökéletes nyugalom emlékei, amelyek a kezdetünknél voltak részei. Tömegesen írott versei ritmikusan ölelik fel művészeti világát, első kötetének címe „You will have to learn to smile again” 2024 télen jelent meg.

A művészeti tevékenységeit túlmutatóan Agathe mélyen elkötelezett a transzakcionális pszichanalízis tanulmányozásában, amelyet négy éve folytat Párizsban. Ez a kutatás gazdagítja gondolati folyamatát, lehetővé téve számára, hogy művészetébe beépítsen rendkívül mély pszichológiai dimenziókat, amelyek új vastagságokat adnak neki.

Agathe nem választja szét művészetét társadalmi kötelezettségvállalásaitól. Művészetét olyan központi témákra összpontosítja, mint a mentális egészség, a környezet és az oktatás. Ezek a gondolatok nem csak művészetében jelennek meg; a személyiségében és identitásában is szerves részét képezik.

Munkáját számos neves kiadvány elismerte és ünnepelte, köztük a Forbes, az L’Oeil és a Elle, ezzel is jelezve kortárs művészeti hatását.

Jacqui Ottoman továbbra is lenyűgöz és inspirál a világ minden táján, művein keresztül betekintést nyújtva az emberi tapasztalat összetettségébe, úgy, ahogy ő látja és művé alakítja. Ezeket a tapasztalatokat nagylelkűen osztja meg.

„NAGYOBB LÁTOBIZTONSÁGI VIZIÓ:”

Munkám mélyen vizsgálja a lélek és a test közötti összefüggéseket, párbeszédet szőve a szellem és az anyag között. Kérdezem, hogyan működnek ezek a kapcsolatok a környezetükben, milyen összeköttetéseket építenek ki, és milyen rezgések keletkeznek és hallhatatlanul is érzékelhetőek, amelyekből fakad.

Az identitás, emlékezet, az emberi természet és az egyén és környezet közötti viszony témákat kutatom. Munkáim érzelmi mélységgel és bizonyos feszültséggel bírnak, és a nézőt introspektív gondolkodásra hívják, egy bejárati kaput nyitva az 'aláíratlan' tudatalattiba.

Ezt a szándékot az alkotásaim anyagiságába írom: határozottan absztraktak, monokrómok, finom árnyalatokkal, ahol a sötétség a fényességgel él együtt, a kék a fekete érintésére vibrál, vagy egyedül világít. Ott vagyunk a fény hiánya/ jelenlétében.

Képeim, installációim, rajzaim és fényképeim mind abszolút kreatívak, semmilyen utánzat elől nem menekülnek, tiszta érzelmet keltenek, felébresztik a láthatatlan összerezzenését; műveim ezekkel a belső, még nem feltárt oldalakkal tükrözik vissza magukat.

A kezeim és az pigmentek, faszén, golyóstoll és festékek között finom összekapcsolódás van, a papírra vagy vászonra való anyagrögzítés által. Kialakítási technikáim soha nem ismétlődnek, az eredmény kiszámíthatatlan. Egy rendkívül sajátos egyediség.

Így a mozgó anyag, a fény sűrűségének rögzítése, belőlem is adva, az én felébredéséért.

Mindig van valami, amit nem sejtettünk. Valami váratlan. Ez a megfoghatatlan, intenzíven összenyomott, finoman serkentett, amely elemez bennünket és átmost bennünket. A víz, a gravitáció, a kéreg ezek a mindent átható jelenségek metamorfózálják a megfigyelőt erőükkel. Egy egyedülálló lenyomat feltűnése, lyrikus absztrakció, alkotásaim önarcképek, a részeim arcképe.

Azt mondom, alkotásaim a pszichológiai állapotok materializációi, emberi tájak, a lelkem szálai, amelyek közösülésre hívják a többieket.

Értékük nem pusztán esztétikai; a hatásokban rejlik, amelyeket a néző szemlélője érez. Két érzékenység találkozik, nem pedig két különálló személyiség. Ez egy élő folyamat. A mű meghaladja a közvetlenséget. Aktív lényekként tekintek rájuk, akik új kötelékeket teremtenek közöttünk.

A szemlélő egyben alkotóvá válik, élettel tölti meg a művet a pszichikai rezonanciák aranyhármasának alkimiai folyamatában.

Elvezetem a nézőt egy új látásmód felé, önmagára, a világra és a másokra vonatkozóan.

Ha a néző most meghívást fogad, akkor pszichikai rezonanciák hangolódnak össze egy közös szimfóniában, egy párbeszéd kezd el kialakulni, egy ritmus érzetessé válik. Szemléletének anamorfózisa rajzolódik ki, megfoghatatlan visszatükröződés. Ez egy költő humán tapasztalat.
Egy intenzív és erőteljes jelenlét. Egy megkövetelő élmény.

Célom, hogy műveim finomítsák az emberi elméket, élesítsák a lelkeket, és a benne lévő érzelmek visszhatást találjanak, hogy a szavak is visszhangot kapjanak.
Az, ami fontos, az, amit a mű bennünk mozgósít, és ennek a találkozásnak az eredménye.

„A pszichikai szenvedés összefügg mindazzal, ami nehezen szimbolizálhatóvá válik. Szenvedünk mindattól, ami szellemileg blokkolódik, vagy pszichés bejegyzésre vár. Az emberi lény nem csak a történések vagy bizonyos gondolatok miatt szenved, hanem mert bizonyos folyamatai nem találtak tükröt, visszhangot, hallgatást, befogadót, és ezért vándorolnak céltalanul.” René Roussillon - Általános klinikai pszichológia és pszichopatológia kézikönyve, 146. oldal.

#Exclusivedfta