Ascanio Centorio - Discorsi di guerra - 1562

A szerző: Ascanio Centorio degli Ortensi

Ascanio Centorio degli Ortensi a XVI. századi olasz író és történész volt. Nevét különösen érdekessé teszi, hogy a szépirodalom, a történetírás és a katonai kultúra találkozási pontján helyezkedik el.

Centorio kezdetben a költészet és az irodalom között tevékenykedett, de történelmi szempontból legfontosabb tevékenysége Giovanni Battista Castaldo nevű, az adott kor híres hadvezére mellett kötődő együttműködéshez kapcsolható. A Treccani rekonstruálása szerint Castaldo 1557-től kezdve diktált Centoriónak katonai módszertanra vonatkozó megfigyeléseket, amelyek hosszú tapasztalata során szilárdultak meg; ezek a Tudományos beszédek a háborúról (Discorsi di guerra) anyagába összegződtek, és 1558 és 1562 között jelentek meg.

Ez a kapcsolat alapvető a mű megértéséhez: Centorio az a szerző, aki rendezi és írásba foglalja az anyagot, miközben a katonai tartalom mögött Castaldo gyakorlati tapasztalata rejtőzik.

Ugyanez a Treccani hangsúlyozza, hogy a mű Centorio nevében jelent meg, de a katonai megfigyelések nagyrészt Castaldo tapasztalataiból fakadtak.

3. Giovanni Battista Castaldo: a mű hátterében álló történelmi alak

Kulcsfontosságú kapcsolódási pont tehát Giovanni Battista Castaldo, Cassano márkija és Piadena grófjának személye.

Castaldo a XVI. század egyik jelentős katonai parancsnoka volt. Olaszországban, Flandrában, Németországban és Magyarországon harcolt, és leginkább az 1551-es Erdélyi hadjáratban tündökölt. 1562-ben pedig a piemonti tartomány spanyol hadsereget vezette a Franciaok ellen.

A két férfi közötti kapcsolat megmagyarázza, miért nem pusztán elméleti értekezés született a könyvből. A szöveg egy olyan korban született, amikor a parancsnokok közvetlen tapasztalata óriási jelentőséggel bírt a hadviselés művészetének megfontolásában.

Lényeges, hogy a fotózott oldal a művet Giovanni Battista Castaldo tiszteletére is szenteli, előkelő rangjait bemutatva.

4. Miről szól az Ötödik és utolsó beszéd?

A Háborús beszédek öt részre tagolódnak, mindegyik a háború és a hadszervezet egy-egy aspektusát tárgyalja.

A mű leírása szerint:
- az első beszéd a hadsereg tábornokának kötelességeiről szól;
- a második a tartomány meghódításáról szól;
- a harmadik a tábornok általános vezetői képességeiről szól;
- a negyedik egy város ostrom alatti védelméről szól;
- az ötödik, amely a fotográfiáról szól, tovább bővíti a katonai anyagot.

Az ötödik könyv különösen fontos méreteiben is: a Folger Shakespeare Library 285 oldalt regisztrál, míg az előző négy könyv jóval rövidebb.

A kötet tehát nem pusztán csaták meséje. Főleg stratégiai, vezetési, katonai döntések és a háborúval való megbirkózáshoz szükséges tapasztalat körül forog.

5. A mű jelentése

A Háborús beszédek jelentését a XVI. századi európai kontextusba kell helyezni, egy olyan időszakba, amelyet gyakori konfliktusok és a hadtechnika átalakulása jellemzett.

A XVI. században a háború mélyrehatóan változott. A tűzfegyverek, a fegyverzet és az új erődítési technikák elterjedése egyre összetettebbé tette a hadseregek vezetését.

Ennek következtében nőtt az a szükséglet is, hogy katonai ismereteket írásba foglaljanak.

Centorio műve tehát arra törekszik, hogy a parancsnokok konkrét tapasztalatait egy szervezett és továbbadható tudássá alakítsa.

Ez nem csak arról szól, hogy hogyan kell harcolni: a szöveg arról is szól, hogy egy parancsnok hogyan gondolkodjon, hogyan szervezze meg erejét, hogyan értékelje az ellenfelet és hogyan hozzon döntéseket.

6. Kapcsolat Erdélyi háborúval

Az egyik legérdekesebb történelmi összeköttetés Erdélyhez kapcsolódik.

Castaldo részt vett az 1551-es Erdély-beli hadjáratban, és Centorio olyan információkat használt fel, amelyek közvetlenül a parancsnok tapasztalatából származnak. Későbbi műve, a Transilvániai háború Commentarii, az eseményeket a régióban megírja, és fontos forrása a kor hadtörténetének.

Ez lehetővé teszi a Háborús beszédeket összekapcsolni a XVI. század egyik nagy geopolitikai problémájával: az Oszmán Birodalom és a Habsburgok közötti harc közép-kelet-európai színterén.

Különösen jellegzetes epizód a Timişóvár 1552-es ostroma, amelyről Centorio a Transzilvániai háborúkról írt írásaiban számol be. A város hosszú ostrom alatt állt, végül az Oszmán Birodalom uralma alá került, s kb. másfél évszázadig maradt ott.

Ez az epizód segít konkrétan megérteni, hogy a korszakban miért volt olyan fontos az ostrom, a megerősítések, a városok védelme és a seregek szervezése.

7. Kapcsolat VI. Lajos és az Aragóniai Habsburgokkal

Castaldo története lehetővé teszi továbbá a mű összekapcsolását az Osztrák-Habsburg állam nagyobb európai politikájával.

Castaldo a V. Károly szolgálatában harcolt és különböző európai területeken vett részt katonai hadműveletekben. Tapasztalata tehát az osztrák-habsburgok, Franciaország és az Oszmán Birodalom küzdelmeinek összefüggéseiben alakult.

Centorio műve tehát olyan dokumentumként olvasható, amely a hadtudomány egy európai kultúrájának archeológiáját mutatja: a háború már nem korlátozódott helyi konfliktusokra, hanem nagyhatalmak, multinacionális hadseregek és hatalmas területek bevonására terjedt.

8. A nyomdász: Gabriel Giolito de' Ferrari

Másik alapvető alak Gabriel Giolito de' Ferrari, a frontispíben megnevezett nyomdász.

Giolito Velencében tevékenykedett, amely a XVI. század egyik legfontosabb európai nyomtatóközpontja volt. Műhelye jelentős növekedést ért el, kiadványait új betűtípusokkal, díszítésekkel és betűtízes személyiségekkel jellemezte, ugyanakkor kiemelkedő szerkesztői gondossággal.

Giolito tehát nem csupán a könyv fizikailag történő megnyomtatója volt: a velencei Rinascimento nagy könyviparának egyik főszereplője is.

Tevékenysége magába foglalta klasszikus és kortárs művek kiadását, gyakran irodalmárokkal, fordítókkal, korrektorokkal és kommentátorokkal együtt.

Érdekesség, hogy később Giolito Tommaso Porcacchi társaságában egy fontos szerkesztői projektet dolgozott ki a történelemről és a háborúról, az úgynevezett “Collana historica”. A katalógus antik szerzők, mint Políbiosz, Hekuba, Plutarkhosz művei mellett a kortárs hadtudományi traktátumokat is közölte.

Ez mutatja, mennyire járult Velence nyomtatása a történelmi és katonai kultúra terjesztéséhez.

9. Miért fontos a könyv mint tárgy is

A felvillantott fotó nem csak a tartalmat, hanem a könyvet történeti tárgyként is szemlélteti.

Az oldal a következőket mutatja:
- ókori, természetesen romlott papír;
- cinquecenteschi típusú betűk;
- iniciálék és xilográf díszítés;
- egy nagy heraldikai embléma;
- a szerkesztői formula: In Vinegia appresso Gabriel Giolito de' Ferrari;
- a MDLXII, azaz 1562-es dátum.

A példány bibliográfiai katalogizálása megerősíti a dőlt (kursív), római, iniciálék és xilográf díszítés jelenlétét.

Ez fontos, mert a lap maga a reneszánsz tipografiai forradalom egyik tanúvallomásává válik: a könyv többé nem csupán információk tárhelye, hanem grafikai tervezésű kiadvány, amely viszonylag széles körben terjed.

10. A mű hatása

A Háborús beszédek hatását leginkább a XVI. századi hadtudományi irodalom kontextusában érdemes vizsgálni.

Fontossága abból adódik, hogy megpróbálta összegyűjteni és rendszerezni a kortárs katonai tapasztalatokat. A mű sikeres kiadási pályát futott be, és a kiadások után többször is újranyomták.

Emellett konkrét bizonyítéka van közvetítésének: az öt központi beszéd sorozata ma fontos történeti gyűjteményekben, köztük a Folger Shakespeare Library-ban is megőrzésre és katalogizálásra kerül, ahol az 1559 és 1567 közötti különböző részek találhatók.

A mű értéke tehát kettős:
- történelmi, mert megőriz információkat és elmélkedéseket a XVI. századi háborúkról;
- kulturális, mert megmutatja, hogyan alakította a reneszánszban a hadtudományos tapasztalat írott tudássá és a nyomtatás által széles körben terjesztetté.

11. Különösen érdekes szempont: a tapasztalat és a memória

Az egyik elem, amely érdekessé teszi a művet, a megélt tapasztalat és az írt memória viszonya.

Castaldo fegyveres ember volt, aki közvetlenül részt vett a hadjáratokban; Centorio pedig író és történész volt, aki képes volt ezeket a tapasztalatokat írott művé alakítani.

Így létrejön egyfajta együttműködés:
- hadtapasztalat → Castaldo memóriája és megfigyelései → Centorio irodalmi alkotása → Velencei Giolito nyomdája → a tudás elterjedése

Ez a folyamat jelentős, mert lehetővé teszi, hogy megértsük, miként alakultak a reneszánsz idején a tudások úgy, hogy azok nem csupán a parancsnok személyes tapasztalataiban maradtak, hanem írott szöveg, történeti memória és kulturális örökség formájában továbböröklődtek.

12. Befejezés

Az 1562-ben Velencében megjelent ötödik és utolsó háborús beszéd sokkal több egy ősi hadtörténeti könyvnél.

Ez a találkozás eredménye Ascanio Centorio degli Ortensi, az író és történész, Giovanni Battista Castaldo, hosszú hadszíntereken tapasztalt hadvezér és Gabriel Giolito de' Ferrari, a XVI. század egyik legfontosabb velencei nyomdásza.

A mű tanúja egy olyan korszaknak, amit nagyhatalmak közötti háborúk, az orientális kontinensen megjelenő oszmán jelenlét, az olaszországi háborúk és a hadtechnika átalakulása jellemzett.

Értéke azonban nem csupán katonai. A könyv megmutatja, hogyan alakította át a reneszánsz a tapasztalatot tudássá, a tudást szöveggé, és a szöveget a nyomtatás révén memóriává.

Collazione and preservation status
11pp, (20pp) - 14pp, (54pp) - 15pp, (62pp) - 19pp, (117pp) - 24pp, (285pp)
Preservation status: idilliaco, pages très frais et intons; maximum preservation; mild late eighteenth-century trimming as seen in the photo due to posthumous binding and not contemporaneous

Spedizione
Expressz szállítás, amely lehetővé teszi, hogy a könyvet mindössze 24 órás munkanapon belül megkapja az egész Európában, míg az EU-n kívüli országok esetében 48 órás munkanapokra van szükség