Carmelo Manuel Tosto - Mediterranean Breath

Respiro Mediterraneo (MEDITERRÁN TÉLLELÉS)

Eredeti XL festmény, az “Építészeti emlékek” sorozat műve.

Ebben a műben a sorozat a Szicília keleti partjaira költözik, az építészet mágikus szűrővé válik a belső és a tenger végtelensége között. A festmény a szigetre eső fény és a tájat meghatározó elemek erejének tisztelete.

Egy sor fehér boltív, a mediterrán mészesség tisztaságának szimbóluma, kiemelkedik egy lépcsőzet fölé, amely a felemelkedésre hív. Középen egy függőleges nyílás merül a tenger és az ég kékségébe, létrehozva egy olyan pontot, amely lehetővé teszi a szem számára, hogy a horizontot „légzésre” adja.
A bazaltfekete kő sötét tónusa, amely keríti az archokat Etna nagyvonalú és nemes bazaltus jellegével, az alkotást Szicília keleti részének egyedi geológiájában gyökerezteti.
A kék és kobaltkék különböző árnyalatai, amelyek a Földközi-tenger szívét jelképezik, az architektonikus nyílásokon keresztül erőteljesen belépnek a lakott térbe.

A „Respiro Mediterraneo” nem csupán egy hely ábrázolása, hanem egy állapot is: a sós szél érzetét, amely végigfut a megőrzött köveken, az az idő is, amikor az építészet bezárulásból átölelő híd lesz a végtelen felé.

A festmény akril festékkel kézzel festve, vászonon, teljes méretben 110x70 cm, a festett felület mérete 100x60 cm, körülbelül 5 cm fehér margó maradt a vászon körül, közepes szemcsézettségű 100% pamut, végső védő lakk.

A mű egyedi darab, kézzel aláírva hitelesítő tanúsítvánnyal együtt, nem egy nyomtatás.

A mű a legnagyobb gondossággal csőben csomagolva lesz, regisztrált küldéssel, a szállítási nyomkövető kóddal három munkanapon belül a fizetés után.

…................................................................................
Carmelo Manuel Tosto | Építész és Művész

Született Szicíliában, Kataniában (Olaszország) 1990-ben, kreatív utamat a tervezés szigorúsága és a látás szabadsága között alakítottam ki. A képzésem, amely a Katániai Állami Művészeti Intézetben és a Bologna Főiskolán folytatódott, jelentős tapasztalatokat szerezve Ankarában és Milánóban, lehetővé tette, hogy olyan nyelvet fejlesszek ki, amelyben a megépített érzelem lesz.

Művészi kutatásom az építészetet nem egyszerű tárgyként, hanem a gondolkodás szerkezeteként választja. A munkámban az építőelemek gyakorlati funkciójukból kilépve szimbolikus archetípusokká válnak:

A Lépcső – A múlandóság dinamikáját ábrázolja. A mozgásra szóló meghívás, egy olyan elem, amely összekapcsolja a fizikai és metafizikai síkokat, és az látogatót új tudatosság vagy a másik helyeinek felé vezető terek felé irányítja.

A Nyílás – Ismeretlen és ismerős közötti küszöb. Ha építészetileg összeköti a környezeteket, érzelmileg a szemlélő állapotát viheti el. Minden nyílás mögött a nézőt arra hívják, hogy a saját tudattalanjában lakozó dolgokat vetítse előre, mindig a látható felett keresve, a nézés tettét személyes felfedezéssé alakítva.

Az Áthidaló – Az építészeti elem, amely a kiválóságot testesíti meg, a rugalmasságot és az egyensúlyt öltözteti magára. Képessége, hogy ne nyomja össze, hanem harmonikusan lecsökkentse a terheket, egy görbe és lágy vonalat eredményez, amely befogad és megnyugtat, és amely egyszerre szerkezeti és szellemi stabilitást ad.

Ebben a folyamatos archetípusok, anyag és fény közötti párbeszédben minden kép egy "érzékeny helyként" születik. A festészeti gesztus összekapcsolódik a tervezési szigorral, hogy nem csupán látványbeli, hanem percepciós mélységet hozzon létre, felhívva a szemlélőt, hogy lakja be a vászon terét, és fedezze fel belőle saját magának egy részét.