Ókori római ezüst Legionárius térd szárkapocscontja

Ősi római ezüst zaszlótartó térdkapocs fibula

Kultúra / Korszak: Ősi római
Dátum / Korszak: Kr. u. 2. század
Anyag: Ezüst
Méretek: 29 mm
Állapot: Jó állapotú

Nincs szállítás az Európai Unión kívülre. A kulturális tulajdonokra vonatkozó összetett exportszabályok miatt ez az items nem szállítható az EU-n kívülre. Kérjük, győződjön meg róla, hogy a bid leadásakor van Europe Unión belüli szállítási cím.

Származási információk:
Tárgy Regisztrációs azonosítója: 136

A jelenlegi tulajdonos ezt az Ősi római ezüst Zászló-szárnyat egy magántulajdonostól, S.B.-től vásárolta Groningenben, Hollandiában.

A korábbi tulajdonos, egy Groningenből származó magángyűjtő, elmondta, hogy a fibula része volt a gyűjteményének 1990 óta.

A korábbi tulajdonos szerint a tárgy korábban is egy magántulajdonban lévő gyűjtemény része volt Hollandiában. A tárgy korábbi tulajdonviszonyának további információja nem állt rendelkezésre.

Háttér-információk:

A fibulák a római öltözet és személyi felszerelés nélkülözhetetlen elemei voltak. Ezek a fémből készült csatok arra szolgáltak, hogy köpenyeket, tunikákat és egyéb ruházatot rögzítsenek, egy olyan társadalomban, ahol a gombokat még nem használták gyakran. Ugyanakkor a fibulák gyakran mutattak regionális stílusokat és személyes preferenciákat, így fontos azonosítót jelentettek a római világ identitása, státusza és kulturális hovatartozása szempontjából.

Ez a példány a térd fibulák csoportjába tartozik, egy jellegzetes római csat típus, amely oldalról nézve csavarodott térdet formáz, éles szögű profiljával. A térd fibulák különösen a Kr. u. 2. században váltak népszerűvé, és a Római császárkori korszak egyik leg jellemzőbb csat formájához kapcsolódnak.

Kompakt és funkcionális kialakításuk különösen alkalmas nehezebb ruházat, például katonai Köpenyek rögzítésére.

Ez a típus gyakran kapcsolódik a római hadsereghez. Zászlóhordozók és segédkatonák általában fibulákat használtak a sagum, a szabályos hadfelszerelés részét képző köpeny rögzítésére. Számtalan példányt tártak fel hadiszállásokról, határvédelmi erődökről és a római hadsereghez kapcsolódó településekről az egész Birodalom területén. Kiemelkedően gyakori a Rajna és a Duna menti határvidékeken, ezért a régészek a fibulákat a hadközösségek és a haderő mozgásával szorosan összefüggő csatok közé sorolják.

A fibula ezüstös használata megkülönbözteti a bronzból készült példányoktól. Az ezüst fibulák a magasabb társadalmi státuszú egyénekhez tartoztak, vagy azért választották őket, mert impozánsabbnak tűntek. Ilyen darabok előállítása szakértelmet igényelt, és tükrözi a római kor kiemelkedő fémmunkás hagyományait.

A fibulákat specialistákban dolgozó műhelyekben készítették, és az ókori római kereskedelem és ellátóhálózatok révén terjedtek el. Miközben a katonák, kereskedők és civilek kalandoztak a Birodalom területén, ezek a tárgyak óriási földrajzi területekre terjedtek szét. Ezeket a csatok nagy távolságokra cserélték, elérték például a mai Németországot és Hollandiát.

A régészek számára a fibulák értékes kormeghatározó eszközök, mert formájuk változása szorosan kapcsolható konkrét korszakokhoz. Fontos bizonyítékot nyújtanak a római katonai jelenlétről, a kereskedelem mintázatairól és a birodalom tartományain belüli kulturális kölcsönhatásáról.

A Kr. u. 2. századra datingoló ezüst térd fibula a személyes öltözet-kiegészítők és hadfelszerelés jól bevált római hagyományát képviseli. Ez összekötő kapcsot teremt a régi világhoz, amelyben hasonló tárgyak mindennapi használatban betöltött gyakorlati szerepet töltöttek be. Ez a darab közvetlen és fizikai kapcsolatot teremt az olyan emberekhez az ókorban, akik ezeket a tárgyakat mindennapi életük részeként használták.