Szobor, Heiliger/Apostel - 21.3 cm - Fa

Őskori faragott fa-szobor „Szent/Aposztol”

I. Tárgyazonosítás és kormeghatározás
Megnevezés: Szabadon álló, ugyanakkor hátul mélyen kiásott (kifejtett) faragott szobor. Feltételezett ábrázolása egy szentről, apostolról vagy vértanúról a szentek vagy bibliai figurák köréből.

Kormeghatározás (becslés): Körülbelül 1600–1750 (előfordulhat, hogy a darab sokkal öregebb, és későgótikus/kor reneszánszból származik; néhány jel utal a haj formájára a gótikára, a ruhaszövet redőzése a kezdeti reneszánszra. Biztonság kedvéért a darabot 1600–1750-re datáljuk, de a karbantartási állapot alapján nehéz pontosan megmondani, hány éves is igazából.

Proveniencia: Valószínűleg közép-európai műhelyből származik (német nyelvterület, Böhmen, Flandria vagyÉszak-Franciaország).

Méretek (kb.): 21,3 cm. A méret a figurát kisplasztikának vagy relikviáciafának minősíti, amelyet egy házoltárban, ajtó (karmal) oltárnál vagy áhítatos zugban helyeztek el.

II. Ikonográfia és stílusjegyek
Testtartás: A figura felegyenesedve áll, inkább frontális, kissé statikus tartásban, amelyet azonban egy éles súlyelosztás (kontraposta kezdeményezése) és a mozgó redőzöttség éltet meg. A kezek nyitottak és kissé előre nyújtottak, ami egy személyes attribútumot tart kezében jelezhet (ez ma elveszett), amely a szent azonosítását felfedné.

Öltözet: A Szent egy köpennyel visel egy egyszerű tunikát. A köpennyel borított redőzése mélyen bevágott és plasztikus, jellegzetes későgótikusig/hajnal-reneszánsz stílusú: mindsek az egyesített, éles függőleges redőzések a gótikára, mind a kerekebb, folyósabb csöves redők a kezdeti reneszánszra jellemzőek. E fajta drapéria segít a testnek tér- és mozgást kölcsönözni anélkül, hogy az anatómiát idealizálná. A tunika melletti finoman kidolgozott redők is időtípusúak.

III. Állapot és vizsgálatok (eredetiség, patina, hiányosságok)
Edényzet (Polihrómia): A kezdeti felület napjainkra szinte teljesen elveszett vagy szándékosan lekaparták. Csak minimális nyomai találhatók a mély faragási nyomokban (például a mellkason maradványok piros pigmentből, lásd IMG_6924.jpg), amely megerősíti az eredeti polichromia létezését. A figura ma natúr fa szobor formájában látható.

Felszínkezelés: a jelenleg látható mély sötét fa szín rendkívül régi, mélyen behatolt történeti bevonó vagy lakk kombinációja, amit évszázadokon át kialakult védő patina kísér. Ezt a felületet az kor élt jegyzője.

Hátsó oldal (kicsapolás): A hátulsó rész minimálisan ki van vájtva. Gótika késői és reneszánsz elején ez arra szolgált, hogy minimalizálja a fa „munkálását” és a repedésképződést megelőzze, valamint hogy csökkentse a súlyt. A kiemelés durva és kézműves.

Biológiai kár/magyar bélgyík: Elülső és hátsó oldal egyaránt jelentős, masszív nyomokat mutat az öregebb fakéreg-féreg tevékenységről (fészekcsatornák és kijárólyukak, lásd IMG_6945.jpg). Aktív féregaktivitás nem zárható ki, és szükség lehet szakmai vizsgálatra és kezelésre a további anyagveszteség megelőzése érdekében.

Másodlagos jelölések: Az figurális alsó részén, a lábán vagy talpán ismeretlen, régi tus vagy grafit (például „T.Q” vagy „70”, lásd IMG_6930.jpg) szövéseket lehet olvasni. Ezek lehetnek leltári számok, műhelyjelek vagy későbbi gyűjtői jelzések, és további vizsgálatot igényelnek.

Hiányosságok/veszteségek: Jelentős törések és hiányok vannak, különösen a kinyújtott részeken, karokon, a ruházat alsó szegélyén és a redők szélén. Ezek a hiányok az elhasználódás és kor korából adódnak.

Bár a polichrome eredeti megjelenés nagyrészt hiányzik (a mellkasnál piros jelzés látható), és a figura érintetlen, natúrfa állapotban, mély öregedési patinával bír, ezek a jegyek együtt a masszív farontófa károkkal a hátsó oldalon hangsúlyozzák az autentikusságát és hosszú történetét. A tárgy történelmi jelentőségű, kifejezetten korai újkori szakrális plasztika gyűjtemény-szempontból igen érdekfeszítő példány.