Antonio Sadurní (1927-2014) - Invierno

Pictura Subastas bemutatja Antonio Sadurníhoz tartozó ezt a pompás művet, amely két sétálót ábrázol, akik téli ösvényen egy kis település felé haladnak, felhős ég alatt és hóvörös hegyek előtt. A festmény kiváló technikájáról és nagy festői minőségéről kiemelkedik, amelyet sugall.

· A mű méretei: 60x73x2 cm.
· Olajvászonra festve, kézzel aláírt a művész által a jobb alsó sarokban.
· A darab jó állapotban van.

A mű egy Girona-i, exkluzív magángyűjteményből származik.

Fontos megjegyzés: a benne szereplő fényképek a tét leírásának integráns részét képezik.

A kép professzionális csomagolásban kerül feladásra egy IVEX szakértő (https://www.instagram.com/ivex.online/), kiváló minőségű anyagok felhasználásával, hogy biztosítsa védelmét. A szállítási ár magában foglalja a professzionális csomagolás költségét és magát a szállítást is.
A küldés a Correos, GLS vagy NACEX útján történik nyomkövetéssel. Nemzetközi szinten elérhető a szállítás.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép kiterjedt téli tájat mutat be, amelyet hideg, csendes és mélyen megkapó atmoszféra ural. A kompozíció az első látványból a kirajzolódó ösvényen haladó kis település felé vezeti a tekintetet, amely a horizonttal alig összefonódva tűnik fel a távolban. A csupasz növényzet, a hóval borított hegyek és a felhőkkel teletöltött égbolt nyugodt jelenetet alkotnak, amelyben a természet úgy tűnik, mintha megállt volna a tél nyugalmában.

Az út a mű központi eleme. Az alján kezdődik, és középre halad egy finom ív mentén, mélyebb térérzetet teremtve. Felülete nedves és szabálytalan, földes, szürkés, bíboros és fehéres tónusok keverékéből áll. Rajta apró hófoltok, kövek, pocsolyák és sötét földterületek maradványai láthatók, amelyek a juvenile olvadásra vagy a közeledő járók nyomára utalnak. Ez a tónusváltozatosság természetesebbé teszi az ösvényt és megerősíti a benyomást, hogy valós helyet látunk, ahol valóban jártak.

A path két oldalán bő növényzet terül el, amelyet a tél hidege is meghatároz. A fák gyakorlatilag minden levélét elvesztették, a kcsúcsok csupasz ágaikkal az ég felé nyúlnak. Bal oldalon több magas, sötét törzs képez természetes keretet, míg a jobb oldalon az ágak sűrűbb, egymásba fonódó tömeget alkotnak. Színei a fekete, barnás, okker, szürke és némi sárgás fényvisszaverődés között váltakoznak, ami kifejező kontrasztot teremt a havas táj világosságával.

Az ösvény északi és déli oldalán fényesebb foltok jelennek meg, ezek fokozzák a táj gazdagítását. Néhány sárga, fehér és narancs árnyalat utal fűszálakra, elnyúlt levelekre vagy az elmocsarasodott növényzetre, amelyek még megtartják némi színezetüket. Ezek a részletek életérzést adnak egy főleg hideg és tompa környezetben. A természet nem teljesen mozdulatlan; a tél és a korábban érkezett évszak színeinek utolsó nyomai találhatók egy átmeneti pillanatban.

A középső területen két emberi alak látható, akik az ösvényen sétálnak. Az egyik, kissé távolabb, háttal halad a település felé, és úgy tűnik, hogy kis tárgyat vagy edényt tart a kezében. A második figura közelebb van a szemlélőhöz, részben a jobb oldal növényzetével övezve. Aránytalanul kicsi az alakja a táj hatalmaságához képest, ami még inkább kiemeli a környezet óriási mértékét, és a visszahúzódás érzetét kelti. Mindkét jelenlét finom narratívát hoz a jelenetbe, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy mi lehet a sorsuk, milyen kapcsolatban állnak egymással és mi járja őket.

Háttérben egy kisméretű vidéki település tűnik fel, amit egyszerű és sötét formákkal ábrázolnak. A házak között kiemelkedik egy torony, talán egy templomé, amely függőlegesen magasodik a házak felett, és a horizont referenciapontjává válik. A falu sziluettje finom ködbe borul, ami növeli a távolságot és nyugodt, távoli helyszín érzetét kelti. Az ösvény valószínűleg ennek a lakott központnak a felé halad, így válik a sétálók természetes célpontjává.

A falu mögött akár hosszúhegység emelkedik, fehér hótakaróval. A csúcsok vízszintesen bontakoznak ki, enyhén lágy profilúak, mintha a levegő páratartalma feloldaná őket. A hófehér foltok a kékes-szürke és ezüstös tónusokkal keverednek, finom átmenetet alkotva a hegyek és az ég között. Jelenléte tágasságot és nagyságot kölcsönöz a tájnak, és egy olyan éghajlatú, erősen természeti területen elhelyezve adja meg a jelenet hangulatát.

Az ég nagy részét tölti ki a kompozíció, érzelmi jellegének döntő szerepe van. Nagy, szürke és kékes felhők sorakoznak egymás fölött különböző szinteken, közöttük néhány derült folttal. Ez a felhősábád egy hideg nap érzését adja, lehet, hogy a frissen esett hó után vagy egy újabb csapadék előtt. A fény gyenge és diffúz, árnyék nélküli, és egyetlen ködös hangulatban öleli fel a táj minden elemét.

A színvilág főként szürke, fehér, fekete, földszínek és tompa kékekből áll, kis őszies, sárgás és rozsdás jegyekkel kiegészítve. Ez a kombináció komoly harmóniát hoz létre, amely mélyen érzékeli a tél lényegét. A sötét területek és a hegyek fényességének kontrasztja segít rendezni a kompozíciót, és fokozatosan vezet a szem a sétánytól a távoli horizont felé.

A jelenet figyelemre méltó történetiség és szemlélődés jelleget hordoz. A sétálók lassan haladnak, a mező csendjével körülvéve, a magas ágak közé bújva a út mentén. Nincs rohanás vagy izgalom; minden meghív a megállásra és a figura- természet és a távoli falu kapcsolatának megfigyelésére. Így a táj utazás, megosztott magány és visszatérés képeként válik, amely képes ébreszteni a lakóhelyhez, az idő múlásához és az úton végzett sétákhoz kötődő emlékeket.

Összességében a mű rendkívüli érzékenységgel ábrázol egy téli napot a mezőn, ahol két alak egy kígyózó utat jár be a hóvölgybe majd a kis település felé, amelyet hófedte hegyek előtt húzódik. A csupasz növényzet, az ég borítottsága, a sétány nedvessége és a távolban feltűnő falu kiegyensúlyozott, bensőséges és mélyen lírai kompozíciót alkot. Ez egy olyan táj, amely csendet, nosztalgiát és nyugalmat közvetít, és a nézőt arra hívja, hogy szellemi lélekkel kísérje a sétálókat a nyugodt útjukon.