Tijs Dragtsma (1992) - Echo of Distribution

Disztribúció visszhangja

A Disztribúció visszhangja a jelenlét széttörését tanulmányozza. A forma nem a hozzáadással jelenik meg. A zavarás révén tűnik elő. Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép nem kerül rá a felületre. Kifejeződik gondosan kopás által az akrillüveg felületén.

Ami megmarad, az a létrehozás és eltűnés között megragadt emberi jelenlét. Egy arc, amelyet részben a fény tart. Egy test, amely a sötétségbe oldódik. Egy alak, amelynek úgy tűnik, hogy csak azért létezik, mert a felület precíz kopásával keletkezett károsodás.

Ahogy a megvilágítás eltolódik, a mű változtat karakterét. Egyik szögből a forma élesnek és majdnem fizikai jellegűnek tűnik. Másik oldalról újra a fekete akrilmezőbe disperszálódik. A kép soha nem teljesen nyugszik meg. Fölfelé és lefelé, a tisztaság és a hiány között mozog. A struktúra és a erózió között.

Távolról a kompozíció csendesnek és monumentálisnak tűnik. Közelről pedig egy sűrű mikro-karcolatmező tárul fel. Minden nyom külön-külön törékenynek látszik. De együtt feszültség, ritmus és mélység testét alkotják. A munka ismétlésből, nyomásból és féken tartásból épül fel.

A cím arra utal, hogyan oszlik el a kép a felületen. A portré egyetlen vonalban vagy gesztusban sincs összefoglalva. Ez ezrekkel kis megszakításokkal szóródik szét. Az identitás szétszakad. A fény anyaggá válik. A károsodás formává válik.

Az akrilüveg több, mint egy támasz. Aktív mezővé válik, ahol a fény törik, elnyelődik és újra összeáll. A mű fizikailag mozdulatlan marad, de szemléletben instabil. Szöget, távolságot és megvilágítástól függően minden elfordulásával változik.

A Disztribúció visszhangja folytatja a Mű a Karcolás Kiegészítő sorozatot Tijs Dragtsma által, amelyben a képi világ a felület kontrollált sérülése révén épül fel pigment vagy nyomat nélkül.

Ebben a gyakorlatban a forma nem a tökéletesség révén keletkezik, hanem átalakulás által. A kép csendes intenzitást hordoz. Nem látványosság révén, hanem fékezés által. Olyan mű, amely a láthatóságról, az eltűnésről és arról a törékeny pillanatról szól, amikor valami majdnem elveszett visszatérően láthatóvá válik.

Ez a munka tükrözi a Mű a Karcolás Alapjait. Olyan vizuális nyelvet, ahol a károsodás nem puszta megsemmisítés, hanem szerkezet.

A Mű a Karcolás kapcsán

A Mű a Karcolás egy önállóan kifejlesztett művészeti közeg, amelyben a képi világ a akrilüveg kontrollált kopásán keresztül jelenik meg. A pigment felvitele helyett Dragtsma formát épít karcolással, erózióval és ismétléssel.

A művek akrilüveg panelekre épülnek. A felületet szándékos mikro beavatkozások ezrei által megváltoztatják. Minden karcolás a sűrűség, kontraszt és fény-összjáték nagyobb rendszerén belüli szerkezeti jelzésként működik.

A fény nem külső. A felület magában aktiválja. Széttörik, szóródik és újraformálja a képet a látási szögtől és az intenzitástól függően. Az eredmény egy olyan mű, amely a jelenlét és a hiány között létezik.

Minden darabot a folyamat, a nyomás és az anyagellenállás formál. A kimenet soha nem teljesen statikus. Folyamatos vizuális áramlásban marad.

A Művészről: Tijs Dragtsma

Tijs Dragtsma holland kortárs művész, a TD Fine Art Studio alapítója. Gyakorlata az anyag, a hiány és a fény metszetében működik, középpontban az új művészeti nyelvek létrehozása áll a meglévő hagyományok követése helyett.

Széles körben ismert az Art with Nails sorozatáról és a kibővülő Art with Scratch gyakorlatáról, amelyben a képi világ vagy hatás révén, vagy kontrollált kopás révén épül fel. Mindkét munkaforma a szerkezet, a percepció és a felület képé történő átalakulás vizsgálatát végzi.

Az 2024-ben elkezdett művészi tevékenysége óta munkái magán-gyűjteményekbe kerülnek Európában, Ázsiában és az Egyesült Államokban. Munkáit kísérletezés, precizitás és a hosszú távú tervek hajtják, amelyek a anyagi integritásra és fizikai jelenlétre összpontosítanak.