Etruscan Kerémia Skyphos, Spanyol exportengedély

TÉTEL: Skyphos
ANYAG: Kerámia, Bucchero
KULTÚRA: Etruszk
IDŐSZAK: Kr. e. 7. - 6. század
MÉRETEK: 102 mm x 190 mm x 121 mm
ÁLLAPOT: Jó állapotban, felújítva
Származás: volt európai magángyűjtemény, volt Lakythos S.A.R.L (1987), volt Galerie Hydra, Genf, Svájc (1984)

Az etruszk Bucchero edények az ókori etruszk kerámia egyik legkifejezőbb és legismertebb formája, amely főként a Kr. e. 7. és 5. század között virágzott. Legjellemzőbb tulajdonsága a különleges, fényes fekete felület, amit egy speciális égetési technikával értek el. Ahelyett, hogy a agyagot oxidáló atmoszférában (amely vörös vagy homokszínű színeket eredményezne), a fazekasok a tárgyakat szén-monoxiddal gazdag redukáló atmoszférában, zárt kemencében égették. Ez a folyamat megakadályozta, hogy oxigén jusson az agyaghoz, így a vasoxidok visszatértek fémes állapotukba, ami matt vagy magasfényű fekete színt eredményezett, amely az egész agyagtestet átjárta, nem csupán a felületi réteget. Ez a technika nagyra értékelt volt, gyakran a kerámia fényesített fémhez hasonló megjelenést kölcsönzött.

A buccheroedények általában három fő szakaszra oszthatók: Bucchero Sottile (Vékony Bucchero), amely a legkorábban, i.e. 7. században jelent meg, és jellemző rá a rendkívül vékony falak és a finom, díszes, geometrikus vésésekkel ellátott mintázat; Bucchero Pesante (Súlyos Bucchero), amely az i.e. 6. század közepétől volt elterjedt, vastagabb falakkal, gyakran pecsételéssel, formázással és relief díszítéssel, néha figurákat vagy mitológiai jeleneteket is tartalmazva; és később a Bucchero Grigio (Szürke Bucchero), amely kevésbé kifinomult változat. A buccheroedények formái gyakran utánozták a kortárs bronz és ezüst formákat, például kantharoi (ivópoharak), oinochoai (boros kancsók) és kyathoi (kanálok). A kifinomult technika és a fényes, fémes megjelenés miatt a bucchero gyakran használták lakomákon és temetkezési rituálékban, magas rangot betöltve az etruszk elit háztartási és ceremoniális életében.

A Bucchero kerámia díszítési technikái főként arra összpontosítottak, hogy hangsúlyozzák a fekete felület és a rajta vágott vonalak közötti éles kontrasztot. A vágott díszítés (incizió) volt a leggyakoribb módszer, amely során éles eszközökkel geometrikus motívumokat, állati frízeket vagy egyszerű mintákat vágtak a még szilárd, de már száradó agyagba, mielőtt kiégetik. A Bucchero Pesante megjelenésével a technikák áttértek a relief mintázásra és a bélyegzésre, lehetővé téve a tömegtermelést és a narratív összetettség növelését, gyakran ábrázolva szfinxeket, gorgónákat és a Dionüszosz ciklus figuráit, tükrözve az etruszkok egyre növekvő kapcsolatát és beolvasztását a görög mitológiai témákba. A Bucchero edények gyártása jelentősen csökkent az i. e. 5. század után, mivel a görög festett kerámia (különösen a fekete- és vörös-figura stílusok) túlsúlyba került az etruszk piacokon.

Jár hozzá hitelesítési tanúsítvány és az Európai Unió exportengedélye.

Ha az Európai Unión kívül teszi az ajánlatát, és megnyeri a tételt, kérnünk kell egy új exportengedélyt az Ön országába, és a szállítás késleltetve lesz 3-5 hét között.