Egy bronzszobor - Benin - Nigéria
04
napok
23
óra
53
perc
12
másodperc
Jelenlegi licit
€ 750
A licit nem érte el a minimálárat
Szakértő
Dimitri André által kiválasztva
Afrikai tanulmányok mesterdiplomával és 15 év afrikai művészeti tapasztalattal rendelkezik.
Becslés € 4 000 - € 4 400
 | 750 € |
|---|
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 143856 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Bronzszobra Benin-stílusú Nigériából, hiteles/hivatalos, tömege 49,5 kg, magassága 66 cm, mélysége 88 cm, jó állapotban.
AI-támogatott összefoglaló
Leírás az eladótól
Ragyogó pár bronz leopárd
Benin Királyságának stílusában, Nigéria
Eredet: Nigéria, a Benin történelmi királyság Edo kultúráinak stílusában
Anyag: Bronz vagy rézötvözet, öntött, gravírozott és karcolt díszítéssel
Dátum: Meg nem határozott
Magasság: 64 és 66 cm
Hossz: 88 és 60 cm
Súly: 25,5 és 24 kg
Állapot: Évszaknyomok és kopás jelei, korábbi hagyományos általi javítások nyomai
Leírás
Egy rendkívül méltóságos bronz leopárdpár, amelyet erőteljes formavilága, kifejező arcvonásai és gazdagon díszített felszínük jellemzi. A Benin történelmi királyi fémművesség hagyományának stílusában készültek, Nigéria mai államában. Ezek a rendkívüli szobrok a nyugati afrikai udvari hagyományok egyik legkifinomultabb művészeti nyelvi kifejezését tükrözik, a jelképi jelentéssel együtt.
Mindkét leopárd négyszögletes lábon álló, erős testtartású, négy stabil, szinte oszlop-szerű lábon. Hosszú, izmos testüket a formális stilizáció hangsúlyos jegyei és a fizikai erő, méltóság érzetének látványos kombinációja jellemzi. A részletgazdag fej modellje, fülek álló állapotban, mandula alakú szemek, széles pofa, nyílt szájban élesen meghatározott fogsor látható, amelyek egy éber, parancsoló tekintetet közvetítenek. Különösen szemrevalóak a kiemelten ábrázolt bajuszcsontok, amelyeket párhuzamos bevágott vonalak hangsúlyoznak.
Mindkét állaton a felületeket rozettaszerű körmotívumok és finom ütögetett jegyzetek díszítik, ami a leopárd pettyezett bőrének nagyon stilizált ábrázolását eredményezi. Ezek a jellegzetes minták a Benin királyi művészeti hagyományaival összefüggő leopárd-képekre jellemzőek.
A két szobor összetétele finom, mégis jelentős különbségeket mutat. Az egyik leopárd farkát drámaian görbítve a hátánál magasabban ível, míg a másik hosszú, elegánsan kinyújtott farokot visel, amely a test mögül kifelé ível. Ez a változatosság élénk vizuális ritmust teremt, dinamikus, mégis harmonikus szobor-társulást ad.
A sötétbarna fémszín felületén világosabb patinációs területek, természetes rendellenességek és a kor nyomai láthatók. Mindkét alaknál kimutathatók korábbi javítások és beavatkozások nyomai. Ezek a javítások különösen érdekesek, mivel a helyi hagyományos mesterek időnként olyan módszereket alkalmaztak, amelyek már prekolonial időben is ismertek voltak. Bár a jelenlegi javítások pontos dátuma vizuális vizsgálattal önmagában nem állapítható meg, hozzájárulnak a tárgyak összetett anyagtörténetéhez.
Művészettörténeti kontextus és szimbolika
A leopárd központi helyet foglal el Benin királyi ikonográfiájában, melynek művészeti és politikai eredményei különösen a 15. és 17. század között értek el rendkívüli magasságokat. A híres Benin-bronzok rendkívül képzett fémmunkások által készültek, akik a királyi udvarhoz tartozó örökletes céheken belül dolgoztak. Bár bronznak nevezik ezeket a tárgyakat, gyakran ón- és rézötvözetekből öntötték.
Az Edo nép kulturális és szellemi hagyományaiban a leopárd a királyi hatalmat, az autoritást, a bátorságot, a katonai erőt és a királyság szellemi természetét szimbolizálta. Afrika vadvilágának egyik legfélelmetesebb ragadozójaként a leopárd szorosan összefonódott Benin Obájával, a királlyal, akinek pozíciója a politikai szuverenitást a szent és ősök hatalmával ötvözte.
Az Amerikai Művészeti Intézet (Art Institute of Chicago) interpretációjában The Oba: Leopard of the House (Ekpen N'Owa) című kiállítási kontextusában az Oba szentséges királyként és élő közvetítőként volt számon tartva az emberi világ és az ősök és istenek hatalmas birodalma között. Helyzete meghaladta az emberi létének hétköznapi korlátait, és egy olyan királysági hatalmat testesített meg, amelyben a szellemi hatalom és a világi erő egyesült.
A Benin-kortárs udvari nyelvben az Obát gyakran a „ház leopárdjaként” emlegették. Ez a megnevezés a szupremitás és a vadon uralma közötti szoros kapcsolatot fejezte ki. Ahogyan a leopárd az erő, furfang és félelem nélküliség révén uralta a természet világát, úgy gyakorolta az Oba a királyság politikai és szellemi rendjében a legfelső hatalmat.
A kapcsolat nem csupán szimbolikus volt. A brit Benini hódítás előtt élő leopárdokat a királyi palotában tartották, ezzel bemutatva az Oba képességét a vadon legveszélyesebb teremtményeinek irányítására. A leopárd-képeket szorosan összekapcsolták a király katonai hatalmával, megerősítve az ő szerepét a királyság védelmezőjeként és hadseregének főparancnokaként.
Ennek eredményeképpen a bronz és sárgaréz leopárd-ábrázolások a királyi hatalom jelentős kifejeződéseivé váltak. Ilyen szobrokat palotai környezetben helyeztek el, és díszet vagy részt vehettek a királyság és az ősök tiszteletét érintő rituálékban. A monumentális alak és a határozott kifejezés közvetítette az Oba méltóságát és szupernépi jogi igazolását.
Ezeknek a szobroknak a szimbolikus jelentőségét a tárgy anyaga is fokozta. Az ón- és sárgaréz-ötvözetek, mint az elefántcsont és a korall mellett, értékes anyagok voltak, amelyek a királyi udvarhoz kötődtek, és hagyományosan a király hatalma alá tartoztak.
A Benin udvari hagyományok szerint a fontos elemei az Oba seregélyeinek ékszerei (koral koronák, nyakékek, ruházatok és díszek) Olokunhoz, a vizek, a boldogulás és bőség istenéhez kapcsolódtak. Akoral, drágakövek, elefántcsont és brons bevonatosak voltak olyan anyagok, amelyek szellemi erőt sugalló minőségükkel a királyi hatalom szent jellegét erősítették.
Annak ellenére, hogy magas rangú személyiség volt, az Oba hatalmát a kíséretének ceremoniális támogatása is kifejezte, akik fizikailag is segítették őt a díszes öltözék súlyának cipelésében. Ez a rituális függés a királyság felelősségeire és terheire való nyilvános emlékeztetőként szolgált.
Ebben a komplex szimbolikus keretben a leopárd a királyi szuverenitás egyik leg közvetlenebb és legerőteljesebb vizuális megnyilvánulásává vált.
Stílus-elemzés
A jelenlegi leopárd-pár számos jellemző sajátosságot mutat, amelyek a Benin történelmi szobrászati hagyományaihoz köthetők. Hosszú testük, erős függőleges lábaik, gondosan kidolgozott fejeik és bonyolult felületi díszítésük egy olyan művészeti megközelítést tükröz, amely a természeti megfigyelést ötvözi az egyértelmű stilizáció és szimbolikus hangsúlyok tendenciájával. A testekre vonatkozó koncentrikus körmotívumok a természetes pettyezett szőrzetet egy kifinomult díszítő rendszerré alakítják át. Nem teljesen realizmusra törekedve, a szobrászok a leopárd lényegi tulajdonságait hangsúlyozták: fizikai erőt, éberséget, vad erőt és királyi nyugalmát.
A fej kifejező kezelése különösen figyelemre méltó. A nyitott száj, a határozottan definiált fogak, a mélyen kidolgozott arcvonások és a kiemelten bevágott bajuszpadok a kontrollált erő benyomását kelti. A fenevállankénti testek majdnem olyan architektonikus módon szerveződnek, hogy négy viszonylag egyenes és masszív láb támasztja alá őket, ami tovább fokozza monumentális megjelenésüket.
Bár páros formában gondolták őket, a két alak nem teljesen egyenlő. A farok helyzetében és a modellezésben mutatkozó egyéni eltérések a kiegészítő formák hangsúlyozását jelzik a szigorú ismétlés helyett. Együtt nézve erőteljes párbeszédet hoznak létre a mozgás és a mozdulatlanság, a szimmetria és az egyediség között.
A méret, a gazdag felület díszítettség és a kifejező szobrászati modellezés különösen impozáns jelenlétet kölcsönöz a párnak.
Állapot és történeti megfontolások
A felületeken nyilvánvaló öregedési tényezők, patináltság és korábbi javítások nyomai láthatók. Különösen érdekesek az úgynevezett kézzel végzett javítások, amelyek a értékes fémműtárgyak karbantartásának hagyományos módszereit tükrözhetik. A helyi mesterek által végzett javítások afrikai fémművészeti hagyományokban ismertek voltak, még a prekoloniális időszakokban is, és nem feltétlenül tekinthetők a tárgy funkciójának vagy jelentőségének romlását jelentősen befolyásolónak.
Történelmi összefüggésekben az egy fontos rituális vagy udvari tárgy javítása a társadalmi és szimbolikus életfolytonosságának jele lehetett a használati érték megszűnése helyett. Ennek ellenére a beavatkozások jelenléte önmagában nem állapítja meg a szobrok korát. Pontos dátumuk, öntési módszereik és restaurációs történetük megállapításához részletes technikai és anyagkutatás szükséges.
Művészettörténeti elismerés
Ez a lenyűgöző bronz leopárd-pár a Benin Királyság tartós művészeti és szimbolikus örökségének megkerülhetetlen példája. Erős testtartásuk, rendkívül stilizált anatómiájuk, jellegzetes körmotívumaik és kifejező arckifejezéseik révén a szobrok a szub-saharai Afrika egyik legfontosabb királyi művészeti hagyományának vizuális nyelvét idézik. Monumentális arányai és részletes felület-díszítettségük hangsúlyozza a művészi kézművesség, politikai szuverenitás és szellemi hatalom közeli kapcsolatát. Benin udvari művészetének történelmi kontextusában a leopárd távolabb állt az állat egyszerű ábrázolásától; testbe öntötte a királyi hatalom erejét, éberségét, katonai erejét és a szentség jogi megalapozottságát, mint királyi azonosság vizuális kifejeződését.
Bár a jelen pár pontos dátuma és a műhely hozzárendelése még nem tisztázott, a szobrok a Benin leopard-ábrázolások ikonográfiai hagyományában stabilan helyezkednek el.berk
Művészettörténeti referencia
A Chicago Művészeti Intézet, The Oba: Leopard of the House (Ekpen N'Owa).
Forrás: The Art Institute of Chicago
Néhány információ és fotó mesterséges intelligencia által generált, és ethnográfia, ásatás és művészettörténeti dokumentumok közreadott forrásokból származik. Az összes információ és fotó szerzői jog által védett.
Inv. No. CAB07313
TL-teszt nélkül eladva.
Catawiki szakértői virtuális felülvizsgálatot végeznek a beküldött információk, fényképek, származás és kísérő dokumentáció alapján. Egy hagyományos vagy ősi afrikai műtárgy aukciójára történő elfogadás nem jelenti a Catawiki által végzett önálló hitelesítést vagy minősítést, és nem jelenti azt sem, hogy a Catawiki szakértője fizikailag vagy tudományosan hitelesítette, patináit elemezte vagy keltezte az objektumot. A Mi Szabályzatunk és a Hagyományos Afrikai Művészet benyújtási irányelvei alapján az eladó felelős az objektum és az információk pontosságáért, jogszerűségéért, származásáért és hitelességéért.
Az eladó története
Wolfgang Jaenicke elköteleződése az afrikai művészet iránt nem a terepen vagy a piactéren kezdődött, hanem egy csendesebb, belsőbb térben—papírok, könyvek és az apja tulajdonában lévő tárgyak között. A Németország egykori gyarmatainak archívuma nem egyetlen történetet rendezett el; sokat sugallt. Elhívta a vizsgálódást a tisztelet helyett, és korán megtanította Jaenicke-nak, hogy a tárgyak soha nem némák. Bennük hordozzák az időt—a törés és a folytonosság ugyanabban a formában—és azt kérik, hogy olvassuk őket olyan gondosan, mint a szövegeket.
Több mint egynegyed évszázad óta Jaenicke gyűjtőként, kereskedőként és közvetítőként dolgozik, bár egyik kifejezés sem fogja teljesen megfogni a gyakorlata alakját. A régebben egy laza csoportosításban „Törzsi művészetként” emlegetett kategória soha nem tűnt számára lezárt vagy történeti kategóriának. Ehelyett ez élő hagyományok összessége, amelyek folyamatosan a jelennel alkudoznak. Akademiai képzése — etnológia, művészettörténet és összehasonlító jog — nyelvtant adott. A nyelvet magát máshol tanulta. Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkinában, Togóban és Ghánában a tudás lassan alakult ki, többszöri találkozások révén, amelyek kapcsolatokká fokoztak, és amelyekben a bizalom nem egyetlen lépésben, hanem évek alatt épült.
Mali lett e tapasztalat gravitációs közepe. 2002 és 2012 között Jaenicke Bamakoban és Séguban élt és dolgozott, ahol a Tribalartforum nevű galériát vezette a Niger folyóparton. A tér nem könnyű időrendi rendet követett. Szobrok és kerámiák megosztották a helységet a fényképezéssel, és Malick Sidibé művei—a 1970-es évek mali fiatalságának magabiztos és exuberáns képei—a régebbi rituális formák mellett lógtak. A hatás nem nosztalgikus volt, hanem tisztító: a múlt és a jelen nem kizárják egymást; egymást élesítják.
A 2012-es háború hirtelen véget vetett ennek a fejezetnek, ahogy a háborúk általában teszik. De a munka nem olvadt fel. Aguibou Kamaté-vel együtt Lomé-ba, a helyekhez közelebb, ahol sok tárgy ered, és ahol azok útjai tovább haladnak, újra összegyűltek. 2018 óta Berlin a térkép másik pontjává vált. A Galerie Wolfgang Jaenicke most a Charlottenburg kastély közelében működik, egy kis specialistákból álló csapat támogatásával. Fókuszában különösen a Nyugat-afrikai bronzok és terrakották állnak—föld és tűz formálta anyagok, és az emlékezet olyan formái, amelyek nem könnyen fordíthatók le.
Ami Jaenicke gyakorlatát megkülönbözteti, nem csupán földrajzi kiterjedése, hanem belső feszültsége. A terepmunkát a forráskutatással párosítja; a kereskedelmet úgy kezeli, mint a felelősséggel elválaszthatatlan részt. Múzeumokkal és tudományos kezdeményezésekkel együttműködve a keringést nem kivonásként, hanem befejezetlen etikai folyamatként fogalmazza meg. A cél nem a tárgyak világból való eltávolítása és lezárása, hanem olvashatóan tartása benne—hagyva, hogy tovább szólaljanak meg, még akkor is, ha beszédük feltételei megváltoznak.
------------
Galerie Wolfgang Jaenicke egy berlini székhelyű galéria Nyugat-afrikai szobrászat, bronzok, terrakották, maszkolás és kortárs afrikai művészet területére specializálódott. Vezetője Wolfgang Jaenicke, akinek munkája gyűjtést, kereskedelmet, forráskutatást, terepmunkát és archív dokumentációt ötvöz.
A galéria saját beszámolója szerint Jaenicke etnológiát, művészettörténetet és összehasonlító jogot tanult, és több mint húszöt évnyi afrikai művészettel kapcsolatos területen dolgozott. Tevékenységei Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkina Fasso-ban, Ghánában és Togóban végzett hosszú távú tevékenységen alapulnak. Ahelyett, hogy az afrikai művészetet lezárt történeti kategóriaként mutatná be, azt úgy írja le, mint élő közösségek által formált, változó történelmi kontextusokkal összetett kulturális hagyományt.
Különösen fontos szakasza pályafutásának Mali volt, ahol kb. 2002 és 2012 között Bamakoban és Séguban élt és dolgozott. Itt üzemeltette a Tribalartforum-ot, egy olyan galériát, amely a történelmi afrikai szobrászatot ötvözte kortárs afrikai fényképezéssel, beleértve Malick Sidibé műveit is. Mali politikai és katonai válsága 2012-ben lezárta ezt a tevékenységi periódust.
Később, Aguibou Kamaté-vel együtt Jaenicke Lomé-ból, Togótból folytatta a munkát, mielőtt Berlinben a Charlottenburg-kastély közelében galériás jelenlétet alapított. A galéria külön hangsúlyt fektet Nyugat-afrikai bronzokra, terrakottákra, Beninhez és Ife-hez kapcsolódó művekre, Nok-szobrászatra, Dogon művészetre, Baule szobrászatra, Senufo tárgyakra és Yoruba anyagokra.
Egynemű jellemzője Jaenicke közönségre vonatkozó álláspontjának, hogy ismét hangsúlyozza a forrásfeltárás átláthatóságát és a restitúcióról folytatott vitákat. Számos közzétett tárgyleírásban a galéria kifejezetten tárgyalja a kivitel dokumentációi, az UNESCO-konvenciók, a tulajdon- történetek és a tudósokkal és restitúciós kutatókkal folytatott kommunikáció körüli kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok a kortárs vita szélesebb körére reflektálnak az afrikai kulturális örökség körforgásáról, jogi szempontjairól, gyűjtési történetéről és múzeumi beszerzési gyakorlatokról.
A galéria kiterjedt online archívumokat és katalógusokat tart fenn, amelyek százafrikai tárgyat dokumentálnak, ideértve Benin és Ife bronzait, Nok terrakottákat, Dogon szobrokat, Baule figurákat, Fon tárgyakat, Moba figurákat és más Nyugat-afrikai anyagokat.
A kutatók számára, akik az afrikai művészeti kereskedelem történetére kíváncsiak, Jaenicke a későbbi generációt képviseli a kereskedők között olyan figurákkal összehasonlítva, mint John J. Klejman. Míg Klejman a 1950-es–1970-es évek utáni New York-i piac tagja volt, Jaenicke munkáját a terep dokumentációval, forráskutatással, restitúciós vitákkal, digitális archívumokkal és a Nyugat-afrikai hálózatokkal és művészekkel való közvetlen elkötelezettség formálta.
Ez a szöveg AI információ alapján készült
Fordítás a Google Fordító általRagyogó pár bronz leopárd
Benin Királyságának stílusában, Nigéria
Eredet: Nigéria, a Benin történelmi királyság Edo kultúráinak stílusában
Anyag: Bronz vagy rézötvözet, öntött, gravírozott és karcolt díszítéssel
Dátum: Meg nem határozott
Magasság: 64 és 66 cm
Hossz: 88 és 60 cm
Súly: 25,5 és 24 kg
Állapot: Évszaknyomok és kopás jelei, korábbi hagyományos általi javítások nyomai
Leírás
Egy rendkívül méltóságos bronz leopárdpár, amelyet erőteljes formavilága, kifejező arcvonásai és gazdagon díszített felszínük jellemzi. A Benin történelmi királyi fémművesség hagyományának stílusában készültek, Nigéria mai államában. Ezek a rendkívüli szobrok a nyugati afrikai udvari hagyományok egyik legkifinomultabb művészeti nyelvi kifejezését tükrözik, a jelképi jelentéssel együtt.
Mindkét leopárd négyszögletes lábon álló, erős testtartású, négy stabil, szinte oszlop-szerű lábon. Hosszú, izmos testüket a formális stilizáció hangsúlyos jegyei és a fizikai erő, méltóság érzetének látványos kombinációja jellemzi. A részletgazdag fej modellje, fülek álló állapotban, mandula alakú szemek, széles pofa, nyílt szájban élesen meghatározott fogsor látható, amelyek egy éber, parancsoló tekintetet közvetítenek. Különösen szemrevalóak a kiemelten ábrázolt bajuszcsontok, amelyeket párhuzamos bevágott vonalak hangsúlyoznak.
Mindkét állaton a felületeket rozettaszerű körmotívumok és finom ütögetett jegyzetek díszítik, ami a leopárd pettyezett bőrének nagyon stilizált ábrázolását eredményezi. Ezek a jellegzetes minták a Benin királyi művészeti hagyományaival összefüggő leopárd-képekre jellemzőek.
A két szobor összetétele finom, mégis jelentős különbségeket mutat. Az egyik leopárd farkát drámaian görbítve a hátánál magasabban ível, míg a másik hosszú, elegánsan kinyújtott farokot visel, amely a test mögül kifelé ível. Ez a változatosság élénk vizuális ritmust teremt, dinamikus, mégis harmonikus szobor-társulást ad.
A sötétbarna fémszín felületén világosabb patinációs területek, természetes rendellenességek és a kor nyomai láthatók. Mindkét alaknál kimutathatók korábbi javítások és beavatkozások nyomai. Ezek a javítások különösen érdekesek, mivel a helyi hagyományos mesterek időnként olyan módszereket alkalmaztak, amelyek már prekolonial időben is ismertek voltak. Bár a jelenlegi javítások pontos dátuma vizuális vizsgálattal önmagában nem állapítható meg, hozzájárulnak a tárgyak összetett anyagtörténetéhez.
Művészettörténeti kontextus és szimbolika
A leopárd központi helyet foglal el Benin királyi ikonográfiájában, melynek művészeti és politikai eredményei különösen a 15. és 17. század között értek el rendkívüli magasságokat. A híres Benin-bronzok rendkívül képzett fémmunkások által készültek, akik a királyi udvarhoz tartozó örökletes céheken belül dolgoztak. Bár bronznak nevezik ezeket a tárgyakat, gyakran ón- és rézötvözetekből öntötték.
Az Edo nép kulturális és szellemi hagyományaiban a leopárd a királyi hatalmat, az autoritást, a bátorságot, a katonai erőt és a királyság szellemi természetét szimbolizálta. Afrika vadvilágának egyik legfélelmetesebb ragadozójaként a leopárd szorosan összefonódott Benin Obájával, a királlyal, akinek pozíciója a politikai szuverenitást a szent és ősök hatalmával ötvözte.
Az Amerikai Művészeti Intézet (Art Institute of Chicago) interpretációjában The Oba: Leopard of the House (Ekpen N'Owa) című kiállítási kontextusában az Oba szentséges királyként és élő közvetítőként volt számon tartva az emberi világ és az ősök és istenek hatalmas birodalma között. Helyzete meghaladta az emberi létének hétköznapi korlátait, és egy olyan királysági hatalmat testesített meg, amelyben a szellemi hatalom és a világi erő egyesült.
A Benin-kortárs udvari nyelvben az Obát gyakran a „ház leopárdjaként” emlegették. Ez a megnevezés a szupremitás és a vadon uralma közötti szoros kapcsolatot fejezte ki. Ahogyan a leopárd az erő, furfang és félelem nélküliség révén uralta a természet világát, úgy gyakorolta az Oba a királyság politikai és szellemi rendjében a legfelső hatalmat.
A kapcsolat nem csupán szimbolikus volt. A brit Benini hódítás előtt élő leopárdokat a királyi palotában tartották, ezzel bemutatva az Oba képességét a vadon legveszélyesebb teremtményeinek irányítására. A leopárd-képeket szorosan összekapcsolták a király katonai hatalmával, megerősítve az ő szerepét a királyság védelmezőjeként és hadseregének főparancnokaként.
Ennek eredményeképpen a bronz és sárgaréz leopárd-ábrázolások a királyi hatalom jelentős kifejeződéseivé váltak. Ilyen szobrokat palotai környezetben helyeztek el, és díszet vagy részt vehettek a királyság és az ősök tiszteletét érintő rituálékban. A monumentális alak és a határozott kifejezés közvetítette az Oba méltóságát és szupernépi jogi igazolását.
Ezeknek a szobroknak a szimbolikus jelentőségét a tárgy anyaga is fokozta. Az ón- és sárgaréz-ötvözetek, mint az elefántcsont és a korall mellett, értékes anyagok voltak, amelyek a királyi udvarhoz kötődtek, és hagyományosan a király hatalma alá tartoztak.
A Benin udvari hagyományok szerint a fontos elemei az Oba seregélyeinek ékszerei (koral koronák, nyakékek, ruházatok és díszek) Olokunhoz, a vizek, a boldogulás és bőség istenéhez kapcsolódtak. Akoral, drágakövek, elefántcsont és brons bevonatosak voltak olyan anyagok, amelyek szellemi erőt sugalló minőségükkel a királyi hatalom szent jellegét erősítették.
Annak ellenére, hogy magas rangú személyiség volt, az Oba hatalmát a kíséretének ceremoniális támogatása is kifejezte, akik fizikailag is segítették őt a díszes öltözék súlyának cipelésében. Ez a rituális függés a királyság felelősségeire és terheire való nyilvános emlékeztetőként szolgált.
Ebben a komplex szimbolikus keretben a leopárd a királyi szuverenitás egyik leg közvetlenebb és legerőteljesebb vizuális megnyilvánulásává vált.
Stílus-elemzés
A jelenlegi leopárd-pár számos jellemző sajátosságot mutat, amelyek a Benin történelmi szobrászati hagyományaihoz köthetők. Hosszú testük, erős függőleges lábaik, gondosan kidolgozott fejeik és bonyolult felületi díszítésük egy olyan művészeti megközelítést tükröz, amely a természeti megfigyelést ötvözi az egyértelmű stilizáció és szimbolikus hangsúlyok tendenciájával. A testekre vonatkozó koncentrikus körmotívumok a természetes pettyezett szőrzetet egy kifinomult díszítő rendszerré alakítják át. Nem teljesen realizmusra törekedve, a szobrászok a leopárd lényegi tulajdonságait hangsúlyozták: fizikai erőt, éberséget, vad erőt és királyi nyugalmát.
A fej kifejező kezelése különösen figyelemre méltó. A nyitott száj, a határozottan definiált fogak, a mélyen kidolgozott arcvonások és a kiemelten bevágott bajuszpadok a kontrollált erő benyomását kelti. A fenevállankénti testek majdnem olyan architektonikus módon szerveződnek, hogy négy viszonylag egyenes és masszív láb támasztja alá őket, ami tovább fokozza monumentális megjelenésüket.
Bár páros formában gondolták őket, a két alak nem teljesen egyenlő. A farok helyzetében és a modellezésben mutatkozó egyéni eltérések a kiegészítő formák hangsúlyozását jelzik a szigorú ismétlés helyett. Együtt nézve erőteljes párbeszédet hoznak létre a mozgás és a mozdulatlanság, a szimmetria és az egyediség között.
A méret, a gazdag felület díszítettség és a kifejező szobrászati modellezés különösen impozáns jelenlétet kölcsönöz a párnak.
Állapot és történeti megfontolások
A felületeken nyilvánvaló öregedési tényezők, patináltság és korábbi javítások nyomai láthatók. Különösen érdekesek az úgynevezett kézzel végzett javítások, amelyek a értékes fémműtárgyak karbantartásának hagyományos módszereit tükrözhetik. A helyi mesterek által végzett javítások afrikai fémművészeti hagyományokban ismertek voltak, még a prekoloniális időszakokban is, és nem feltétlenül tekinthetők a tárgy funkciójának vagy jelentőségének romlását jelentősen befolyásolónak.
Történelmi összefüggésekben az egy fontos rituális vagy udvari tárgy javítása a társadalmi és szimbolikus életfolytonosságának jele lehetett a használati érték megszűnése helyett. Ennek ellenére a beavatkozások jelenléte önmagában nem állapítja meg a szobrok korát. Pontos dátumuk, öntési módszereik és restaurációs történetük megállapításához részletes technikai és anyagkutatás szükséges.
Művészettörténeti elismerés
Ez a lenyűgöző bronz leopárd-pár a Benin Királyság tartós művészeti és szimbolikus örökségének megkerülhetetlen példája. Erős testtartásuk, rendkívül stilizált anatómiájuk, jellegzetes körmotívumaik és kifejező arckifejezéseik révén a szobrok a szub-saharai Afrika egyik legfontosabb királyi művészeti hagyományának vizuális nyelvét idézik. Monumentális arányai és részletes felület-díszítettségük hangsúlyozza a művészi kézművesség, politikai szuverenitás és szellemi hatalom közeli kapcsolatát. Benin udvari művészetének történelmi kontextusában a leopárd távolabb állt az állat egyszerű ábrázolásától; testbe öntötte a királyi hatalom erejét, éberségét, katonai erejét és a szentség jogi megalapozottságát, mint királyi azonosság vizuális kifejeződését.
Bár a jelen pár pontos dátuma és a műhely hozzárendelése még nem tisztázott, a szobrok a Benin leopard-ábrázolások ikonográfiai hagyományában stabilan helyezkednek el.berk
Művészettörténeti referencia
A Chicago Művészeti Intézet, The Oba: Leopard of the House (Ekpen N'Owa).
Forrás: The Art Institute of Chicago
Néhány információ és fotó mesterséges intelligencia által generált, és ethnográfia, ásatás és művészettörténeti dokumentumok közreadott forrásokból származik. Az összes információ és fotó szerzői jog által védett.
Inv. No. CAB07313
TL-teszt nélkül eladva.
Catawiki szakértői virtuális felülvizsgálatot végeznek a beküldött információk, fényképek, származás és kísérő dokumentáció alapján. Egy hagyományos vagy ősi afrikai műtárgy aukciójára történő elfogadás nem jelenti a Catawiki által végzett önálló hitelesítést vagy minősítést, és nem jelenti azt sem, hogy a Catawiki szakértője fizikailag vagy tudományosan hitelesítette, patináit elemezte vagy keltezte az objektumot. A Mi Szabályzatunk és a Hagyományos Afrikai Művészet benyújtási irányelvei alapján az eladó felelős az objektum és az információk pontosságáért, jogszerűségéért, származásáért és hitelességéért.
Az eladó története
Wolfgang Jaenicke elköteleződése az afrikai művészet iránt nem a terepen vagy a piactéren kezdődött, hanem egy csendesebb, belsőbb térben—papírok, könyvek és az apja tulajdonában lévő tárgyak között. A Németország egykori gyarmatainak archívuma nem egyetlen történetet rendezett el; sokat sugallt. Elhívta a vizsgálódást a tisztelet helyett, és korán megtanította Jaenicke-nak, hogy a tárgyak soha nem némák. Bennük hordozzák az időt—a törés és a folytonosság ugyanabban a formában—és azt kérik, hogy olvassuk őket olyan gondosan, mint a szövegeket.
Több mint egynegyed évszázad óta Jaenicke gyűjtőként, kereskedőként és közvetítőként dolgozik, bár egyik kifejezés sem fogja teljesen megfogni a gyakorlata alakját. A régebben egy laza csoportosításban „Törzsi művészetként” emlegetett kategória soha nem tűnt számára lezárt vagy történeti kategóriának. Ehelyett ez élő hagyományok összessége, amelyek folyamatosan a jelennel alkudoznak. Akademiai képzése — etnológia, művészettörténet és összehasonlító jog — nyelvtant adott. A nyelvet magát máshol tanulta. Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkinában, Togóban és Ghánában a tudás lassan alakult ki, többszöri találkozások révén, amelyek kapcsolatokká fokoztak, és amelyekben a bizalom nem egyetlen lépésben, hanem évek alatt épült.
Mali lett e tapasztalat gravitációs közepe. 2002 és 2012 között Jaenicke Bamakoban és Séguban élt és dolgozott, ahol a Tribalartforum nevű galériát vezette a Niger folyóparton. A tér nem könnyű időrendi rendet követett. Szobrok és kerámiák megosztották a helységet a fényképezéssel, és Malick Sidibé művei—a 1970-es évek mali fiatalságának magabiztos és exuberáns képei—a régebbi rituális formák mellett lógtak. A hatás nem nosztalgikus volt, hanem tisztító: a múlt és a jelen nem kizárják egymást; egymást élesítják.
A 2012-es háború hirtelen véget vetett ennek a fejezetnek, ahogy a háborúk általában teszik. De a munka nem olvadt fel. Aguibou Kamaté-vel együtt Lomé-ba, a helyekhez közelebb, ahol sok tárgy ered, és ahol azok útjai tovább haladnak, újra összegyűltek. 2018 óta Berlin a térkép másik pontjává vált. A Galerie Wolfgang Jaenicke most a Charlottenburg kastély közelében működik, egy kis specialistákból álló csapat támogatásával. Fókuszában különösen a Nyugat-afrikai bronzok és terrakották állnak—föld és tűz formálta anyagok, és az emlékezet olyan formái, amelyek nem könnyen fordíthatók le.
Ami Jaenicke gyakorlatát megkülönbözteti, nem csupán földrajzi kiterjedése, hanem belső feszültsége. A terepmunkát a forráskutatással párosítja; a kereskedelmet úgy kezeli, mint a felelősséggel elválaszthatatlan részt. Múzeumokkal és tudományos kezdeményezésekkel együttműködve a keringést nem kivonásként, hanem befejezetlen etikai folyamatként fogalmazza meg. A cél nem a tárgyak világból való eltávolítása és lezárása, hanem olvashatóan tartása benne—hagyva, hogy tovább szólaljanak meg, még akkor is, ha beszédük feltételei megváltoznak.
------------
Galerie Wolfgang Jaenicke egy berlini székhelyű galéria Nyugat-afrikai szobrászat, bronzok, terrakották, maszkolás és kortárs afrikai művészet területére specializálódott. Vezetője Wolfgang Jaenicke, akinek munkája gyűjtést, kereskedelmet, forráskutatást, terepmunkát és archív dokumentációt ötvöz.
A galéria saját beszámolója szerint Jaenicke etnológiát, művészettörténetet és összehasonlító jogot tanult, és több mint húszöt évnyi afrikai művészettel kapcsolatos területen dolgozott. Tevékenységei Maliban, Kamerunban, Elefántcsontparton, Burkina Fasso-ban, Ghánában és Togóban végzett hosszú távú tevékenységen alapulnak. Ahelyett, hogy az afrikai művészetet lezárt történeti kategóriaként mutatná be, azt úgy írja le, mint élő közösségek által formált, változó történelmi kontextusokkal összetett kulturális hagyományt.
Különösen fontos szakasza pályafutásának Mali volt, ahol kb. 2002 és 2012 között Bamakoban és Séguban élt és dolgozott. Itt üzemeltette a Tribalartforum-ot, egy olyan galériát, amely a történelmi afrikai szobrászatot ötvözte kortárs afrikai fényképezéssel, beleértve Malick Sidibé műveit is. Mali politikai és katonai válsága 2012-ben lezárta ezt a tevékenységi periódust.
Később, Aguibou Kamaté-vel együtt Jaenicke Lomé-ból, Togótból folytatta a munkát, mielőtt Berlinben a Charlottenburg-kastély közelében galériás jelenlétet alapított. A galéria külön hangsúlyt fektet Nyugat-afrikai bronzokra, terrakottákra, Beninhez és Ife-hez kapcsolódó művekre, Nok-szobrászatra, Dogon művészetre, Baule szobrászatra, Senufo tárgyakra és Yoruba anyagokra.
Egynemű jellemzője Jaenicke közönségre vonatkozó álláspontjának, hogy ismét hangsúlyozza a forrásfeltárás átláthatóságát és a restitúcióról folytatott vitákat. Számos közzétett tárgyleírásban a galéria kifejezetten tárgyalja a kivitel dokumentációi, az UNESCO-konvenciók, a tulajdon- történetek és a tudósokkal és restitúciós kutatókkal folytatott kommunikáció körüli kérdéseket. Ezek a nyilatkozatok a kortárs vita szélesebb körére reflektálnak az afrikai kulturális örökség körforgásáról, jogi szempontjairól, gyűjtési történetéről és múzeumi beszerzési gyakorlatokról.
A galéria kiterjedt online archívumokat és katalógusokat tart fenn, amelyek százafrikai tárgyat dokumentálnak, ideértve Benin és Ife bronzait, Nok terrakottákat, Dogon szobrokat, Baule figurákat, Fon tárgyakat, Moba figurákat és más Nyugat-afrikai anyagokat.
A kutatók számára, akik az afrikai művészeti kereskedelem történetére kíváncsiak, Jaenicke a későbbi generációt képviseli a kereskedők között olyan figurákkal összehasonlítva, mint John J. Klejman. Míg Klejman a 1950-es–1970-es évek utáni New York-i piac tagja volt, Jaenicke munkáját a terep dokumentációval, forráskutatással, restitúciós vitákkal, digitális archívumokkal és a Nyugat-afrikai hálózatokkal és művészekkel való közvetlen elkötelezettség formálta.
Ez a szöveg AI információ alapján készült
Fordítás a Google Fordító általRészletek
Etnikai csoport / kultúra
Benin
Származási ország
Nigéria
Anyag
Bronz
Sold with stand
Nem
Állapot
Elfogadható állapotú
Mű címe
A bronze sculpture
Height
66 cm
Depth
88 cm
Súly
49,5 kg
Eredetiség
Eredeti/hivatalos
Eladó
NémetországEllenőrzött
protop
Rechtliche Informationen des Verkäufers
- Unternehmen:
- Jaenicke Njoya GmbH
- Repräsentant:
- Wolfgang Jaenicke
- Adresse:
- Jaenicke Njoya GmbH
Klausenerplatz 7
14059 Berlin
GERMANY - Telefonnummer:
- +493033951033
- Email:
- w.jaenicke@jaenicke-njoya.com
- USt-IdNr.:
- DE241193499
AGB
AGB des Verkäufers. Mit einem Gebot auf dieses Los akzeptieren Sie ebenfalls die AGB des Verkäufers.
Widerrufsbelehrung
- Frist: 14 Tage sowie gemäß den hier angegebenen Bedingungen
- Rücksendkosten: Käufer trägt die unmittelbaren Kosten der Rücksendung der Ware
- Vollständige Widerrufsbelehrung
