Sylvain BARBEROT - Skull#1

Epoxi gyantából készült emberi koponya másolata, amelyet egy puha fehér elasztomerrel vonnak be, szemét 24 karátos aranylemez tölti ki természetes aranyleveles palásttal. A koponya egy olyan fém alkatrészhez van rögzítve, amely lehetővé teszi a falhoz való felrögzítést.

Itt és ezekben a művekben, ha az idő a koponya időtlen, mozdíthatatlan és merev használatának köszönhetően megmerevedik, a koponya borítója pedig úgy tűnik, mintha megállás nélkül folyna.
Az időfázisok összecsapnak, és a halálról kialakított sötétség a kerámiához hasonló fényű anyag ragyogása alatt hajlik.
Ez az anyag veri vissza a fényt, ugyanúgy, mint a finom aranyozott levél, amely az órán túli homályt hordozza az objektum számára.

Egy művészeti alkotás lényegéből fakadóan egy hiúság. Kifejezi a művész vágyát, hogy önmagát tárggyá tegye, hogy túlélje az időt, és válaszoljon a művész demiurgosz eszméjének hiúságára. A memória nem megmerevedett, jövőre van kilátása, soha nem gyökerezik az örökkévalóságban. Eltűnése az egyetlen kiút.

Nemzetközi művész, akinek munkája a memória és a feledés közötti dichotómiára épül. A memória számomra az a nélkülözhetetlen elem, amely összeköti testünket a világgal. Azonban, miközben kultúránk igyekszik a történelmet megmunkálni a kőbe, én azon fáradozom, hogy gátoljam, dekonstruáljam, sőt ki is töröljem saját memóriámat. A feledés gyakorlata hatalmas vállalkozás… A test csak ennek a memóriának a támasza, amelytől függ, sőt szükségszerű is. Megszövi, formálja és át is alakítja. És ha az anamnézis görög eredetű szóként a visszatérő emléket jelenti, én ezt üldözöm, hogy könnyebben megváljak tőle.