Karosszék - Diófa - Ritka irodai fotel

A licitre bocsátott tárgy egy egyedülálló, monumentális kabinetfotel, ritka forgó konstrukcióval. A bútor a historizáló irányzatot (kontinentális neoreneszánsz) képviseli, közvetlenül a francia palotai bútorszertartás XVI–XVII. századi példáiból merítve. A bemutatott példány kimagasló faragóművészettel rendelkezik, és kézműves módszerekkel készült, még a tömeggyártás előtti korszakban. A bútordarab a Caqueteuse (vagy chaise caquetoire) típusú fotel történelmi és az antikvitások piacán rendkívül ritka formáját képviseli. Ez a név a francia régi nyelv nyomán utal arra a bútorra, amely a szabad beszélgetéshez szolgált, és a hátfallal kapcsolatos, karcsú keresztmetszetű hátpillérekre, nyitott, lekerekített karokra és vágott sarkú, trapezoid vagy háromszög alakú ülőfelületre utal. Az ilyen típusú, teljes tengellyel ellátott változatok gyűjteményi egyedek közé tartoznak.

A Louvre Múzeum (Musée du Louvre, leltári szám OA 3118): a test, a fő méretek arányai és a különleges alváz-architektúra–erőteljes középső oszlopra támaszkodó díszítése–közvetlenül visszatükrözi a híres reneszánsz expozíciót, a „Fauteuil tournant sur pivot”-ot (1570–1600 közöttidatáció), amely jelenleg az Écouen-i kastélyban lévő Nemzeti Reneszánsz Múzeumban kiállított darab.

Az orr (back) ikonográfiája: a magas, karcsú háttámla mögötti mély, többszörös alakos, mitológiai/ allegorikus jellegű relief áll, amely egy szárnyas Amor/Kupidin alakját és előrehajoló hölgyeket ábrázol. A háttámla koronázásán klasszikus frízt díszítenek, amelyen szoborolt ülő puttók (angyalok) figurái fekszenek.

Hagyományos kézművesség: A bútordarab szilárd keményfából (kontinentális dió/oreh) készül. A váz elemei hagyományos kilépő csapcsapokkal illesztettek össze, kézzel faragott, szögletes favégők (közelről látható). Nincsenek modern gépi csavarok.

Leltári jelzés: A fa díszítőlapján a régi lajstromszámot kézzel bevésték: „1522”, amely közvetlenül bizonyítja, hogy a fotel egy gazdag palotai, udvari vagy múzeumi gyűjtemény része volt.

Állapot, megjelenés és technikai állapot: A bútor eredeti állapotban, restaurálás nélkül őrizve, „garázs-hangulatú” állapotban, masszív, autentikus patinával. A fa száraz és ép szerkezetű. A nyeregszék alatti fa vázán természetes, az öregek tárgyaira jellemző felületi repedések, hiányok és régi, teljesen inaktív xilofág nyomok (faimádók) láthatók. Az alap teljes, a karok lábvégei faragos csiga alakú díszítésekkel és egyenlítő talpakkal vannak ellátva.