Candelabrum De Mano (2) - Sárgaréz - olaj





1 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 134405 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Két ónlampát Franciaországból, kronológiája 1850–1900, antik Barokk stílusban, mindkettő 17 cm magas, 12 cm széles, 11 cm mély, jó használt állapotú, enyhe korosodási jelekkel, cím Aceite.
Leírás az eladótól
Kettő, 19. századi olajlámpa, sárgarézben vagy bronzban kidolgozva, és amit először átadnak, az a késő barokkra jellemző keveredése: gyönyör, meleg fény, és színházi jelenléthez hasonló hatás. Mindegyik apró kézben tartható gyertyatartóként működik — vagy inkább hordozható gyertyatartóként —, amelyet esténként a családi helyiségekben, folyosókon vagy lépcsőkön való közlekedés kísérőjeként terveztek, amikor a fény még kézben hordandó tárgy volt, mint egy kicsiny, uralt tűz ecological.
Az első lámpát a gyűrű alakú fogantyúval lehet felismerni, egy szilárd gyűrű, amelybe egy vagy két ujj könnyedén befér és biztonságosan mozgatható. Ateste gömbölyded, domborodó tartályt tartalmaz, amely egy kúpos kupakkal zárul, amelyet egy apró gombos visszaemelés koronáz. A teljes készlet olyan patinás aranyfényt áraszt, amelyet csak a régi sárgaréz adhat: a fény nem új, inkább megélt, az idő által megpuhított. A mécsagyújtó hegye rövid gesztussal kandikál ki, szinte egy apró, fémes orrként, és ez fejezi be azt a kompakt, kiegyensúlyozott profilot. Barokk beütése a görbületek kerekességében, a tárgy teltségérzetében, amely jellegzetessé teszi anélkül, hogy túlzott díszítéssel hatna.
A második lámpa görbült, kampós fogantyújával dinamikusabb, gesztusosabb karaktert hordoz. A fogantyú szinte arabeszkkal megfagyott vonalnak tűnik, amely eleganciával íveli az ívét, és az olyan vasalások területén felhevítője a barokk spanyol égvilágban található kovácsolt vas elemmel emlékeztet a korábbiakra. Az tartály ugyanazt a formális logikát követi: gömbölyű térfogat, kúpos sapka, rövid mécsástor, textura. De a fogantyú egyfajta drámaiságot, díszítettséget hoz, mintha ez a darab egy olyan kéz számára készült volna, amely nemcsak fényre, hanem látványos jelenlétre is igény volt közlekedése közben a házban.
Mindkét darab megőrizte a XIX. századra jellemző sajátosságot: funkcionális tárgyak, amelyek még őrzik az előző évszázadokból örökölt díszítő nyelvet. Nem ipari, nem sorozatgyártottak; minden görbület úgy tűnik, hogy a fényével észlelt könnyedségre tervezve szólaljon meg. És amikor egymás mellé állítjuk őket, az egyik fémes, egyszerű gyűrűvel, a másik pedig ívelő fogantyúval, egy kis temperamentum-különbség látszik egyazon stíluscsaládon belül.
Személyes nyomkövetés és jó csomagolás.
Az eladó története
Kettő, 19. századi olajlámpa, sárgarézben vagy bronzban kidolgozva, és amit először átadnak, az a késő barokkra jellemző keveredése: gyönyör, meleg fény, és színházi jelenléthez hasonló hatás. Mindegyik apró kézben tartható gyertyatartóként működik — vagy inkább hordozható gyertyatartóként —, amelyet esténként a családi helyiségekben, folyosókon vagy lépcsőkön való közlekedés kísérőjeként terveztek, amikor a fény még kézben hordandó tárgy volt, mint egy kicsiny, uralt tűz ecological.
Az első lámpát a gyűrű alakú fogantyúval lehet felismerni, egy szilárd gyűrű, amelybe egy vagy két ujj könnyedén befér és biztonságosan mozgatható. Ateste gömbölyded, domborodó tartályt tartalmaz, amely egy kúpos kupakkal zárul, amelyet egy apró gombos visszaemelés koronáz. A teljes készlet olyan patinás aranyfényt áraszt, amelyet csak a régi sárgaréz adhat: a fény nem új, inkább megélt, az idő által megpuhított. A mécsagyújtó hegye rövid gesztussal kandikál ki, szinte egy apró, fémes orrként, és ez fejezi be azt a kompakt, kiegyensúlyozott profilot. Barokk beütése a görbületek kerekességében, a tárgy teltségérzetében, amely jellegzetessé teszi anélkül, hogy túlzott díszítéssel hatna.
A második lámpa görbült, kampós fogantyújával dinamikusabb, gesztusosabb karaktert hordoz. A fogantyú szinte arabeszkkal megfagyott vonalnak tűnik, amely eleganciával íveli az ívét, és az olyan vasalások területén felhevítője a barokk spanyol égvilágban található kovácsolt vas elemmel emlékeztet a korábbiakra. Az tartály ugyanazt a formális logikát követi: gömbölyű térfogat, kúpos sapka, rövid mécsástor, textura. De a fogantyú egyfajta drámaiságot, díszítettséget hoz, mintha ez a darab egy olyan kéz számára készült volna, amely nemcsak fényre, hanem látványos jelenlétre is igény volt közlekedése közben a házban.
Mindkét darab megőrizte a XIX. századra jellemző sajátosságot: funkcionális tárgyak, amelyek még őrzik az előző évszázadokból örökölt díszítő nyelvet. Nem ipari, nem sorozatgyártottak; minden görbület úgy tűnik, hogy a fényével észlelt könnyedségre tervezve szólaljon meg. És amikor egymás mellé állítjuk őket, az egyik fémes, egyszerű gyűrűvel, a másik pedig ívelő fogantyúval, egy kis temperamentum-különbség látszik egyazon stíluscsaládon belül.
Személyes nyomkövetés és jó csomagolás.

