Olasz iskola (XVIII) - Paesaggio






Mesterképzés korai reneszánsz olasz festészetből, gyakornokság a Sotheby’s-nél és 15 év tapasztalat.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 135253 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Leírás az eladótól
Olajfestmény vászonra, keret nélkül, amely egy klasszicizáló tájat ábrázol, és erősen felidézi a XVII. századi római iskola stílusát. Ideálisított és nyugodt kilátás, arcadikus stílusban, számos kulcsfontosságú elemmel: mélység világos–sötét kontrasztokkal, a jobb oldalon a nagy, odvas fa, a háttérben a hegyek, a bal szélen halványkék-szürkés tónusokkal színfoszlányokkal, a távolság és a fény hatását utánozva, mely a kora reggelt vagy a késő délután időt idézi, nyugodt és contemplatív légkört teremtve. A előtéri alakok élettel és mérettel gazdagítják a hatalmas tájat, miközben egy lovon utazó utazó egy ösvényen felfelé halad a faluba. A mosónő: bal alsó sarokban, egyedül álló figura, aki a vízparton mos le, szemléltetve a vidék szerény mindennapi életét. Az épületek a római-környezethez illő stílus jellegzetességei, kőből épült villákkal és tornyokkal, amelyek a sziklába kapaszkodva emelkednek. Ezek az építmények nem tűnnek vadonatújnak; az idő nyomott textúrái ismeretlen időtlen kötődést sugallnak a földdel és lakóival. Ez a mű lenyűgöző példája annak, hogyan ábrázolták a természetet a barokk korában: nem vad és dacos erőként, hanem inkább harmonikus, színházi jellegű környezetként az emberi tevékenység számára. A festmény szemlélve úgy tűnik, mintha a XVII. századi római tájképfestők köréhez tartozó alkotás lenne, a flamand (belga eredetű) festő, Jan Frans van Bloemen stílusában, aki szintén Olaszországban tevékenykedett; 1686–1687-ben Rómában élt, ahol feleségül vette Mattea Rosa Barosini-t. A szobrász, a látható alak: utazó vagy pásztor lehet, aki hosszú bottal a kezében kék tunikát visel, barnásvörös köpenyben vagy zsákban. A mozdulata, az water felé fordulva, arra utal, hogy útbaigazítást vagy információt kérhet az ott pihenő alakokról. Két alacsonyabb figura van közel a talajhoz. Az egyik sápadt és szinte kísérteties vagy részben meztelennek tűnik, talán fürdőzőt vagy utazó alvó személyt jelezve. A másik, sárga mellényben, előrehajol dinamikus pózban, hangsúlyozva a beszélgetés cseréjét. Állapot: néhány kis területen vesztett szín vagy régi „rozsda-” foltok a vászon felületén, ami gyakori e kor műveinél. Méret: 78,8 x 65,5 cm.
Olajfestmény vászonra, keret nélkül, amely egy klasszicizáló tájat ábrázol, és erősen felidézi a XVII. századi római iskola stílusát. Ideálisított és nyugodt kilátás, arcadikus stílusban, számos kulcsfontosságú elemmel: mélység világos–sötét kontrasztokkal, a jobb oldalon a nagy, odvas fa, a háttérben a hegyek, a bal szélen halványkék-szürkés tónusokkal színfoszlányokkal, a távolság és a fény hatását utánozva, mely a kora reggelt vagy a késő délután időt idézi, nyugodt és contemplatív légkört teremtve. A előtéri alakok élettel és mérettel gazdagítják a hatalmas tájat, miközben egy lovon utazó utazó egy ösvényen felfelé halad a faluba. A mosónő: bal alsó sarokban, egyedül álló figura, aki a vízparton mos le, szemléltetve a vidék szerény mindennapi életét. Az épületek a római-környezethez illő stílus jellegzetességei, kőből épült villákkal és tornyokkal, amelyek a sziklába kapaszkodva emelkednek. Ezek az építmények nem tűnnek vadonatújnak; az idő nyomott textúrái ismeretlen időtlen kötődést sugallnak a földdel és lakóival. Ez a mű lenyűgöző példája annak, hogyan ábrázolták a természetet a barokk korában: nem vad és dacos erőként, hanem inkább harmonikus, színházi jellegű környezetként az emberi tevékenység számára. A festmény szemlélve úgy tűnik, mintha a XVII. századi római tájképfestők köréhez tartozó alkotás lenne, a flamand (belga eredetű) festő, Jan Frans van Bloemen stílusában, aki szintén Olaszországban tevékenykedett; 1686–1687-ben Rómában élt, ahol feleségül vette Mattea Rosa Barosini-t. A szobrász, a látható alak: utazó vagy pásztor lehet, aki hosszú bottal a kezében kék tunikát visel, barnásvörös köpenyben vagy zsákban. A mozdulata, az water felé fordulva, arra utal, hogy útbaigazítást vagy információt kérhet az ott pihenő alakokról. Két alacsonyabb figura van közel a talajhoz. Az egyik sápadt és szinte kísérteties vagy részben meztelennek tűnik, talán fürdőzőt vagy utazó alvó személyt jelezve. A másik, sárga mellényben, előrehajol dinamikus pózban, hangsúlyozva a beszélgetés cseréjét. Állapot: néhány kis területen vesztett szín vagy régi „rozsda-” foltok a vászon felületén, ami gyakori e kor műveinél. Méret: 78,8 x 65,5 cm.
