Piet Willequet (1950) - Winterlandschap

A festő Piet Willequet a flamand festészet egy hagyományának továbbvivője. Ez a hagyomány olyan vidéken alakult ki, amelyet flamand Ardenneknek neveznek. A lágyan hullámzó táj, az alacsony, szétszórt parasztházak, a fák téli metszete, a kellemes hangulat, mind olyan elemek, amelyek egy érzékeny és kifinomult művészre, Piet Willequetre erőteljes vonzást gyakorolnak.

A lassan zajló évszakok ezt a tájat adják, ahol a csend a szépséggé válik, egy nagyon sajátos hangulatot teremtve. Ez a hangulat az, amit Willequet különleges raffinementnel és érzékenységgel a festővászonra rögzít. Nyilvánvalóan intim dialógus zajlik a művész és a témája között. Ez egy tiszta és becsületes tanúbizonysága a táj iránti erős kötődésnek és nagy szeretetnek, ebben az értelemben így fogalmazta Henry Miller: „A festés újra szeretni”.

A háza környéki meghitt táj a művész számára áhítatos műhely, ahol saját területén mindig új kilátásokat és hangulatváltozásokat fedez fel és rögzít. Az egyszerűség nemes volta, a formavilág finomsága és a hangulat világossága alkotja Piet Willequet festészetének autentikus védjegyét.