Fiat - 1300S Vignale coupe - 1965

Fiat 1300S Vignale Coupé 1965

• No. 5 csak kb. 50 példányban gyártották
• S-kivitel (Giannini tuning) 67 lóerővel
• Olasz és Görög rendszám jelen van
• Szép zöld metálfényezés
• Bordeauxvörös bőrkárpitozás

HISTÓRIA/DOKUMENTÁCIÓ:

Egy ritka szépség: ebből a Fiat 1300S-ből csak körülbelül 50 példány készült a karosszériaépítő Vignale által. Ez az példány a hatodik gyártott példány, és 1965. április 13-án újként került forgalmazóhoz Bergamóban, Olaszországban. Különleges, hogy az eredeti dokumentáció, amely még a kocsi mellett van, tartalmazza a kiadási dokumentumot, amely sok információt közöl a tulajdonos- és karbantartástörténetről. Emiatt a tulajdonos-történet teljes körűen igazolható. 2015-ig Olaszországban maradt a Fiat, majd magángyűjteménybe exportálták Görögországba. Ezt követően Hollandiába került a Fiat, ahol technikai fejlesztések történtek. Az autó optikailag és technikailag is rendezett állapotban van. Az EU-dokumentáció révén az autó könnyen regisztrálható a forgalmi engedélyre. A járműhöz karbantartási számlák is rendelkezésre állnak.

EXTERIŐR:

A csodaszép vonalvezetést az autó gyönyörű zöld metálfényezése hangsúlyozza. A fényezés jó állapotban van. A karosszéria elemei közötti illesztések szépen simulnak egymáshoz, ami a korábbi sérülésmentes múltat utal. A Vignale által készített Coupék némileg eltérnek egymástól, mivel az autókat az ügyfél igényei szerint készítették. Így ennek a példánynak kettős hátsó lámpaegysége van, ami ahhoz képest, amit nálunk tudunk, egyedinek számít. Ennek kifejezetten impozáns külseje van. A fényszórók a Carello gyártmánya. Az autó 13 hüvelykes Cromodora CD3 könnyűfém felniken áll, kromos Fiat-hajtókupakkal, 185/70 BF Goodrich betétekkel.

INTERJÚR/INTERJŰ:

A belső tér piros vinyl kárpitozással, fekete szőnyegekkel és fa borítású műszerfallal készült. A felszerelés részét képezi elektromos működtetésű első ablakok, hátsó kitolható ablakok és előre megváltoztatható, gyorsgombos rádió. A első ülések háttámlái előre dönthetők a hátsó ülés megközelítésének megkönnyítésére. A műszerfal keretében egy vízszintes sebességmérő 180 km/h-ig, és kontrolllámpák sorozata jelzi a fordulatszámot, a fordulatszám-mérő helyett. 1965-ben ezek az elektromosan működtetett ablakok is meglehetősen egyedi tulajdonságok voltak. A belső tér tiszta állapotban van. Az ülések, ajtópanelok, hátsó ülés és belső tető kiváló állapotban. Az ablakok és a gumik is frissnek tűnnek. Az ötemhavi kilométer-óra 23 031 kilométert mutat. Eredeti és gyönyörű Nardi kormány továbbra is megvan, amit abban az időben ezen modellekhez szokás volt használni. A csomagtartóban teljes értékű acél tartalék kerék található.

TECHNIKAI:

Az évek során a Fiatot rendben tartották. Az előző tulajdonos kicserélte a váltót, az fékeket és a railokat. 2016-ban a főtengely-szelep, termosztát, gyújtógyertyák és fékcsövek cseréje történt. Emellett 2020 februárjában az első féknyergek felújítása történt. Ezen kívül ez a példány Giannini Automobili által átdolgozott motorral rendelkezik. A hatvanas években Giannini a Római alternatívája volt az Abarth-nak; mindkét vállalat a Fiat-modellek továbbfejlesztésével foglalkozott. A hengerfej, a hangsúlykia, a keverő, a levegőszűrő, a kipufogó és a végátalakítás módosításai révén a Giannini 1300 S jelentősen eltér a standard Fiat 1300-tól. A teljesítmény 60-ról 67 lóerőre nőtt, a végsebesség körülbelül 150 km/h-ra nőtt, szemben az eredeti modell 140 km/h-jával. A motor 4-fokozatú kézi váltóval kapcsolható a kormányoszlopnál. Az autó jól megy, fékez és vált.

ÁLTALÁNOS:

Ez a kompakt olasz coupé az 1960-as évek közepén készült a Carrozzeria Vignale által, és a Fiat 1300 Berlina alvázán és technikáján alapult. Giovanni Michelotti stílusos tervezésének köszönhetően ez az autó megfizethető módot kínált arra, hogy kitűnjön a tömegből.
A karosszériaépítő cégek számára az ötvenes évek egy kihívásokkal teli időszak volt. Sok olyan vállalat, amelyek autóikat még teljes mértékben kézzel építették, eltűntek a porondra. Néhány márka a kizárólagos tervek készítésével vagy a gyártás modernizálásával maradt fenn. Vignale-nál is fokozatos fordulat történt: az egyedi megrendelésekről a kis sorozatgyártás felé. Főképp a Fiat 600- és a Fiat Multipla-alapokra épülő modellek bizonyultak sikeresnek. Körülbelül 1960 körül Michelotti egyre inkább nagyobb tervezőstúdiókra és projektekre összpontosított, miközben Alfredo Vignale úgy döntött, hogy a vállalatot tovább bővíti és a gyártást gépesíti. Emiatt 1961 augusztusában a karosszériaüzem egy új komplexumba költözött Grugliasóba, Torino közelébe. Ott indult be igazán a termelés. Ebben a gyárban neves modellkészletek készültek, például az utolsó Lancia Appia-modellek, a Flavia, a Maserati 3500 GTV és a Sebring, valamint több Fiat-modell is, amelyek később a Vignale néven kerültek értékesítésre. A 1960-as évek végén bekövetkezett gazdasági visszaesés végül sok kis karosszériaépítőnek a végét jelentette. A korlátozott gyártási darabszám és a munkaigényes gyártási folyamat miatt a Vignale-autók költségessé váltak a versenyképesség megőrzéséhez. Alfredo Vignale végül eladta a vállalatot a De Tomasó-nak, amely a gyárat a De Tomaso Pantera gyártására használta. Állítólag mindössze 15 ismert, forgalomban lévő példány maradt a 1300 Vignale Coupé-ból.)