Clarke - Ilias Odyssea - 1754

OMERO TRA NEWTON ÉS AZ ILLUMINIZMUS: ILIÁSZ ÉS ODYSSEia MINT MODERN POLITIKAI METAFORA
Ez az 1754-es londoni kiadású Iliász és Odüsszea Omeróból, Samuel Clarke gondozásában, az ókori szöveg modern kori felülvizsgálatának egyik csúcspontját jelenti, ahol a régi szöveg a tudományos szigor és a Newton-kultúra fényében újraéled. Kifejezetten Cumberland herceg, Vilmos Auguszto felkészítésére szánt mű, túllép az egyszerű szerkesztői funkción és politikai-pedagógiai eszközzé válik: Ómérónak nem csupán költőként, hanem morális és intellektuális architektúraként is szerepe van a elit képzésében. A görög szöveg és a latin fordítás párhuzamos oszlopokban álló változata folyamatos feszültséget teremt az eredet és az értelmezés között, míg a kinyitott térképek az epikát mérhető térként fordítják le. Egy olyan könyv, amely nemcsak továbbad egy klasszikust, hanem fegyelmezi, szerkeszti és a felvilágosodott modernitás igényeihez igazítja azt.
PIACI ÉRTÉK
A görög és latin szöveggel ellátott, különösen Samuel Clarke által gondozott, 18. századi Iliász kiadások igen népszerűek a gyűjteményes piacon. Kétnyomtatványos, négyes terjedésű példányok térképekkel és kortárs kötésekkel általában 700 és 1.000 euró közötti áron találhatók.

FIZIKAI JELLEMZŐK ÉS ÁLLAPOT
2 kötet. Szép, korabeli kötés ibolyaszín marhabőrből, aranycsíkos díszítés a táblákon, gazdagon átdolgozott gerinc, zöld bőrbetétek, márványozott vágások, kopások jelei. A görög és latin szöveg párhuzamos oszlopokban. Himnusszal és térképekkel illusztrálva (összesen 4 tábla). Fiziológiás barnulás. Régi könyveknél, több évszázados történeten át, előfordulhatnak kisebb hibák, melyek leírásban nem mindig kerülnek feltüntetésre. Pp. (4); 8nn; 344; 4nn; 348; 12nn; (4). (4); 4nn; 784; 36; (4).

HELYES CÍM ÉS SZERZŐ
Homeri Iliász Odüsszea graece et latine annotationes.
Londoni, Johannis et Pauli Knapton, 1754.
Samuel Clarke.

KÖRNYEZET ÉS JELENTŐSÉG
Clarke által kiadott Omêrón Iliász-kötete a 18. századi angol filológiai hagyomány középpontjában áll, amelyet a szöveghez ragaszkodó, ésszerű megközelítés jellemzett. Clarke, Newton-i gondolatokhoz közel álló filozófus és teológus, nem csupán költőként, hanem rend és racionalitás forrásaként értelmezi Omert. A kétnyelvű formátum kiválasztása lehetővé teszi az eredeti nyelv és a fordítás közvetlen összevetését, így a mű alapvető eszközzé válik a görög tanulmányozásában. A térképek további dimenziót adnak: az epika távlatossága konkrét geometriává, életté válik. A mű emellett a hercegek nevelésére szánt könyvek hagyományába illeszkedik, ahol a klasszikus kultúra a politikai és morális képzés alapját képezi.

SZERZŐ IRATA
Samuel Clarke (1675–1729) angol filozófus, teológus és filológus volt, Isaac Newton gondolatának egyik fő értelmezője és védelmezője. Cambridge-ben tanult, teológiai és filozófiai művei révén maradandót alkotott, de a klasszikus filológiához való hozzájárulása is jelentős. Iliász kiadása latin fordítással és kommentárral a legambíciósabb munkái közé tartozik. Halála után fia fejezte be a projektet, és a hiányzó részeket 1729 és 1732 között publikálta, ami az 1754-es újra nyomtatásban teljes kiadássá vált.

NYOMTATÁSTÖRTÉNET ÉS KERÜLET
Az Clarke Iliász-kiadásának első megjelenése több szakaszban történt 1729 és 1732 között. A 1754-es második kiadás, amelyet itt ismertetünk, a mű teljes és konszolidált formáját képviseli, amelyet a klasszikusok megbízható kritikai kiadásainak növekvő kereslete indított újra. Londont a Knapton testvérek adták ki, akik az egyetemi szövegek terjesztésével foglalkoztak; ennek az kiadásnak széles körű elterjedése volt az angol egyetemista és arisztokrata körökben, és ezzel generációk Tudósainak képzéséhez járult hozzá.

BIBLIOGRÁFIA ÉS Hivatkozások
ICCU/OPAC SBN: nem gyakori londoni kiadásokhoz; felvétel ellenőrzése olasz könyvtárakban
WorldCat: Homeri Ilias, Clarke, London 1754 (OCLC felülvizsgálata variánsokhoz)
British Library Catalogue: Clarke Iliász-kiadása, 1754
Brunet, Manuel du libraire, III, col. 265 (fölirat Homère)
Graesse, Trésor de livres rares et précieux, III, p. 327
Dibdin, Introduction to the Classics, II, p. 54
Lowndes, Bibliographer’s Manual, p. 1102