Stefano Nurra - Side-swinging






Film- és vizuális művészetek mesterfokozata; tapasztalt kurátor, író és kutató.
| 55 € | ||
|---|---|---|
| 50 € | ||
| 45 € | ||
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 122630 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Side-swinging Stefano Nurra műve, 2025, akrilfestés gipszel a vásznon, limitált kiadás 1/1, 30 x 30 cm, kézzel aláírt, Olaszország, modern stílus, kiváló állapot, popkultúra téma.
Leírás az eladótól
A mű két teniszpályát mutat be, amelyek a kompozíció felső és alsó részén helyezkednek el, mint lebegő zöld szigetek egy erősen anyagszerű fekete felületen. A pályák területeit különböző zöld árnyalatokkal festett, szabálytalan szegélyek határolják, amelyek a művész vastag és gesztusos festését tárják fel.
A felső félben egy miniatűr figura van megörökítve, amint éppen ütni készül a labdát, ezzel feszültséget és dinamizmust sugallva. Az alsó részen egy második játékos, akit határozottabb vonalakkal ábrázoltak, várakozik vagy válaszol az ütésre, létrehozva egy lassabb, de intenzív narratívát, amely a két zöld felület közötti fizikai távolságban él.
A vászon közepén megjelenik egy anyagias fehér elem, egyfajta függőleges vízszintes sáv, amely küszöb vagy vizuális elválasztó szerepét tölti be. Jelenléte, sűrű és tökéletlen, egy szünetet hoz létre, amely a játékot a távolság, az ellentét és a párbeszéd metaforájává alakítja.
A grafikus vonalak precizitása és a sötét háttér durvasága közötti kontraszt egyensúlyt teremt az ellenőrzés és az energia, a sportos fegyelem és a festői impulzus között. A mű így olvasható, mint egy reflexió a két jelenlét közötti, valódi vagy szimbolikus, összehasonlításról, amelyek ugyanazt a teret osztják meg, de soha nem lakják teljesen.
A mű két teniszpályát mutat be, amelyek a kompozíció felső és alsó részén helyezkednek el, mint lebegő zöld szigetek egy erősen anyagszerű fekete felületen. A pályák területeit különböző zöld árnyalatokkal festett, szabálytalan szegélyek határolják, amelyek a művész vastag és gesztusos festését tárják fel.
A felső félben egy miniatűr figura van megörökítve, amint éppen ütni készül a labdát, ezzel feszültséget és dinamizmust sugallva. Az alsó részen egy második játékos, akit határozottabb vonalakkal ábrázoltak, várakozik vagy válaszol az ütésre, létrehozva egy lassabb, de intenzív narratívát, amely a két zöld felület közötti fizikai távolságban él.
A vászon közepén megjelenik egy anyagias fehér elem, egyfajta függőleges vízszintes sáv, amely küszöb vagy vizuális elválasztó szerepét tölti be. Jelenléte, sűrű és tökéletlen, egy szünetet hoz létre, amely a játékot a távolság, az ellentét és a párbeszéd metaforájává alakítja.
A grafikus vonalak precizitása és a sötét háttér durvasága közötti kontraszt egyensúlyt teremt az ellenőrzés és az energia, a sportos fegyelem és a festői impulzus között. A mű így olvasható, mint egy reflexió a két jelenlét közötti, valódi vagy szimbolikus, összehasonlításról, amelyek ugyanazt a teret osztják meg, de soha nem lakják teljesen.
