Francien Krieg - Metus mortis

A munka brüsszeli lenvászonra van festve, és alumínium rudakra van feszítve; Hollandia területén futárszolgálattal küldhető vagy személyesen átvehető, de mivel a mű olyan nagy, tekercsben is postázható a csöves szállításban, a kiplatyezés nélküli hátoldali feszítőkeret nélkül Hollandia határain kívül.

Ez nem hősi harc.
Ez egy beszélgetés.

Ez alatt a self-portréban szemben állok azzal, ami egész életemben foglalkoztat: a halállal. Nem mint teatralizált ellenséggel, hanem mint egy csendes jelenléttel, amely mindig mellettem áll. A koponya nem fenyegető. Szinte semlegesnek tűnik. A kezemben lévő fegyver nem hatalomkimutatás, hanem kétely. Mintha azt kérdezném: meg kell harcolnom? Küzdenem kell? Vagy meg kell tanulnom nézni?

Naponta gondolkodom az elmúláson. Valaminek az elkerülhetetlen végén, ami olyan intenzíven szép lehet. Néha ez kegyetlennek tűnik. Mintha elhagynál egy ünnepet, miközben a zene még szól. Ebben a munkában ezt a feszültséget vizsgálom. A meztelen testem sebezhetősége a kopár, elkerülhetetlen csontváz- rendszere ellen. A hús a szerkezettel szemben. A meleg a ürességgel szemben.

A pisztoly nem erőszakra hív, hanem az irányítás szimbóluma. Az emberi illúzió, hogy eldönthetünk valamit, ami végül nagyobb, mint mi magunk. Miközben célzok, érzem, hogy ez értelmetlen is. A halál nem hagyja magát megfélemlíteni. Ott áll nyugodtan. Türelemmel.

Ez a festmény a belső párbeszédemről szól. A félelemről, az ellenállásról, a kíváncsiságról, és talán még a rajongásról is. Az a felismerés, hogy öregedés azt jelenti, hogy a köztem és azzal a koponyával közti távolság egyre kisebb lesz. De arról is szól, vajon valaha megtanulhatok-e mellette állni anélkül, hogy céloznák.

Talán ez nem fenyegetés.
Talán ez egy nézésre való gyakorlat.

A Precious Bodies sorozat számomra személyes és különleges feltérképezése az emberi test szépségének és sebezhetőségének. Ebben a sorozatban olyan témákat kutatok, mint az öregedés és az elmúlás, és megpróbálom megmutatni, hogyan rejtőzik az erő a sebezhetőségben. Rétegzett festési technikákkal igyekszem a bőrt és textúrát életre kelteni, és célom, hogy a nézőben egy reflexió pillanatát ébresszem.

Hálás vagyok, hogy ez a sorozat az utóbbi években elismerést kapott és neves galériákban, múzeumokban volt kiállítva. Emellett megjelent egy könyv a Precious Bodiesről, amely bemutatja mind a műveket, mind a szemléletemet. Különleges, hogy a sorozat párbeszédeket indít arról, hogyan nézünk magunkra és másokra, és hogyan érdemli helyét az öregedés a művészetben.

Akik értékelik ezeket a műveket, azoknak ez lehetőséget ad arra, hogy a sorozat egy darabját a saját otthonukba vigyék. Remélem, a munka nemcsak vizuálisan szól hozzám, hanem érzelmi hangot is megüt.

Mindig magas minőségű anyagokkal dolgozom, hogy munkáim tartósságát és életerősségét garantáljam. Olajfestéssel, professzionális minőségű vásznon vagy kiváló paneleken dolgozom, amelyek híresek tartósságukról és sima textúrájukról, ami finom részleteket biztosít. Csak professzionális olajfestéket használok, pigmentben gazdagot, amely mély, fényes színeket ad, és amelyek intenzitásukat az idő folyamán megőrzik. A legjobb anyagokba fektetve gondoskodom arról, hogy minden munka évtizedekig megőrizze intenzitását és minőségét, hogy a gyűjtők a művészeti alkotásból a lehető legtöbbet élvezhessék.

Ez a művű egy kérére a falra helyezhető egy egyszerű, de elegáns bakládba (floating frame). A baklád hozzáad egy finom, modern befejezést, amely kiegészíti a képet anélkül, hogy elnyomná. Ez a kerettípus kis rést hagy a festmény és a keret között, így láthatóan úgy tűnik, mintha a munka lebegne, és gyönyörű módon kiemeli. Ez egy minimalista megközelítés, amely biztosítja, hogy a mű azonnal felakasztható legyen és élvezhető legyen.