Keith Haring - Untitled (cup man) - Giclée - Artestar licensed print

Keith Haring művének Giclée (*) nyomata (*):
Keith Haring által 1989-ben készített „Untitled” című művének szitanyomata reprodukciója.
Luxuskiadás karton védőpapíron, savmentes, magas tömegű, matt digitalizált papíron (250 g/m²). Nagyot rugalmas és kiváló minőségű papír, amelyet Németországban készítettek, savmentes farostból és klórmentes.
Az Artestar New York jóváhagyásával készül a nyomat. Szerzői jog: Keith Haring Foundation

- Lapméret: 60 x 47 cm
- Motivum méret: 50 x 37 cm
- Állapot: Kiváló (ezt a művet soha nem keretezték be, vagy állították ki; mindig szakmai művészeti mappában volt tárolva, így sértetlen állapotban kínáljuk).

A művet körültekintően kezelik és megerősített kartondobozba csomagolják. A szállítás nyomkövető számmal (UPS/DPD/DHL/FedEx) lesz igazolva.

A szállítás tartalmazza a végső műértékre vonatkozó szállítási biztosítást is, amely teljes visszatérítést ad, ha elveszik vagy megrongálódik, a vevő számára költségmentesen.

(*) A Giclée kifejezés egy olyan magas minőségű fine art nyomtatási típust jelöl, amely digitálisan készül tintasugaras nyomtatókkal. Ez a folyamat pigmentalapú tintákat és speciális papírokat használ a kiváló élesség, színpontosság és tartósság érdekében, ideális művészeti és fotó reprodukciókhoz.

(**) Keith Haring 1958-ban született Readingben, Pennsylvania államban, az Amerikai Egyesült Államokban.
Kutztownban nevelkedett, és kiskorától érdeklődést mutatott a művészet iránt. Grafikai formatervezést tanult a The Ivy School of Professional Art intézetben Pittsburgban, és 19 évesen, már nyíltan melegként New Yorkba költözött, ahol graffiti-művészet inspirálta, majd a School of Visual Arts-re jelentkezett, ahol Keith Sonnler és Joseph Kossuth hatására képzőművészi gondolkodóvá vált. 1980-ban figyelt fel rá a közönség, amikor a nagyváros aluljáróiban markerrel rajzolt karikatúraszerű képeket, majd fehér krétákkal színes képregényeket festett a fekete reklámtáblákra, amivel többfelvonásos letartóztatások sújtották.
Tiszták vonalai, élénk színei és aktív figurái erős üzeneteket hordoznak az életről és az egységről, kiállításaikat Tseng Kwong Chi fotós rögzítette.
Ekkoriban szervezett egy kiállítást a Club 57-ben és részt vett a Times Square-i bemutatón, ahol először rajzolt állatokat és emberi arcokat.
Első egyéni kiállítása a Tony Shafrazi Galériában volt 1981-ben, ugyanebben az évben részt vett a Kasselben, Németországban megrendezett Documenta 7-en.
1982-ben barátságot kötött a technika kezdeti képviselőivel, mint Kenny Sharf, Madonna és Jean-Michel Basquiat, s még megismerte a híres Andy Warholt is.
1984-ben Ausztráliába utazott, Melbourne-ben és Sydney-ben több falfestményt készített, és a Victoria National Gallery és az Australian Centre for Contemporary Art pénzt is adott a munkáihoz.
Ezen időszakban Rio de Janeiro, a párizsi Musée d’Art Moderne, Minneapolis és Manhattan látogatásairól is beszámolhatunk. Ekkor tervezett egy rózsaszín dzsekit is, amelyet Madonna viselt a „Like a Virgin” című dalhoz készült „Solid Gold” című show-ban.
1985-ben a Bordeaux-i Musée d’Art Moderne kiállította munkáit, és részt vett a párizsi Biennále is.
Ebben az évben novemberben megjelent a MTV csatornán egy műsorban, amelyet barátja, Nick Rhodes, a Duran Duran zenekar vezetett.
1986-ban falfestéseket készített Amsterdam, Párizs, Phoenix és Berlin városaiban, a Grace Jones testéhez festett díszletek a „I’m not Perfect” című videóhoz, és SOHO-ban megnyitott egy boltocskát a művei értékesítésére.
Ekkorra munkái már a korszak társadalmi-politikai problémáit tükrözték, mint az apartheid elleni fellépés, a AIDS és a drogfogyasztás.
Írországban dolgozott pop-art darabokat olyan márkák számára, mint az Absolut Vodka, a Lucky Strike és a Coca-Cola, emellett megtervezte a jótékonysági „A Very Special Christmas” album borítóját, amelyben barátnője, Madonna is szerepelt.
1988-ban bekerült egy kiválasztott művész-láncba, amelynek a Château Mouton Rothschild címkéin is feltűntek a munkái, és ugyanezen évben AIDS-t diagnosztizálták nála. Ennek nyomán 1989-ben megalapította a Keith Haring Alapítványt, amely az AIDS-koppintásokkal kapcsolatos társadalmi problémák elleni küzdelmet és a művész munkájának kiállításokon, kiadványokon és licencfelhasználásokon keresztüli megismertetését tűzte ki célul.
1989 júniusában utolsó közszemlére tett művét egy pisai San Antonio-templom falán alkotta: a „Tuttomondo” címmel.
Keith Haring 1990. február 16-án 32 éves korában halt meg AIDS-ben.

(**) „A pohár embere”, 1989, élénk példázat arra, hogy a művész hogyan ötvözte a játékos képeket mély szimbolikus tartalommal. Ez a szitanyomat Haring energia jellemzőit ragadja meg, bátor vonalakkal, élénk színekkel és dinamikus összképpel, amely egyszerre játékos és elbűvölő figurát teremt. A központi figura testét felénk tömörítő elrendezése-szerű, mintha egy matrjoska-lapokból álló szerkezet lenne, mozgásban ábrázolva, karokkal fölfelé, exuberáns gesztussal, vitalitást és mozgást sugározva. A környező vonalak és formák fokozzák a kinetikus energia érzetét, a figurát az élet és a mozgalom fáklyájává alakítva.
Egy erőteljes türkiz-kékes-zöld háttéren, lila apró pöttyökkel tarkítva a mű a Haring által mesterien használt kontraszt és ütem bemutatását adja. A szín, forma és mozgás összjátékában tükröződik Haring kísérletezése az emberi kifejezés univerzalitásával, örömet, vitalitást és kapcsolódást fordítva le azonnal felismerhető vizuális nyelvre. A „Pohár embere” figurája a Haring által a transformáció, sokféleség és az egyéni és közösségi élmények közötti kölcsönhatás vizsgálatának lenyomata, élethossziglani elkötelezettségét tükrözi a társadalmi témák iránt, megközelíthető képeken keresztül.
Ez a mű a Haring örökségének maradandó erejét példázza: azon képességét, hogy látványosan magával ragadó, társadalmilag rezonáns és mélyen emberi művészetet hozzon létre. Egyrészt a mozgás és energia ünneplése, másrészt Haring innovatív víziójának megható tükröződése a késő XX. századi kortárs művészetben.