Thomae Caraphae - (MAGIC & OCCULT) In Funere - 1614






Utazási irodalom és 1600 előtti ritka nyomatok szakértője, 28 év tapasztalattal.
| 73 € | ||
|---|---|---|
| 68 € | ||
| 60 € | ||
Catawiki Vevővédelem
A befizetést biztonságban megőrizzük, amíg a termék kézbesítése meg nem történik. Részletek megtekintése
Trustpilot 4.4 | 121798 vélemény
A Trustpilot-on kiváló értékelésű.
Thomae Caraphae In Funere 1614-es első kiadása keménykötésben, a (MAGIC & OCCULT) címmel barokk gyászbeszédet kínál történelmi értékkel.
Leírás az eladótól
Elegitur bemutatja exkluzívan: IN FUNERE
Admodum R. P. M. Thomae Caraphæ
ORDINIS PRAEDICATORUM
Imádság
Neapoli, Ex Typographia Io. Dominici Roncalioli, 1614
Superiorum Permissu
A mű
Ez a ritka halotti beszéd, amelyet 1614-ben nyomtatott ki Nápolyban, a Reverendissimo Padre Maestro Tommaso Carafa emlékére készült, aki a Domonkos Rend kiemelkedő alakja volt. A beszédet nyilvánosan mondták el a nápolyi San Domenico szent helyein, amelyek a város domonkos spiritualitásának és kultúrájának központjai voltak.
A szöveg egy tipikus példája a barokk dicsőítő- és temetési irodalomnak, egy művelt és magas szinten kodifikált műfajnak, amely vallási személyiségek életét, erényeit és szellemi örökségét ünnepelte.
II. A megemlékezett személy: Tommaso Carafa
A nemes és befolyásos Carafa családhoz tartozó Tommaso egy magas rangú vallási személy volt:
teológiai tanulmányokat folytató férfi
kiemelkedő alak az Ordo Praedicatorum hierarchiájában
Tisztelt mester a tanítás, integritás és fegyelem terén.
aktív a kónventuális életben és a szellemi képzésben.
A Carafa család, amely már bíborosokat, püspököket és politikusokat adott, a Nápolyi Királyság egyik nagy családját képviselte. Haláluk így különösen nagy visszhangot váltott ki a nápolyi egyházi körökben.
Az imádság szerzője
A szöveg Laurentius Biffius Bergomensis, reguláris clericus, szintén művelt és a kontrreformációs légkörben képzett alakhoz tartozik. Az ő beszéde a hagyományos laudationes funebri modelljét követi, összefonódva:
írási idézetek
patrisztikus hivatkozások
A dominikánus hagyomány példái.
erkölcsös és építő dicséretek
Így az imádság az emlékezet eszközévé válik, egyben a testvérek és az hallgatók szellemi nevelésének eszköze.
IV. Az ikonográfia: a metszett koponya
A címlap egy erőteljes faragott fából készült motívummal van díszítve, amely egy nagy memento mori-t ábrázol: egy koponyát két keresztbe tett sípcsonttal.
Ez a kép — tipikus a 17. századi ikonográfiára — több funkciót tölt be:
Felidézi az élet múlandóságáról szóló elmélkedést.
Emlékeztet az emberi állapot törékenységére.
• allude al rigore penitenziale domenicano,
Azonnal meghatározza a mű hangvételét, szigorú és elmélkedő.
A xilográfiai blokk, amely kifejezőerőben jelentős, az egyik legkeresettebb jellemző a barokk vallási könyvek kutatói és gyűjtői körében.
V. A Roncalioli tipográfia
A kötetet Giovanni Domenico Roncalioli nyomtatta, aki Nápolyban tevékenykedett a 17. század első felében, és ismert vallási kiadványairól, imádságairól, szinódusi aktáiról és spirituális szövegeiről.
Az ő kiadásai kiemelkednek azért, mert:
Nagy és jól elválasztott betűtípusok.
• frontespizi mindig tartalmaznak egy jellegzetes figuratív elemet,
• masszív kártya
Egyszerű és funkcionális vágás a nyilvános olvasáshoz.
VI. Történelmi és kulturális kontextus
Az imádság a nápolyi ellenreformáció légkörébe illeszkedik, amelynek során:
az igehirdetés
gyászbeszéd
nevelő irodalom
Központi szerepet játszottak a vallási képzésben.
A dominikánusok a kulturális megújulás egyik fő szereplői voltak: az ortodoxia őrzőiként, az egyetemeken oktatóként és a polgári életben aktívként tevékenykedtek.
A szöveg tökéletesen tükrözi az első század színházi stílusát: ünnepélyes, teológiai, tele van patosszal és a halál szimbólumaival.
VII. Következtetés
Ez a gyászbeszéd Tommaso Carafa tiszteletére, amelyet Napoli városában 1614-ben publikáltak, jelentős dokumentum a dominikánus és barokk kultúrából a Nápolyi Királyságban.
A címlap erőteljes ikonográfiája, a stílus szertartásossága és a neapolitán nyomdászati minőség révén ez egy kis, de értékes példája a 17. századi gyász irodalomnak, amelyet különösen keresnek a vallási, oratóriumi és ikonográfiai művek gyűjtői az ellenreformáció korában.
Összeállítás és megőrzött állapot
A mű kiváló állapotban van, néhány oldalon enyhe hibák vannak, de összességében kiváló példány. A gyűjtemény a következő: 19 oldal, nem számozott.
Szállítási feltételek és feltételek: A kötetet gondosan becsomagoljuk, hogy a lehető legjobban védjük minden esetleges sérülés ellen az utazás során. A szállítás gyors és biztosított lesz, az EU területén belül mindössze 24 órás munkanapokon belül, míg az EU-n kívüli országok esetében csupán 72 órás munkanapokon belül. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az EU-n kívüli országokban esetlegesen felmerülő vám- és adóköltségek az vásárlót terhelik.
Elegitur bemutatja exkluzívan: IN FUNERE
Admodum R. P. M. Thomae Caraphæ
ORDINIS PRAEDICATORUM
Imádság
Neapoli, Ex Typographia Io. Dominici Roncalioli, 1614
Superiorum Permissu
A mű
Ez a ritka halotti beszéd, amelyet 1614-ben nyomtatott ki Nápolyban, a Reverendissimo Padre Maestro Tommaso Carafa emlékére készült, aki a Domonkos Rend kiemelkedő alakja volt. A beszédet nyilvánosan mondták el a nápolyi San Domenico szent helyein, amelyek a város domonkos spiritualitásának és kultúrájának központjai voltak.
A szöveg egy tipikus példája a barokk dicsőítő- és temetési irodalomnak, egy művelt és magas szinten kodifikált műfajnak, amely vallási személyiségek életét, erényeit és szellemi örökségét ünnepelte.
II. A megemlékezett személy: Tommaso Carafa
A nemes és befolyásos Carafa családhoz tartozó Tommaso egy magas rangú vallási személy volt:
teológiai tanulmányokat folytató férfi
kiemelkedő alak az Ordo Praedicatorum hierarchiájában
Tisztelt mester a tanítás, integritás és fegyelem terén.
aktív a kónventuális életben és a szellemi képzésben.
A Carafa család, amely már bíborosokat, püspököket és politikusokat adott, a Nápolyi Királyság egyik nagy családját képviselte. Haláluk így különösen nagy visszhangot váltott ki a nápolyi egyházi körökben.
Az imádság szerzője
A szöveg Laurentius Biffius Bergomensis, reguláris clericus, szintén művelt és a kontrreformációs légkörben képzett alakhoz tartozik. Az ő beszéde a hagyományos laudationes funebri modelljét követi, összefonódva:
írási idézetek
patrisztikus hivatkozások
A dominikánus hagyomány példái.
erkölcsös és építő dicséretek
Így az imádság az emlékezet eszközévé válik, egyben a testvérek és az hallgatók szellemi nevelésének eszköze.
IV. Az ikonográfia: a metszett koponya
A címlap egy erőteljes faragott fából készült motívummal van díszítve, amely egy nagy memento mori-t ábrázol: egy koponyát két keresztbe tett sípcsonttal.
Ez a kép — tipikus a 17. századi ikonográfiára — több funkciót tölt be:
Felidézi az élet múlandóságáról szóló elmélkedést.
Emlékeztet az emberi állapot törékenységére.
• allude al rigore penitenziale domenicano,
Azonnal meghatározza a mű hangvételét, szigorú és elmélkedő.
A xilográfiai blokk, amely kifejezőerőben jelentős, az egyik legkeresettebb jellemző a barokk vallási könyvek kutatói és gyűjtői körében.
V. A Roncalioli tipográfia
A kötetet Giovanni Domenico Roncalioli nyomtatta, aki Nápolyban tevékenykedett a 17. század első felében, és ismert vallási kiadványairól, imádságairól, szinódusi aktáiról és spirituális szövegeiről.
Az ő kiadásai kiemelkednek azért, mert:
Nagy és jól elválasztott betűtípusok.
• frontespizi mindig tartalmaznak egy jellegzetes figuratív elemet,
• masszív kártya
Egyszerű és funkcionális vágás a nyilvános olvasáshoz.
VI. Történelmi és kulturális kontextus
Az imádság a nápolyi ellenreformáció légkörébe illeszkedik, amelynek során:
az igehirdetés
gyászbeszéd
nevelő irodalom
Központi szerepet játszottak a vallási képzésben.
A dominikánusok a kulturális megújulás egyik fő szereplői voltak: az ortodoxia őrzőiként, az egyetemeken oktatóként és a polgári életben aktívként tevékenykedtek.
A szöveg tökéletesen tükrözi az első század színházi stílusát: ünnepélyes, teológiai, tele van patosszal és a halál szimbólumaival.
VII. Következtetés
Ez a gyászbeszéd Tommaso Carafa tiszteletére, amelyet Napoli városában 1614-ben publikáltak, jelentős dokumentum a dominikánus és barokk kultúrából a Nápolyi Királyságban.
A címlap erőteljes ikonográfiája, a stílus szertartásossága és a neapolitán nyomdászati minőség révén ez egy kis, de értékes példája a 17. századi gyász irodalomnak, amelyet különösen keresnek a vallási, oratóriumi és ikonográfiai művek gyűjtői az ellenreformáció korában.
Összeállítás és megőrzött állapot
A mű kiváló állapotban van, néhány oldalon enyhe hibák vannak, de összességében kiváló példány. A gyűjtemény a következő: 19 oldal, nem számozott.
Szállítási feltételek és feltételek: A kötetet gondosan becsomagoljuk, hogy a lehető legjobban védjük minden esetleges sérülés ellen az utazás során. A szállítás gyors és biztosított lesz, az EU területén belül mindössze 24 órás munkanapokon belül, míg az EU-n kívüli országok esetében csupán 72 órás munkanapokon belül. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az EU-n kívüli országokban esetlegesen felmerülő vám- és adóköltségek az vásárlót terhelik.
