Ókori római Fish Fibula

Figyelem: a vámjogszabályok miatt csak az Európai Unión belül feladott szállítás lehetséges. Kérjük, győződjön meg róla, hogy érvényes EU-s szállítási címmel rendelkezik, mielőtt licitál.

Ritka gallo–római bronz fibula hal formájában, ezüst/niello inlayekkel. Finom részletgazdagság az szem és a pikkelyek, uszonyok és farok kidolgozásában, a test finom, matt kiemeléseivel.

-> A hal alakú, finoman kidolgozott fibulán a korszakban jellemző szakértelmet és részletgazdagságot hangsúlyozza. Ez a fibula nem csupán funkcionális kiegészítőként szolgált, hanem viselői körében státuszt és stílust is kifejezett.

Jó és stabil állapot, vonzó, sima zöld patinázat, a tű tartófülkéjéből származó vaslerakódások (hiányzik), az eredeti ónos/sárgulási bevonat némi hámaradéka még jelen van. A használatból és az életkorból adódó kopás jelei.

Hosszúság: ± 39,4 mm
Hitelesítési tanúsítvány: kérésre elérhető (pdf-formátum).

-> A tinning mind gyakorlati, mind esztétikai célt szolgált. A tinbevitt tárgyak fényesebbnek tűntek, miközben rozsdamentességet is nyújtottak, megkönnyítve a római katonák karbantartását.
A tinning folyamata vékony ónréteg felvitelét jelentette bronz- vagy más fémfelületre, ezzel megváltoztatva a megjelenést és növelve a tartósságot.
Tárgyi leletek és történeti beszámolók alapján képet kaphatunk arról a széles tárgykínálatról, amely ezt a tinbeviteles eljárást végrehajtotta.

-> A római korszakban a halak bőséget, jólétet és táplálkozást jelképeztek, tükrözve mindennapi étkezésük és kereskedelmük jelentőségét. Vallási és kulturális összefüggésekben is szimbolikus értéket hordozottak, néha a termékenységhez és a víz életadójához kapcsolódva. Később a keresztény korai jelképe (ichthys) is lett, hitet, megtaláltatást és szellemi táplálékot kifejezve.

Anyag:
Ezt a tárgyat alaposan megvizsgálták anyagát és felületét illetően.

Laboratóriumi vizsgálat (például XRF) nem rutinszerű magángyűjteményekben, és a pusztító tesztek kerülése a régészeti anyagok tartósságának megőrzése érdekében kerülendő.

A modern jelöléseket megelőzően az arany- és ezüst ötvözetek összetétele a helyi erőforrásoktól, az újrahasznosítási gyakorlatoktól és a gazdasági feltételektől függően változott.