Sétabot - Fa és szarv

A fonott szarvból készült sétapálca lenyűgöző példája, a népművészet és a hagyományos kézművesség klasszikus példája. Ezek a pálcák a 19. század vége és a 20. század eleje között különösen népszerűek voltak, gyakran tengerészek, pásztorok vagy vidéki kézművesek készítették őket, akik hozzáfértek szerves anyagokhoz és rengeteg időt fordíthattak a gondos manualis munkára. A nyelet úgy készítik, hogy számos vékony korongot (vagy „gyűrűt”) állati szarvból származó anyagból vágva, valószínűleg tehén-, ökör- vagy kosszarvából, egy központi fémszerkezetre vagy fa tömbre fűznek fel. A gyártó gondosan kiválasztotta a korongok sorrendjét, hogy megalkossa azt a sugárzó átmenetet, amely világos, átlátszó borostyánszínnel kezdődik a markolathoz közelebb, és a nyél mentén mély, fekete tónusok felé halad. A fogó egy darabban, szilárd szarvból készült, amelyet melegen hajlítottak a kívánt formára. A szarv melegítés hatására lágyíthatóvá válik, így formázható, mielőtt lehűl és megkeményedik. Az ezüstös díszszalag a markolattól az acion felé kettős funkcióval bír: megerősíti a csatlakozási pontot, ahol a legnagyobb nyomás keletkezik, és egyben elegáns felületet ad.
A pálca vége egy fémből készült, védősapka, amely az idők során sötétedett. Nem egyszerűen egy funkcionális eszköz; ez egy olyan műalkotás, amely a kézműves türelmét mutatja be. Mindegyik kis korongot meg kellett vágni, középen átfúrni és egyenként polírozni. Méretek: Teljes hossz: 88,5 cm.