Suzanne Valadon (1865-1938) - Woman






Mesterképzés korai reneszánsz olasz festészetből, gyakornokság a Sotheby’s-nél és 15 év tapasztalat.
| 5 600 € | ||
|---|---|---|
| 5 100 € | ||
| 2 400 € | ||
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 123327 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Suzanne Valadon 1905-ös dátumú sanguine rajza a papíron, kézzel aláírva, kifejezetten keretben.
Leírás az eladótól
Suzanne Valadon (Bessines-sur-Gartempe, Haute-Vienne, 1865. szeptember 23. – Párizs, 1938. április 7.).
"Nők".
Szangvinikus papíron.
26 x 29 cm (kerettel együtt 39,5 x 42,5 cm).
Aláírva és dátumozva a jobb alsó sarokban: "Suzanne Valadon. 1905." A hátoldalon egy korábbi gyűjteményből származó címkével.
Jó állapotban van.
Származás: Magángyűjtemény, Luxemburg.
Dokumentáció: Gilbert Petrides által 1999. május 17-én kiállított, 26 546. számú tanúsítvány.
Publikáció: Millon et associés, Art Moderne 2014.04.26., Párizs. 50. tétel.
Leírás:
Valadon rajztudása különösen fényesen ragyogott pályája korai szakaszában, a szecesszió csúcspontján. Kapcsolatban Henri de Toulouse-Lautrec-kel, aki nagy barátja és szeretője is volt, és aki néhány remekművében („La Buveuse”, 1889, Musée Toulouse-Lautrec) képviselte őt, a művész felfedezte a rajzban rejlő kifejező lehetőségeket, amelyeket már első, gyermekkora óta szinte kényszeresen készített vázlatain is megérezett. Valójában figyelemre méltó kontraszt tátong a vizsgált mű és egy majdnem egy évtizeddel korábbi, 1896-os szangvinikus alkotás (1. ábra) között, ahol a vonal még mindig homogén és merev. A vizsgált műben azonban egy már mesteri művész fejlődése nyilvánvaló a rajz könnyedségében, rendkívül finom kifejezőkészségében és az alak nagyon melankolikus kecsességében. A vonal továbbra is központi szerepet játszik, de élő, változó elemmé vált, intenzívebbé vagy kevésbé erőteljessé válik a fény és a térfogat visszaverésében, sőt egy alak szinte észrevehetetlen mozgásának visszaverésében is, amely mozdulatlansága ellenére is él. Maga a vonal eleganciája, legyen szó akár egy cipő ábrázolásáról, akár egy meztelen test finom izomzatáról (2. ábra), Valadon munkásságának egyik kulcsfontosságú jellemzője lesz.
Ez a szangvinikus, 1905-ös keltezésű rajz Valadon életének egy különösen termékeny időszakából származik. Miután 1896-ban feleségül ment Paul Mousishoz, egy gazdag és befolyásos férfihoz, a művész először tudott saját művészi karrierjére koncentrálni, és hamarosan elkezdte kiállítani és értékesíteni műveit, jelentős kritikai sikert elérve. Valadon mindig a körülötte lévő világot ábrázolta, és ezt a saját szemszögéből tette, szándékosan eltávolodva a művészettörténet hagyományaiban gyökerező női alak idealizációjától. Így ezen a rajzon pillanatképet ábrázol az ezekben az években élvezett kényelmes polgári életéről: egy egyszerű eleganciával öltözött nő egy faragott lábú, kárpitozott háttámlájú karosszékben heverészik. Némán, távoli tekintettel, lazán keresztbe teszi a lábát, és egy bevetetlen ágyat magában foglaló háttér előtt jelenik meg. Valadon alakjai sohasem pusztán testek, hanem egy adott kontextusba merült karakterek; mint ilyenek, a művész mély környezetbe helyezi őket, tárgyakkal vagy különböző elemekkel, amelyek egy adott teret alkotnak. Ugyanez történik egy sokkal későbbi, 1922-ben festett portrén is (3. ábra): a művész az előtérben ábrázolja modelljét, amint kényelmesen ül, ölében a macskájával, de a teret perspektívában kiterjeszti, és bepillantást enged az intimitásba: egy régi fiókos szekrény, egy baba, növénycserepek. Ezek a tárgyak, akárcsak a műtermi rajzon látható ágy, önmagukban is fontossá válnak, és egy adott környezetbe helyezik az alakot; teljesen modern módon Valadon az életet ábrázolja, elmeséli, nem pedig kitalálja vagy helyettesíti. Egy másik, szintén 1922-es portrén ismét ugyanazt az eszközt találjuk (4. ábra): bár a festő egy nyomtatott terítőt helyez az alak mögé, a bal oldalon megnyitja a teret, és egy megrövidített kis asztalt, egy virágvázát és egy tapétával borított fal hátterét mutatja be. Az alak mindig egy térben lakik, és Valadon arra hív minket, hogy fedezzük fel, rekonstruáljuk azt az egyedi részleteken keresztül, amelyek formát és személyiséget adnak neki.
Párhuzamok:
1. ábra: Suzanne Valadon. Idős nő és aktlány, 1896. Vérben úszó, 33,5 x 25,2 cm. Centre Pompidou, Párizs, ltsz. AM 1354 D.
2. ábra Suzanne Valadon. Ágyon ülő akt nő. Véres, 31 x 23,6 cm. Clevelandi Művészeti Múzeum, ltsz. 1953.574.
3. kép Suzanne Valadon. Lily Walton portréja, 1922. Olaj, vászon, 100 x 81 cm. Musée des Beaux-Arts de Limoges.
4. kép Suzanne Valadon. Madame Lévy portréja, 1922. Olaj, vászon, 92 x 73 cm. Musée des Beaux-Arts de Cambrai.
Az eladó története
Suzanne Valadon (Bessines-sur-Gartempe, Haute-Vienne, 1865. szeptember 23. – Párizs, 1938. április 7.).
"Nők".
Szangvinikus papíron.
26 x 29 cm (kerettel együtt 39,5 x 42,5 cm).
Aláírva és dátumozva a jobb alsó sarokban: "Suzanne Valadon. 1905." A hátoldalon egy korábbi gyűjteményből származó címkével.
Jó állapotban van.
Származás: Magángyűjtemény, Luxemburg.
Dokumentáció: Gilbert Petrides által 1999. május 17-én kiállított, 26 546. számú tanúsítvány.
Publikáció: Millon et associés, Art Moderne 2014.04.26., Párizs. 50. tétel.
Leírás:
Valadon rajztudása különösen fényesen ragyogott pályája korai szakaszában, a szecesszió csúcspontján. Kapcsolatban Henri de Toulouse-Lautrec-kel, aki nagy barátja és szeretője is volt, és aki néhány remekművében („La Buveuse”, 1889, Musée Toulouse-Lautrec) képviselte őt, a művész felfedezte a rajzban rejlő kifejező lehetőségeket, amelyeket már első, gyermekkora óta szinte kényszeresen készített vázlatain is megérezett. Valójában figyelemre méltó kontraszt tátong a vizsgált mű és egy majdnem egy évtizeddel korábbi, 1896-os szangvinikus alkotás (1. ábra) között, ahol a vonal még mindig homogén és merev. A vizsgált műben azonban egy már mesteri művész fejlődése nyilvánvaló a rajz könnyedségében, rendkívül finom kifejezőkészségében és az alak nagyon melankolikus kecsességében. A vonal továbbra is központi szerepet játszik, de élő, változó elemmé vált, intenzívebbé vagy kevésbé erőteljessé válik a fény és a térfogat visszaverésében, sőt egy alak szinte észrevehetetlen mozgásának visszaverésében is, amely mozdulatlansága ellenére is él. Maga a vonal eleganciája, legyen szó akár egy cipő ábrázolásáról, akár egy meztelen test finom izomzatáról (2. ábra), Valadon munkásságának egyik kulcsfontosságú jellemzője lesz.
Ez a szangvinikus, 1905-ös keltezésű rajz Valadon életének egy különösen termékeny időszakából származik. Miután 1896-ban feleségül ment Paul Mousishoz, egy gazdag és befolyásos férfihoz, a művész először tudott saját művészi karrierjére koncentrálni, és hamarosan elkezdte kiállítani és értékesíteni műveit, jelentős kritikai sikert elérve. Valadon mindig a körülötte lévő világot ábrázolta, és ezt a saját szemszögéből tette, szándékosan eltávolodva a művészettörténet hagyományaiban gyökerező női alak idealizációjától. Így ezen a rajzon pillanatképet ábrázol az ezekben az években élvezett kényelmes polgári életéről: egy egyszerű eleganciával öltözött nő egy faragott lábú, kárpitozott háttámlájú karosszékben heverészik. Némán, távoli tekintettel, lazán keresztbe teszi a lábát, és egy bevetetlen ágyat magában foglaló háttér előtt jelenik meg. Valadon alakjai sohasem pusztán testek, hanem egy adott kontextusba merült karakterek; mint ilyenek, a művész mély környezetbe helyezi őket, tárgyakkal vagy különböző elemekkel, amelyek egy adott teret alkotnak. Ugyanez történik egy sokkal későbbi, 1922-ben festett portrén is (3. ábra): a művész az előtérben ábrázolja modelljét, amint kényelmesen ül, ölében a macskájával, de a teret perspektívában kiterjeszti, és bepillantást enged az intimitásba: egy régi fiókos szekrény, egy baba, növénycserepek. Ezek a tárgyak, akárcsak a műtermi rajzon látható ágy, önmagukban is fontossá válnak, és egy adott környezetbe helyezik az alakot; teljesen modern módon Valadon az életet ábrázolja, elmeséli, nem pedig kitalálja vagy helyettesíti. Egy másik, szintén 1922-es portrén ismét ugyanazt az eszközt találjuk (4. ábra): bár a festő egy nyomtatott terítőt helyez az alak mögé, a bal oldalon megnyitja a teret, és egy megrövidített kis asztalt, egy virágvázát és egy tapétával borított fal hátterét mutatja be. Az alak mindig egy térben lakik, és Valadon arra hív minket, hogy fedezzük fel, rekonstruáljuk azt az egyedi részleteken keresztül, amelyek formát és személyiséget adnak neki.
Párhuzamok:
1. ábra: Suzanne Valadon. Idős nő és aktlány, 1896. Vérben úszó, 33,5 x 25,2 cm. Centre Pompidou, Párizs, ltsz. AM 1354 D.
2. ábra Suzanne Valadon. Ágyon ülő akt nő. Véres, 31 x 23,6 cm. Clevelandi Művészeti Múzeum, ltsz. 1953.574.
3. kép Suzanne Valadon. Lily Walton portréja, 1922. Olaj, vászon, 100 x 81 cm. Musée des Beaux-Arts de Limoges.
4. kép Suzanne Valadon. Madame Lévy portréja, 1922. Olaj, vászon, 92 x 73 cm. Musée des Beaux-Arts de Cambrai.
