Mami wata - Mali (Nincs minimálár)

Csodaszép bronzból öntött szirti hableány Mami Wata Mali-ból.

Mamiwata a Vizek Anyja. Félig nő, félig hal, egyszerre földi és vízi istenség, a vodún tisztelet kultuszának istene Togo-ban és Beninben; egy víz szelleme, amelyet a nigériai és ghánai halászok megfélemlítenek, de ugyanakkor egy olyan emberfajta étvágyát kielégítő nőiség, aki néphitség szerint éjszaka úgy vándorol, mint egy revenante (feltámadó). Kinshasában pedig a prostituáltak védőszentjeként is számon tartják.

Így Mamiwata olyan többarcú istennő, akinek alakjai és kultusza a helytől és attól a személlyé válástól függően változnak, akik istenét dicsőítik. Tavak vidékeinek hősnője, városi legendák alakja, számtalan jelképet gyűjt össze, amelyek kultúráról kultúrára változnak. Egyaránt hozhatja magával erényeket és reményeket, de rosszindulatokat és félelmeket is. Valószínűleg éppen ez a kettősség adja meg erősségét és magyarázza meg azt a különleges helyet, amelyet az afrikai képzeletben elfoglal.

Ez a siréna az afrikai mitológia ritka istennői közé tartozik, akik olyan ismétlődően ábrázolhatók a vizuális művészetekben, mint a nyugatiak. A yoruba panteon istenei közé tartoznak azok az alakok, amelyek szintén kisplasztikákban és emberi ábrázolásokban is megjelentek.

Itt érdemes felidézni Afrika számos spirituális hagyománya egyik sajátosságát: a képességet, hogy felismerjék a lelket, a jelenlétet és az erőt az állatokból, növényekből vagy ásványokból származó lényeken és tárgyakon. Ezek az elemek nem egyszerű dolgokként vannak számon tartva. Hatalommal és szimbólumokkal ruházhatók fel, és így közvetítőivé válhatnak az emberek és a láthatatlan világ, vagyis az ősök, a halottak és a szellemek között.

Mamiwata teljes mértékben illeszkedik ehhez a világfelfogáshoz. Olyan térbe tartozik, ahol a látható és a láthatatlan találkozik, ahol a hit, a félelmek és a remények összemosódnak, és ahol ugyanaz a figura mélyen különböző értelemmel bírhat attól függően, mely közösségek mesélik.