Tijs Dragtsma (1992) - Held in Lunar Calm

Held in Lunar Calm egy kortárs műalkotás a nyugalomról, a magányról és az égies test ragyogó súlyáról.

Egy alak áll. A fej a holdszerű, nem egy jel a test fölött, hanem egy jelenlét, amely egyszerűen létezik, mintha a földi és a égi határ régóta feloldódott volna, és senki sem gondolt rá, hogy megkérdőjelezze. Az alak nem mozog. Nem beszél. Tart.

Nincs festék. Nincs nyomtatás. Nincs tinta. A képet kontrollált felületi sérülés hozza létre akrilüveg felületén. Ahogy változik a fény, a néző mozgásával az alak a tisztaság és a nyugati hiány között játszik. Távolról a sziluett monumentális, mozdulatlan és szuverén alak a sötétség ellenében. Közelebb érve azonban egy kontrollált karcolások mezőjévé válik, minden egyes vonal egy pontos jelzéssé a felületen, amely egyébként nem tört volna meg.

A holdszer mindig jelentést hordozott. Irányítja a dagályt, a naptárat és a képzeletet. Itt azonban az alakra is hatást gyakorol. A kép nyugalmát nem passzivitás adja meg. Súlyos. Egy mozdulatlanság, amely valami hatalmasat tart magában.

Az akrilüveg olyan dimenziót ad, amit egy nyomtatás soha nem kínálhat. A fény soha nem esik ugyanúgy kétszer. A mű órajelelkével mozog, a jelenlét és a gyakorlatilag eltűnés között, a formától a semmi széléig.

Held in Lunar Calm folytatja a Scratch művészekkel járó Art with Scratch sorozatát, melyben a képet kontrollált felületi sérüléssel, nem pigmenttel vagy nyomtatással hozzák létre. Olyan vizuális nyelv, amelyben a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

"Olyan nyugodt, mint a hold. Olyan jelenvaló, mint a fény."

A Sráf-művészetről

A Scratch-művészet egy olyan test, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadult. Garvított soronként egy sötét fekete felületbe, minden munkát számtalan precíz karcolás hozza elő a fényt, és ad formát a sötétségből.

Távolról nézve a kép majdnem fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, felismerhető és tele jelenléttel. Közelről azonban a mű ezer apró jelre bomlik. Finom, törékeny és szinte súlytalan. Ami korábban szilárdnak tűnt, annak finom vonalhálónak bizonyul, minden egyes jel szándékos gesztus, mindegyik nélkülözhetetlen egésze szempontjából.

A fény adja ennek a műnek az életét. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszatükrözik a fényt. Amint a fény áthalad a felületen, a kép lélegzik. Egyik szögből a alak egyértelmű és meghatározott. Egy másikból megpuhul, visszahúzódik, majdnem eltűnik a sötétségbe, amelyből jött. Egy fókuszált reflektor alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Ami ezt a médiumot annyira meggyőzővé teszi, az a csendes feszültség. A karcolás cselekedete közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszavonni. És mégis az eredmény nem rideg. Intimitás, atmoszféra és a mozgásban élő dinamika jellemzi. A keménység lágyít, a pusztítás teremt, a hiány jelenlét lesz.

Olyan művekben, mint ez a portré, az alak soha nem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásán keresztül a kép perspektívával és hangulattal együtt mozog. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, hogy előrelép a sötétből. Máskor visszahúzódik, csak a forma suttogását hagyva maga után. Ebben a mozgásban, a láthatóság és a tűnékenység között éled fel a mű.

A minden idő hatása, a felület maga is csendes élettel bír. Minden karcolás megőriz egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust. Együttesen nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet adnak, amely tovább tárul minden fényváltozással.

A Művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzen fel. Nem tekintem a művészetet kötött stílusnak, inkább egy olyan folyamatos felfedezőmezőnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összefonódik.

A munkáimat gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdem. Hogyan beszélhet egy anyag új módon? Hogyan válhat a keménység intimitássá? Hogyan teremtheti meg a precizitás az érzelmet? Ez a keresés a mindenem középpontja.

A TD Fine Art Studio-n belül minden műtípus saját világként, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással közelíthető meg. Néhány mű ritmussal, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások hiánnyal, árnyékkal, reflexióval vagy feszültséggel keletkeznek. A kötőkapocs bennük egységre támaszkodik: az eredetiségre, a tisztaságra és az érzelmi jelenlétre.

A kontraszt lenyűgöz. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és az érzelem között. Ami látható és ami nyitott értelmezésre. Célom nem csupán egy képet létrehozni, hanem olyan művet alkotni, amely megfogja a figyelmet, reflexióra készteti és idővel tovább tárul.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összegyűlnek. Nem csupán egy stúdió, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet kíváncsiság, pontosság és az a törekvés formál, hogy olyan művet hozzon létre, amely egyedi, szándékos és eleven érzésű.