Tijs Dragtsma (1992) - Winged and Nameless

Winged and Nameless egy kortárs műalkotás az identitásról, a hiányról és arról, amit nem tudunk megnevezni.

A férfi nyugodt arccal áll, a világnak öltözve. Testtartása bizonyosságról, egy felismerhető rendhez tartozásról beszél. De ahol az arcnak kellene lennie, egy galamb emelkedik fel. Nem díszként. Nem egy portré fölé helyezett szimbólumként. A madár a portré. Az arcot felülírták, és a helyén valami váratlan is tartja magát.

A Magritte-re utalás szándékolt, csendes. Az a hagyomány, amely a láthatatlanná váló dolgot festi meg, és hogy minden megkomponált felület mögött egy idegen vár, átitatja ezt a művet egy másik anyagba. Itt a kép nem festéken vagy nyomtatáson keresztül tűnik fel. Az akrilüveg korlátozott felület-dolgozása révén jelenik meg. Nincs pigment, nincs tinta, semmilyen hozzáadás. Csak eltávolítás. A többit a fény végzi.

Távolról nézve a figura monumentalizált és mozdulatlan. Az öltöny, a galamb, a közöttük körülölelőAbsolute sötétség. Közelebb lépve a kép kezd feloldódni egy ellenőrzött karcolások mezőjévé válni. Hátralépve visszatér a jelentés. A mű valahol ezek a két állapot között létezik, mindig elmozdulva, soha nem teljesen rögzítve.

Ez a mozgás úgy tűnik, hogy a témához illik. Az identitás sem teljesen rögzített soha. Az a személy, akit egy szobába viszünk, részben jelenlét, részben jóslat. Amit ez a figura elveszettnek érzett, vagy szabadon elengedett, a madár vette a helyét. Vajon az szabadság vagy az irtás kérdése, amit a mű nem válaszol meg.

Winged and Nameless folytatja a Tijs Dragtsma által vezetett Art with Scratch sorozatot, amelyben a képi világ a kontrollált felületi károk által épül fel a pigment vagy a nyomtatás helyett. Olyan vizuális nyelv, ahol a kár nem pusztítás, hanem szerkezet.

“Az arc eltűnt. Amit megmaradt, az az a dolog, amely repülésre választott.”

A Art with Scratch kapcsán

Az Art with Scratch egy olyan test, amelyben a kép nem rajzolt, hanem felszabadított. Belevésve soronként egy mély fekete felületbe, minden munka számtalan pontos karcolat révén jelenik meg, amelyek megkapják a fényt és formát hoznak a sötétségből.

Távolról nézve a kép majdnem fotóként hat. Erőteljes, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről azonban a munka több ezer egyéni vonássá válik. Finom, törékeny és majdnem súlytalan. Ami korábban szilárdnak tűnt, az finom vonalak hálójaként mutatkozik, mindegyik szándékos gesztus, amely nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény adja meg ennek a műnek az életét. A fekete felület elnyel, míg a karcolt vonalak visszatükrözik a fényt. Ahogy a fény a felületen mozog, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán és jól körvonalazottan áll. Egy másikról pedig megpuhul, hátrál, majdnem eltűnik abból a sötétből, amelyből érkezett. Egy fókuszált spotlámpa alatt a kontraszt mélyül, és a kép szobrászati, majdnem fénylő minőséget ölt.

Amit ez a médium különlegessé tesz, az a csendes feszültség. A karcolás aktusa közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amelyet nem lehet visszavontatni. Ettől függetlenül a végeredmény nem rideg. Intimitás, atmoszféra és mozgásban élő élet veszi körül. A ridegség finomsággá válik. A pusztítás teremtéssé alakul. A hiány jelenlétré válik.

Olyan művekben, mint ez a portré, a figura soha nem teljesen rögzített. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásával a kép perspektívája és hangulata változik. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, mintha előtérbe lépne a feketéből. Máskor pedig visszahúzódik, formájának suttogását hagyva csupán hátra. Ebben a mozgásban, a láthatóság és a láthatatlanság között kel élni a mű.

Mint minden idő nyomát hordó anyagnál, a felület saját csendes életét hordozza. Minden karcolat egy-egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust őriz. Együtt nem csupán egy képet alkotnak, hanem egy jelenlétet, amely fényváltozásokkal tovább tárul felenézésekor.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként az állandó vágy hajt, hogy új vizuális nyelveket fedezzek fel. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, inkább felfedezői mezőnek, ahol az anyag, a struktúra, a fény és az érzelem összemosódik.

Munkám gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődik. Hogyan beszélhet az anyag új módon? Hogyan válhat a ridegség közelséggé? Hogyan teremthet a pontosság érzelmet? Ez a keresés a minden művem középpontjában van.

A TD Fine Art Studio-n belül minden munka önálló világnak tekintendő, saját logikával, hangulattal és vizuális identitással. Néhány mű a ritmus, ismétlés és szerkezet révén épül fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség által születnek. A közös bennük az eredetiség iránti elkötelezettség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét.

Csodálatot kelt bennem az ellentétek irántad. Az erő és a törékenység között. Az irányítás és a megérzés között. A látható és a sokszínű értelmezésre nyitva álló között. Célom nem csupán egy képet készíteni, hanem olyan művet teremteni, amely fenntartja a figyelmet, meghívja a gondolkodást, és idővel tovább tárul fel.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összegződnek. Nem csupán egy stúdió, hanem egy fejlődő művészeti univerzum, amelyet a kíváncsiság, a precizitás és az a vágy formál, hogy olyan munkát hozzon létre, amely megkülönböztető, szándékos és eleven érzésű.