Szobor, Santo Obispo - 90 cm - Hársfa

Kivételes, önállóan álló szobra egy szent püspökről, faragva masszív fából, teljes mértékben a Dél-Német Iskola (k. u. 1600–1700) rendjébe sorolható. A középkori late gótika sajátos lineáris hieratizmusa és egyedi történelmi patinája jellemzi ezt a kiváló Alföldi Történelmi darabot.

A ruházat redőinek geometrikus és merev esése, a szigorú arc és a rövid, fix hullámokban leomló copf nagyszerűen illusztrálja a művet, amelyet így vagy „Tilman Riemenschneider körtje” vagy „Hans Bilger műhelye” kategóriába lehet besorolni. Indoklás: Franconia és Schwaben régiójának mesterei a XVI. század elején ezt az ünnepélyes szentségi szobra-típust honosították meg. Helyi segédek és műhelyek pontosan és érintetlenül, kifestés nélkül ismételték meg ezt a szobortípust kis kápolnákban.

A tétel egy impozáns, 17. századi masszív fa faliszobor, egy anonimitásmester alkotása Német Iskolából. A darab a szent püspök liturgikus méltóságát ábrázolja, a hagyományos egyházi öltözet részletezett faragásával: magas hegyes mitrát visel (a közép-európai műhelyekben a századfordulótól kezdve elterjedt tipológia), domborított kereszt díszítéssel, vállakra terült redőny, és derékon szorított albát fonott zsinórral öltöztetik, amelyről két bojtfüggő lóg le.

Stílus és technikai jellemzők: A szobor kimagaslóan mutatja a ruházat lineáris és geometrikus kezelését, a redőhiányosan függőleges és éles szögű hajtások, amelyek a talppontoknál élesen végződnek; ez a közép-európai késő gótika (Spätgotik) azonosító jegye. Az arc mérsékelten kifejező, misztikus és mérleghangulatú, amelyet a fix, egyenletesen záródó tincsek kereteznek mindkét oldalon.

Technikai szinten a figura egy monolitikus tömbből lett faragva, nem borított hátrafelé sík; ez a szerkezeti tulajdonság rendkívül értékes a német kor művészetében, mert bizonyítja, hogy körbeforduló, önálló faragásként készült, eredetileg oltárfal előtti predella/egyedi altemplom vagy magánkápolna készülődésére tervezték.

Állapot: A fa kifakult régi polikromiáitól és későbbi átfestésektől mentes, így felfedezhetők a kézi csiszolás nyomai (favágó eszközök nyomai) és a felületen hosszú évszázadokon át felgyülemlett mély oxidáció. Tüntetései a kor öregedéséből adódó felületi kopások és a fa természetes zsugorodási repedezései, régi molyrágás jelzett nyomai, amelyeket már kezelt és inaktív státuszú állapotban található. A kézfejek részben nyitott állapotban a régi kizáróberakok (például liturgikus staff vagy írásos könyv) hiányát jelzik; ez a korbeli liturgikus darabokra jellemző veszteség ugyan, de nem csökkenti rendkívüli történelmi értékét.

Irodalom a hivatkozásért:
Baxandall, Michael. The Limewood Sculptors of Renaissance Germany (Yale University Press). Az észak-németországi szobrászat és redőzetek szerkezeteinek alapműve. Kammel, Frank Matthias. Spätgotische Skulptur in Schwaben und Franken (Nürnberg). A középső Alföldön a XV–XVI. század fordulóján átmeneti korosztályú szent püspökök tipológiája.

Kivételesen magántulajdonban lévő gyűjteményből származik.
Megjegyzés:
„A mű biztonságának és tökéletes állapotának garantálása érdekében a szállítás és átadás a munka volumenétől és jellegétől függően a márkaképviselő eladó részéről is megvalósítható.”