Padlócsempe - 17. század - erdélyi

Ezek a négyzet alakú csempék geometriai tagolással nagyon jellemzők Erdélyre, különösen a Szász területére. A késő gótikából a reneszánsz felé tartó átmenetet képviselik.

Anyag: A vöröses-narancs színű agyag a helyi hordalékkal jellemző, amely a román bejáratnál található lankák egész területén előfordul.

Datálás: A relief egyszerűségének és a geometriai elrendezésnek a alapján valószínűleg a 17. század végére vagy a 18. század elejére datálható.

Íme, egy bontás arról, mit mutatnak ezek a konkrét csempék:
1. A kétszeresen fejsze Sas (Imperiális Motívum)
Ez a Bizánci Birodalom jelképe, később pedig aorosz Birodalom és az Osztrák (Habsburg) Birodalom által átvették. A román fejedelemségekben gyakran használták a Cantacuzino és a Mavrocordat családok.
Látva ezt egy kályhacsempén, arra utal, hogy a tulajdonosa a társadalom magasabb rétegéhez tartozott—talán egy helyi bojáro (nemes) vagy egy magas rangú clérus. A hatalmat és a védelmet jelképezi.
2. A Geometriai "X" és Rozetták
A Rozetta: a sarkokban apró, kerek virágformákat láthatsz (rozetták). Ez az egyik legrégebbi díszítő motívum a régióban, a pre-keresztény időktől visszanyúlva, a nap szimbóluma.
Népies hatás: Az "X"-es elrendezés liliomokkal vagy tulipánokkal a Szász (Erdélyi) műhelyek klasszikus jellegzetessége. Ezeket gyakran Brașovban vagy Sibiu-ban állították elő, és a hegyeken át Wallachia és Moldva felé kereskedtek.

A csempe háta mögötti oldal (A "Cupa")
Az utolsó kép különösen érdekes a történészek számára:
Füst és szén: a sötét, megfeketedett belső azt mutatja, hogy ez a csempe évtizedeken át közvetlenül a hőforrás mellett ült (vagy akár évszázadokig).
Ujjlenyomatok: Azok a kör alakú bemélyedések valószínűleg a fazekas ujjaival nyomódott be a vizes agyagot a formába.
Szerkezet: Ezek a csempék nem voltak sík felületűek; dobozszerűek voltak. A hátoldali "doboz" (a cupa) segített létrehozni egy légüres zsebet, amely hőt tartott meg és sugárzott, még akkor is, amikor a tűz kialudt a sparban.