Burman - Poetae Latini - 1731

AZ ŐSI LATIN ÍRÓK TITKOS CANONJA: A HUNT, A MÍTOSZ ÉS A FILOLÓGIA KÖZÖTT

Nagy filológiai vállalkozás a XVIII. századból, amely egyetlen kiadói architektúrába gyűjti össze az úgynevezett Poetae Latini Minores-t, olyan szerzőket, akiket gyakran a kanon alárendel, de alapvetőek a latin költészet sokszínűségének és gazdagságának megértéséhez. A Pieter Burman által szerkesztett kiadás nem csupán egy egyszerű gyűjtemény, hanem egy valódi kulturális helyreállítási művelet: a lerombolódott, töredezett vagy kevéssé öröklődő szövegeket kritikai apparátussal, jegyzetekkel és kommentárokkal adják vissza, amelyek egy új tudásszintre illesztik őket. Az eredmény egy sűrű és rétegzett kötet, amelyben a filológia összefonódik a klasszikus képzelettel — a vadászattal, a természettel, a mítosszal és a költői technikával.

MARKET VALUE
Az 1731-es Leydában kiadott, in-4 formátumú, teljes példányok általában 700–1.000 euró között mozognak a kincstárpi piacon, kiváló állapotú példányoknál vagy különösen kifinomult kötéseknél magasabb az érték.

FIZIKAI LEÍRÁS ÉS ÁLLAPOT
Teljes bőrből kötve, aranyozott felirattal a hátsó kötésen: „P. Burmanni Poetas Minores”; kopás a tányérokon és a gerincen. Hivatalos holland kiváltság („Privilegie”). Előoldalán metszett előoldal a vadászat jelenetét ábrázolja (van Bleyswyk) allegorikus szoborral és puttikkal; kezdeti fametszetek. Az oldalak kékes-sárguló vagy barnuló foltokkal. Régi könyveknél, akiknek sok évszázados történetük van, előfordulhatnak hibák, amelyek leírásban nem mindig szerepelnek. Pp. (2); 62; 730; 554; 110; (4).

TELJES CÍM ÉS SZERZŐ
Poetae Latini Minores.
Leydae, apud Conradum Wishoff et Danielem Goedval, 1731.
Pieter Burmann.

KONTEXTUS ÉS JELENTŐSÉG
Ez a kiadás a XVIII. századi holland filológia egyik csúcsát képviseli, ahol olyan tudósok, mint Burman, a teljes klasszikus örökség rendszerezésére és visszakeresésére törekszenek, túlmutatva a szigorúan tantervi kanonon. Az úgynevezett „kisebb költők” közé olyan technikai, didaktikai vagy töredékes szerzők tartoznak, mint Grattio (aki a vadászatról szóló Cynegeticon szerzője) és mások, akik különböző és kiegészítő nézőpontot kínálnak a latin irodalom nagy neveihez képest. A címlapba belevésett, gazdag szimbolikával bíró címlap pontosan ezt a világot tükrözi: a vadászat a tudás metaforájaként, a természet költői térként, és a klasszikus hagyomány felfedezésre és meghódításra váró talajként. A mű tehát nem csupán egy gyűjtemény, hanem a XVIII. századi tudományos kultúra kiáltványát is jelenti.

A SZERZŐ BIOGRÁFIÁJA
Pieter Burman (1668–1741), más néven Petrus Burmannus, az időszak egyik legjelentősebb holland klasszikafilológusa volt. Utrechtben professzor, majd Leydában, ahol latin szerzők kritikai kiadásain dolgozott, amelyekben bőséges kommentárok és tudományos apparátusok találhatók. Munkája jelentős mértékben hozzájárult a klasszikus szövegek továbbításához és megértéséhez a modern Európában.

NYOMTATÁSI TÖRTÉNET ÉS KÖRI
Leydában 1731-ben adta ki Conrad Wishoff és Daniel Goedval; ez a kiadás a holland nagy tipográfiai hagyományba illeszkedik, amelyet a betűk minősége és a szerkesztői pontosság jellemez. A Poetae Latini Minores több újranyomást és átdolgozást ért meg, de Burman kiadása továbbra is az egyik legteljesebb és legbefolyásosabb, főleg a tudósok és a tudományos könyvtárak számára.

BIBLIOGRÁFIA ÉS REFERENCIÁK
ICCU/OPAC SBN: IT\ICCU\TO0E\061234 (ellenőrizendő)
WorldCat: OCLC 457889321
Brunet, Manuel du libraire, I, col. 1373
Graesse, Trésor de livres rares, V, p. 232
Schweiger, Handbuch der classischen Bibliographie, II, p. 764