Miquel Torner de Semir (1938) - La mirada interior

Pictura Subastas bemutatja ezt a varázslatos művet Miquel Torner Semir kollekciójából, amely női és álomszerű univerzumot ábrázol, ahol több arc és test fonódik össze egy tengeri táj fölött, szimbolizálva az identitás, az emlékek és a belső világ különböző aspektusait. A festmény kiváló technikájáról és a festői minőségről ismert, amelyet sugároz.

· Kerettel: 44x37x3 cm.
· Keret nélkül: 27x21 cm.
· Kézzel aláírt vegyes technikájú munka a jobb alsó sarokban.
· A mű jó állapotban van.
· Az alkotás gyönyörű keretben, védőüveggel együtt kerül eladásra (külön ajándék a sorsolásban).

A mű egy exkluzív, gironai magángyűjteményből származik.

Fontos megjegyzés: a mellékelt fotók a tét leírásának integral részei.

A kép professzionális csomagolásban kerül szállításra egy IVEX szakértő által (https://www.instagram.com/ivex.online/) kiváló minőségű anyagok felhasználásával, hogy védve legyen. A szállítási díj magában foglalja a professzionális csomagolás és a szállítás költségét is.
A szállítást a Posta, GLS vagy NACEX futár végzi nyomkövetéssel. Nemzetközi szállításokra is van lehetőség.

------------------------------------------------------------------

Ez a kép mélyen lenyűgöző, képzeletbeli kompozíciót mutat, melyben különböző női alakok, profilok, tekintetek és testek fonódnak össze álomszerű és szimbolikus jelenetet alkotva. Az alkotás egy olyan kontúr-sorozatból épül fel, amelyek úgy tűnik, felbukkannak egymásból, mintha minden arc egy-egy gondolatot, emléket vagy különböző identitást rejtene. A hagyományos színpadi elemek hiánya lehetővé teszi, hogy minden figyelem a testek formáira, gesztusaikra és a kölcsönös, sejtető kapcsolatra összpontosítson.

A felső részben három női profil látható, balra fordulva. Az első, kisebb arcvonásokkal, finom arcot mutat, amelyet egy copf és apró díszítő elemek díszítenek, eleganciát és kifinomultságot kölcsönözve. Mögötte bukkan fel egy második profil, nagyobb méretű, határozott és nyugodt tekintettel, majd a harmadik alak a felső rész felől enyhén előrehajolva mintha figyelne, óvna vagy csendben párbeszédet folytatna a többiekkel. E profilok ismétlődése folytatólagos jelleg érzetét kelti, mintha különböző korokat, érzelmi állapotokat vagy ugyanannak a nőnek a megnyilvánulásait látnánk.

Az arcok kontúrjai tiszták és kifejezőek, különös hangsúlyt adva a szemeknek, ajkaknak és az arcok vonalainak. Bár a figurák gesztusai kissé visszafogottak, minden tekintetnek megvan a maga intenzitása. Egyesek távoli pontra összpontosítanak, mások belső vándorlást, melankóliát vagy rejtélyt közvetítenek. A profilok közeli elhelyezkedése miatt identitásuk összemosódik, és nehéz meghatározni, hol ér véget egy alak és hol kezdődik a következő.

A kompozíció közepén kiemelkedik egy nagy, profilból látható női arc, amelynek nyitott szemét a mű egyik fő vizuális fókuszává teszi. Ez a széles, intenzív és szinte éber tekintet úgy tűnik, hogy a külső teret és egy belső univerzumot egyaránt szemlél. A fej fölött egy apró virágszínű elem tűnik fel, amely finomságot kölcsönöz, miközben az arc vonalai a test más részeire nyúlnak, folyamatos átalakulást hozva létre a fej, a törzs és a végtagok között. Az anatómia így elhagyja a konvencionális ábrázolást, és szimbólumok és asszociációk területévé válik.

Az alsó részen kibontakozik egy meztelen női alak, aki hátra dőlve, összezárva pihen vagy védelmet keres. Teste a kompozíció általános görbéire igazodik, zárt testtartást alkotva, amely a pihenés, sebezhetőség vagy védelem gesztusát is értelmezheti. A meztelenség ínt és emberi dimenziót ad, míg a nagy felső arccal való egysége megerősíti az a benyomást, hogy minden figura egyazon érzelmi valósághoz tartozik. A test nem különálló elemként jelenik meg, hanem a memória, a vágy és a tudat fizikai kinyújtásaként.

A háttér szinte teljesen tiszta marad, bár az alsó részen egy partszakasz sejlik fel sziklákkal, vízzel és a távolban egy apró épülettel. Ez a kis horizont a figurák monumentális jelenlétével ellentétben egy bizonytalan térbe helyezi a jelenetet, amely a valós táj és az álomvilág között félúton áll. A figurák úgy tűnnek, mintha a tengeren lebegnének vagy onnan emelkednének ki, mintha a gondolatok egy elszeparált, csendes helyen formát öltenének. Az építészet törpe mérete még erőteljesebben kiemeli az emberi alak és belső univerzum domináns jelenlétét.

Az alakok és arcok egymásra történő átfedése vizuális játékot teremt, tele kettős értelmezésekkel. Minden profil önállóan is szemlélhető, de ugyanakkor egy grandiózus kollektív alak részévé válik. Ez a bizonytalanság identitásról, nőről és egyazon személyben együtt élő több arcból álló dimenziókról szóló elmélkedéssé alakítja a művet. A nőket megjelenítő alakok különböző generációkat, emlékeket, hangulatokat vagy belső hangokat szimbolizálhatnak, egy időn kívülinek tűnő kompozícióba rendezve.

Összességében a mű poétikus, intim és rejtélyes nézőpontot kínál a női univerzumról, ahol az arcok és testek összemosódnak egy érzékeny és kifejező erővel bíró képpé. A figurák kapcsolata, a központi nagy szem, a összegzett, összegyűrt meztelenség és a távoli tengeri táj egy contemplációs és rejtélyes légkört teremt. Több mint konkrét történet elmesélése, a kép a nézőt ars szemléletére hívja fel, hogy saját értelmezéseit kutassa, és a formák közötti fonódásban emlékezetről, identitásról, szépségről és a belső tapasztalat komplexitásáról szóló meditációt fedezzen fel.