Tijs Dragtsma (1992) - Desire Made Still

Desire Made Still kortárs alkotás a formáról, vágyakozásról és a jelenlét és a csend közötti feszültségről.

A téma a női test, kontextusból, arcból, identitásból kivonva. Ami megmarad, az tiszta forma. Görbe és árnyék. A nyugodt tekintély az ott pihenő alakból, úgy megvilágítva, mintha a lélegzetvétel közötti szünetben ragadt volna.

Nincs festék. Nincs nyomat. Nincs tinta. A kép kontrollált felületi sérüléseken keresztül tárul fel akrilüvegben. Minden egyes karcolás másként kapja meg a fényt, és ahogy a néző megváltoztatja a helyzetét, az alak tisztaság és közel teljes hiány között mozdul. A test a kimetszés révén válik láthatóvá, nem a hozzáadással.

A közelben a felület kontrollált karcolások mezőjévé nyílik, olyan anyagi textúra, amely a képet a felfüggesztettség állapotában tartja. Távolabbról pedig az alak önmagát erősíti meg, monumentális és mozdulatlan.

A cím olyan dologra utal, amit a vágy ritkán ér el. Általában mozgás, törekvés, vágyakozás. Itt megfagyott. A formát kitartónak találjuk. A sóvárgás a felületen vált állandóvá.

Ez a munka a Tijs Dragtsma által készített Kunst mit Kratz (Art with Scratch) sorozat folytatása, amelyben a képek a pigment vagy nyomtatás helyett kontrollált felületi sérülésekkel épülnek fel. Olyan vizuális nyelv, amelyben a sérülés nem pusztítás, hanem szerkezet.

„A csend maga a maga intenzitásának egy fajtája.”

A Kunst mit Kratz (Art with Scratch) című kiállításról

A Kunst mit Scratch olyan alkotógyűjtemény, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Karcolt soronként egy mély fekete felületen, minden mű számtalan precíz karcolat által kerül elő a fényre, és hozzák ki a formát a sötétségből.

Távolról a kép szinte fényképszerűnek tűnik. Erőteljes, könnyen felismerhető és telve jelenléttel. Beleszkenve viszont a mű ezernyi egyedi nyomdához omol össze. Finom, törékeny és szinte súlytalan. Amit korábban szilárdnak tűnt, az finom vonalhálós szerkezetként válik láthatóvá, minden egyes vonal szándékos gesztus, amely elengedhetetlen a teljes egésze számára.

A fény adja meg ennek a műnek az életét. A fekete felület elnyel, míg a karcolt vonalak visszatükrözik azt. Ahogy a fény az oldalon átcsúszik, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán áll; egy másikból lágyul, visszahúzódik, majd majdnem eltűnik a sötétségben, ahonnan jött.Fókuszált spotfény alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, szinte fénylő tulajdonságot kap.

Mi teszi ezt a médiumot olyan megkapóvá? A csendes feszültség. A karcolás közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszacsinálni. De az eredmény nem rideg. Intim, atmosferikus és mozgással teli. A ridegség lágyulásává, apusztítás teremtődéssé válik. A hiány jelenlétté lesz.

Olyan műveknél, mint ez a portré, az alak soha nem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a képi megjelenítés nézőpont és hangulat szerint módosul. Bizonyos pillanatokban a téma a fekete közül lép előre. Máskor visszahúzódik, csak egy hangulatnyi formát hagyva hátra. Abban a mozgásban, a láthatóság és a feltűnés között, válik a mű élővé.

Mint minden idő nyomát viselő anyag, a felület saját csendes élettel bír. Minden karcolás egy-egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együtt nem csak egy képet, hanem jelenlétet teremtenek, amely fényváltozással tovább tárul fel.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként folyamatosan vágyom új vizuális nyelvek felfedezésére. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, hanem felfedezésre létrejövő területnek, ahol az anyag, a szerkezet, a fény és az érzelem összefonódik.

Az én munkáim gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődnek: Hogyan tud egy anyag új módon megszólalni? Hogyan válhat a ridegség intimitássá? Hogyan teremthető érzelem a precizitás által? Ez a keresés a lényeg minden általam alkotott alkotásban.

A TD Fine Art Studio belső világgá válik, amely minden testet saját világként kezel, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány munka ritmikával, ismétléssel és szerkezettel épül fel. Mások hiánnyal, árnyékkal, tükröződéssel vagy feszültséggel születnek. Az összekötő elem a türelemes eredetiséghez, a tisztasághoz és az érzelmi jelenléthez való közös elköteleződés.

Rabul ejt a kontraszt. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és az érzet között. Ami látható, és ami nyitott értelmezésre. Nem csupán egy képet akarok létrehozni; olyan művet, amely felkelti a figyelmet, meghívja a gondolkodást, és idővel tovább tárja fel önmagát.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a kutatások összeérnek. Nem csupán egy műterem, hanem egy folyamatosan fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a vágy alakít, hogy megkülönböztethető, szándékos és élő művet hozzon létre.