Olaszország - Parma; SDUK - Parma - 1821-1850

Parma

Szigorúan részletes acélszál metszet a városról, a Hasznos Tudás Kiadására Szolgáló Társaság felügyelete alatt megjelent. Egy korai kiadás 1840-ben jelent meg.

Méretek hozzávetőlegesen 310 x 380 mm. Jó állapotban, lásd a fotót. Néhány könnyű öregedési tónus.

Garantáltan valódi antik térkép.

HASZNOS TUDÁS ÁTVITELÉT SZOLGÁLÓ TÁRSASÁG
A Társaság 1826-ban alakult, nagyrészt Lord Brougham kezdeményezésére. Az új Társaság célja az volt, hogy „hasznos információt adjunk át minden társadalmi rétegnek, különösen azoknak, akik nem férhetnek hozzá tapasztalt tanárokhoz, vagy akik inkább önállóan tanulnának” (SDUK Prospektus, 1829). Ezt úgy kívánta elérni, hogy közvetítőként működjön a szerzők és kiadók között több, különböző, gyakran ambíciózus kiadvány-sorozatban. A Társaság meghatározta a tárgykötetek formáját és eladási árát, a kiadványok megjelenési gyakoriságát és a szerzőknek járó kifizetéseket; a kiadó megállapodást kötött a nyomdával és szervezte a kiadványok forgalmazását és értékesítését. A Társaság ügyeit egy legalább 40 és legfeljebb 60 tagból álló Fő Bizottság intézte. A Bizottságban Lord Brougham mellett olyan nevek voltak prominensek, mint James Mill, Lord John Russell, Lord Althorp, Zachary Macaulay, Joseph Hume, Robert Aglionby Slaney és Augustus De Morgan. Bizottságok alaíttatására került sor, feladatukat pedig egy átalakított Kiadói Bizottság vette át, bár ezt követően is ad hoc albizottságok működtek. A Társaság számos kiadvány-sorozatért felelt, köztük: „A Hasznos Tudás Könyvtára”; „Brit Nagy Almanach”; „Szórakoztató Tudás Könyvtára”; „Földművesek sorozata”; „Térképek”; „Munkás Társ”, „A Nevelés Negyedéves Folyóírat”; „Penny Magazin”; „Penny Cyclopedia”; „portrék Galériája”; „Ifjúság Könyvtára”; „Életrajzi Szótár”. 1829-ben 515 éves előfizetője volt a Társaságnak, de ez a szám 1842-re 49-re esett. Az előfizetők számának csökkenésével együtt általános visszaesés figyelhető meg a kiadványok eladása terén is. Talán a legfőbb oka ennek az lehetett, hogy túl sok és túl különböző tárgykötettel foglalkoztak párhuzamosan, és minden tárgykötetnél rendkívül bonyolult âttvizsgálati eljárás volt. Ez a tárgykötetek talányos megjelenéséhez és az olvasói készlet befejezésének késedelméhez vezetett. A kiadványok rendezetlen, ellentmondásmentes jellegűek voltak, ezért kevés figyelmet keltettek. A Társaság aktív élete 1846-ig tartott, ügyeit pedig 1848-ban zárták le.