Újkőkor Kő harci balta - 15.5 cm






Mintegy 30 év tapasztalattal rendelkezik, online művészeti kutatócsoportokat moderált.
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 145553 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Ez a nyéllyukas neolitikus kő harci balta Kr. e. 2500–1900 körülről származik, és a zsinórdíszes kerámia kultúrájához kapcsolódik.
Leírás az eladótól
Őskori kőcsatabalta nyéllyukkal
Kultúra / Időszak: Késői neolitikum / Corded Ware kultúra
Dátum / Időszak: kb. 2500–1900 Kr.u.
Anyag: Kő
Méretek: 155 mm; nyéllyuk átmérője kb. 27 mm
Állapot: Jó állapotú
Nincs szállítás az Európai Unión kívülre. A kulturális javak kivitelére vonatkozó összetett szabályozások miatt ez a tárgy nem szállítható az EU-n kívülre. Kérjük, győződjön meg arról, hogy a licitálás megkezdése előtt van-e szállítási cím az európai Unión belül.
Eredetinformációk:
Tárgyregisztrációs azonosító: 978
A jelenlegi tulajdonos (S.N.J. S.) a baltát H.T.-től vette Emmenben, Hollandia.
A korábbi tulajdonos, H.T. Emmenből, közölte, hogy a tárgy 1990-es évek óta a gyűjteményében volt.
A korábbi tulajdonos szerint a tárgy korábban Hollandiában magángyűjteményben volt már 1990 előtt.
A korábbi tulajdonostól nem állt rendelkezésre további információ a tárgy korábbi tulajdonlástörténetéről.
Háttérinformációk:
Lyukas kő balták a késői neolitikumból Északon és Közép-Európában a jellegzetes tárgyak közé tartoznak, és különösen a Corded Ware kultúrhatárhoz köthetők. A Corded Ware közösségek Kr. e. 3. évezredében hatalmas területet foglaltak el Európában; Hollandiában és a szomszédos régiókban ezt a hagyományt a Single Grave kultúra képviseli. A nyéllyukas balták a régészeti hagyomány meghatározó elemei közé tartoznak.
Ez a tekintélyes példány 155 mm hosszú, gondosan formált, hosszúkás testű, kb. 27 mm átmérőjű lyukkal a nyélen. Eredetileg fából készült fogantyúra szerelték volna. Az elkészítés technikailag megterhelő volt: megfelelő követ kellett kiválasztani, ütögetéssel és csiszolással alakítani, majd hosszú kísérő fúrással és súrlódással perforálni. Ennek a tárgynak tehát jelentős munkaerő- és kőfeldolgozói ismeret állt a hátterében.
A hagyományos kifejezés, a „csatabalta” nem tekinthető bizonyítéknak arra, hogy minden példányt harcra használtak volna. A régészeti kutatások egy bonyolultabb szerepet mutatnak. A prehisztorikus balták használatát vizsgáló tanulmányok és baltadöngölők bemutatják, hogy legalább néhány példány valóban használták, úgy, hogy nyomokat találtak a fa, csont, föld és gyökerek anyagaival való érintkezés nyomai. Ugyanakkor az ezek gyakran bonyolult formái és viszonylag tompa élei megkülönböztetik sok baltát a hétköznapi faragó- és vágószerszámoktól.
Társadalmi jelentőségük különösen jól alátámasztott a temetkezési ásatásokról szóló kutatásokkal. Egy 1 161 Corded Ware sírjának nagy léptékű vizsgálatakor a balták a temetkezésekben nagyon strukturált helyeken fordultak elő: a 405 feljegyzett baltából 322 a sír déli vagy délnyugati részében volt szándékosan elhelyezve. A balták, mint fegyverek is, szorosan összefonódtak a Corded Ware- társadalmak férfi temetkezési hagyományaival. Ez a formális elhelyezés azt jelzi, hogy nem csupán egyszerű hasznosságként szolgáltak, hanem tágabb jelentéseket hordoznak.
A jelenlegi régészeti kutatások ennek megfelelően sok neolitikum baltát társadalmi értékű tárgyként értelmeznek, amely identitáshoz, presztízshez és státuszhoz kapcsolódik, miközben elismerik az egyes példányok között fennálló funkcionális sokféleséget. A sírokban történő megjelenésük, kő- és mészkő- vagy agyagból készült kis másolataik megjelenése a szimbolikus jelentőségüket tovább erősíti.
Kr. e. a késői 3. évezredre datálható e balták olyan időszakba tartoznak, amikor a gondosan készített kőfegyverek gyakorlati funkciót ötvöztek erőteljes társadalmi jelentéssel. Ennek megfelelően nem csupán eszközként vagy fegyverként értelmezendőek, hanem olyan tárgytípus, amely a késői neolitikus társadalom identitását és státuszát is közvetíthette. Távolról sem csupán technikai eszközként szolgáltak; közvetlen kapcsolódást alkotnak a prehisztorikus Európa technológiai készségeihez, társadalmi szerkezeteihez és temetkezési hagyományaihoz.
Őskori kőcsatabalta nyéllyukkal
Kultúra / Időszak: Késői neolitikum / Corded Ware kultúra
Dátum / Időszak: kb. 2500–1900 Kr.u.
Anyag: Kő
Méretek: 155 mm; nyéllyuk átmérője kb. 27 mm
Állapot: Jó állapotú
Nincs szállítás az Európai Unión kívülre. A kulturális javak kivitelére vonatkozó összetett szabályozások miatt ez a tárgy nem szállítható az EU-n kívülre. Kérjük, győződjön meg arról, hogy a licitálás megkezdése előtt van-e szállítási cím az európai Unión belül.
Eredetinformációk:
Tárgyregisztrációs azonosító: 978
A jelenlegi tulajdonos (S.N.J. S.) a baltát H.T.-től vette Emmenben, Hollandia.
A korábbi tulajdonos, H.T. Emmenből, közölte, hogy a tárgy 1990-es évek óta a gyűjteményében volt.
A korábbi tulajdonos szerint a tárgy korábban Hollandiában magángyűjteményben volt már 1990 előtt.
A korábbi tulajdonostól nem állt rendelkezésre további információ a tárgy korábbi tulajdonlástörténetéről.
Háttérinformációk:
Lyukas kő balták a késői neolitikumból Északon és Közép-Európában a jellegzetes tárgyak közé tartoznak, és különösen a Corded Ware kultúrhatárhoz köthetők. A Corded Ware közösségek Kr. e. 3. évezredében hatalmas területet foglaltak el Európában; Hollandiában és a szomszédos régiókban ezt a hagyományt a Single Grave kultúra képviseli. A nyéllyukas balták a régészeti hagyomány meghatározó elemei közé tartoznak.
Ez a tekintélyes példány 155 mm hosszú, gondosan formált, hosszúkás testű, kb. 27 mm átmérőjű lyukkal a nyélen. Eredetileg fából készült fogantyúra szerelték volna. Az elkészítés technikailag megterhelő volt: megfelelő követ kellett kiválasztani, ütögetéssel és csiszolással alakítani, majd hosszú kísérő fúrással és súrlódással perforálni. Ennek a tárgynak tehát jelentős munkaerő- és kőfeldolgozói ismeret állt a hátterében.
A hagyományos kifejezés, a „csatabalta” nem tekinthető bizonyítéknak arra, hogy minden példányt harcra használtak volna. A régészeti kutatások egy bonyolultabb szerepet mutatnak. A prehisztorikus balták használatát vizsgáló tanulmányok és baltadöngölők bemutatják, hogy legalább néhány példány valóban használták, úgy, hogy nyomokat találtak a fa, csont, föld és gyökerek anyagaival való érintkezés nyomai. Ugyanakkor az ezek gyakran bonyolult formái és viszonylag tompa élei megkülönböztetik sok baltát a hétköznapi faragó- és vágószerszámoktól.
Társadalmi jelentőségük különösen jól alátámasztott a temetkezési ásatásokról szóló kutatásokkal. Egy 1 161 Corded Ware sírjának nagy léptékű vizsgálatakor a balták a temetkezésekben nagyon strukturált helyeken fordultak elő: a 405 feljegyzett baltából 322 a sír déli vagy délnyugati részében volt szándékosan elhelyezve. A balták, mint fegyverek is, szorosan összefonódtak a Corded Ware- társadalmak férfi temetkezési hagyományaival. Ez a formális elhelyezés azt jelzi, hogy nem csupán egyszerű hasznosságként szolgáltak, hanem tágabb jelentéseket hordoznak.
A jelenlegi régészeti kutatások ennek megfelelően sok neolitikum baltát társadalmi értékű tárgyként értelmeznek, amely identitáshoz, presztízshez és státuszhoz kapcsolódik, miközben elismerik az egyes példányok között fennálló funkcionális sokféleséget. A sírokban történő megjelenésük, kő- és mészkő- vagy agyagból készült kis másolataik megjelenése a szimbolikus jelentőségüket tovább erősíti.
Kr. e. a késői 3. évezredre datálható e balták olyan időszakba tartoznak, amikor a gondosan készített kőfegyverek gyakorlati funkciót ötvöztek erőteljes társadalmi jelentéssel. Ennek megfelelően nem csupán eszközként vagy fegyverként értelmezendőek, hanem olyan tárgytípus, amely a késői neolitikus társadalom identitását és státuszát is közvetíthette. Távolról sem csupán technikai eszközként szolgáltak; közvetlen kapcsolódást alkotnak a prehisztorikus Európa technológiai készségeihez, társadalmi szerkezeteihez és temetkezési hagyományaihoz.
