Cserép - 17. század - erdélyi

Ezek a négyzetes csempék geometriai osztásokkal nagyon jellemzőek Erdélyre, különösen a szász területre. Áttörést jelentenek a késő gótikus stílusból a reneszánsz felé.
- Anyag: A vöröses-narancsos agyag a helyi szeiztó iszaptalján található leendõ folyóparti agyagra jellemző.
- Dátum: A relief egyszerűségének és a geometrikus elrendezésnek köszönhetően valószínűleg a 17. század vége vagy a 18. század eleje felé keltezhető.
Geometriai- virágos hibrid motívumok mintái:
- X keret ( Szt. András keresztje): Az arcot egy kiemelt "X" osztja ketté, így négy háromszög alakú rekesz keletkezik. Ez a szerkezeti elrendezés a 16–17. században rendkívül népszerű volt, mert szimmetrikus mintákat tett lehetővé.
- Az Élet Fája / Stilizált liliomok: A négy háromszög mindegyikében található egy stilizált növény- vagy virágmotívum (valószínűleg liliom vagy leegyszerűsített „Élet Fája”). Ez egy klasszikus „mindenhol” minta, amely akkor néz ki jól, ha több csempe sorba van téve.
- Faránd őrlő szél: Ugyanazt a fűrészfog-szerű vagy „ farkas-fog” él (colți de lup) oszélhatást osztja meg az előző csempével, ami arra utal, hogy ugyanabból a régióból származhatnak, vagy akár ugyanabból a műhelyből is.
A Csempe hátoldala (A cupa)
Az utolsó kép különösen érdekes a történészek számára:
Kémény- és koromnyomok: A sötét, feketére égett belső felület mutatja, hogy ez a csempe évtizedeken át közvetlenül a hőforrás mellett ült (vagy évszázadokon át).
Ujjlenyomatok: Ezek a körkörös, mélyedések valószínűleg a fazekas ujjnyomatai, akik a nedves agyagot a formába nyomkodták.
Szerkezet: Ezek a csempék nem laposak voltak; dobozszerűek. A hátoldali „dobozzá” (cupa) segített létrehozni egy légzsebet, amely hosszú ideig tartotta és radiáltotta a hőt, még akkor is, amikor a tűz már kialudt a konyhában.