Tijs Dragtsma (1992) - The Single Light Above

Az azonnal felülről a könnyed eső egy tömeget egyetlen sötét felületté formál, fekete esernyők mezőjévé, amely szorosan egymás mellett nyomul, és mindegyik elrejti alatta a benne lévőt. A kész műben ez a sötétség nem festmény; az akrilüveg maga marad érintetlenül, épp olyan, ahogyan érkezett.

Minden másutt a kép a kitakarás által épül fel. Egy finom karcolatsor mezője kapja meg és tartja meg a fényt, ahol az egyes esernyők bordái és redői lennének, így a tömeg a fekete alól fényes fragmentumokként emelkedik ki, nem pedig megrajzolt vonalakként, monumentálisan, táblaképként messziről, és egyedi jelek mezőévé akkor, amikor közelebb lépsz.

A középpontban egy esernyő sokkal sűrűbben van megkarcolva, mint a többi, egy olyan felületi sérülések áramlása, amely annyira telített, hogy a törött, félig formált alakok között egyetlen állandó fényt olvasva jelenik meg. Minden más alak a tömegben silhouette marad, jelen, de visszatartva. Csak ez az egyetlen adatik teljesen a fénynek.

A kép mindig jelen van, közvetlen fényben és gyenge fényben egyaránt. A fény nem teremti a képet. Élesíti, mélyíti a kontrasztot az megvilágított alak és a körülötte álló tömeg között, így a mű attól függően olvasható másképp, hogy honnan állsz, anélkül, hogy megváltozna az alakja.

A eső és az esernyők alatt egy halkabb kérdés fekszik: mit jelent észrevenni egy tömegben, hova maradni önmagunkkal, amikor minden körülötted ugyanúgy öltözködik és ugyanabba az irányba néz. A felette lévő egyetlen fény nem elkülönült a tömegtől. Ez az, amit a tömeg úgy nézne ki, ha csak egy ember mersze láthatóvá válni.

A The Single Light Above folytatja Tijs Dragtsma Art with Scratch sorozatát, amelyben a képeket kontrollált felületi sérülés hozza létre a pigment vagy nyomat helyett. Ez a mű egyedi.

"Egy alak tartja a fényt. A többiek egymást tartják."

A Art with Scratch-ről

Az Art with Scratch egy olyan művészeti sorozat, amelyben a kép nem rajzolt, hanem ki van oldva. Mély fekete felületbe vésve soronkénti lépésről lépésre, minden mű számtalan precíz karcolat révén jön létre, amelyek megragadják a fényt és formát adnak a sötétből.

Távolról a kép majdnem fényképszerűnek tűnik. Erős, felismerhető és jelenléttel teli. Közelről viszont a mű sűrű egyéni jelölések mezőjévé válik. Finom, törékeny és szinte teherhordó. Ami erősnek tűnt, az most finom hálózattá válik, minden vonal tudatos gesztus, minden egyes részlet nélkülözhetetlen az egészhez.

A fény nem hozza létre a képet. Élesíti azt. A fekete felület elnyel, miközben a karcolt vonalak visszaverik a fényt. Ahogy a fény a felületen áthalad, a kép lélegzik. Egy szögből a figura tisztán és határozottan áll. Egy másikból lágyul és visszahúzódik a sötétség felé, ahonnan jött, soha nem tűnik el. Kiemelt reflektorfény alatt a kontraszt mélyül, a kép szoborszerű, szinte fényes minőséget ölt.

Mi teszi ezt a médiumot olyan lenyűgözővé? A rajzolás nyugvó feszültsége. A karcolás közvetlen és visszafordíthatatlan. Minden vonal egy döntés, amit nem lehet visszafordítani. De az eredmény nem rideg. Intim, atmoszférikus, és élő mozgással teli. A keménység lágyássá válik. A pusztítás teremtődéssé lesz. A hiány jelenlenné válik.

Olyan művekben, mint ez az portré, a figura soha nem teljesen fix. A vonal, a fény és az árnyék kölcsönhatásában a kép perspektívával és hangulattal változik. Bizonyos pillanatokban a téma úgy tűnik, mintha a fekete közül lépne elő. Máskor visszahúzódik a csendes nyugalomba. Ebben a mozgásban, a éles és a csend között kel életre a mű.

Mint minden idők által érintett anyag, a felület is hordoz magában egy saját csendes életet. Minden karcolat megfog egy pillanatot, egy lélegzetet, egy gesztust. Együtt nem csak egy képet, hanem egy jelenlétet alkotnak, amely a fény minden változásával tovább tárul.

A művészről

A nevem Tijs Dragtsma, a TD Fine Art Studio alapítója.

Művészként folyamatosan új vizuális nyelvek felfedezésére ösztönöz a bennem lévő vágy. Nem tekintem a művészetet fix stílusnak, inkább egy fejlődő felfedezési mezőnek, ahol az anyag, szerkezet, fény és érzelem összeér.

Munkáim gyakran egy egyszerű kérdéssel kezdődnek. Hogyan beszélhet az anyag új módon? Hogyan válhat a keménység bensővé? Hogyan teremthet a precizitás érzelmet? Ez a keresés a lényeg minden, amit alkotok.

A TD Fine Art Studio-n belül minden munka saját világként közelítjük meg, saját logikával, atmoszférával és vizuális identitással. Néhány mű ritmus, ismétlés és szerkezet révén épül fel. Mások a hiány, az árnyék, a reflexió vagy a feszültség révén születnek. A közös bennük a szellemi eredetiség, a tisztaság és az érzelmi jelenlét iránti elkötelezettség.

Ott a kontraszt érdekel. Az erő és a törékenység közötti különbség. Az irányítás és az érzet közötti különbség. Ami látható és amihez a magyarázat nyitva áll. Célom nem csak egy képet létrehozni, hanem olyan művet alkotni, amely magára vonja a figyelmet, reflekcióra invitál, és idővel tovább tárul.

A TD Fine Art Studio az a tér, ahol ezek a felfedezések összejönnek. Ez nem csak egy stúdió, hanem egy folyamatosan fejlődő művészi univerzum, amelyet a kíváncsiság, a pontosság és az a vágy formál, hogy olyan munkát hozzon létre, amely egyedi, célzott és élő benyomást kelt."